Két tengerentúli futamot követően Imola adott otthont az 1994-es szezon első európai versenyének. A hétvége legnagyobb kérdése az volt: Ayrton Senna fel tudja-e venni a versenyt a szezont remek formában kezdő Michael Schumacherrel, a Williams és a Benetton harmadik összecsapásából végre az elmúlt két év uralkodó csapata kerül-e ki?
A péntek délutáni események aztán gyorsan elterelték a figyelmet a világbajnokság alakulásáról: az előző futamot dobogón záró másodéves Rubens Barrichello óriási balesetet szenvedett a Variante Bassában. A két futam után az összetett második helyén álló brazil Jordanjét egy kerékvető megdobta, s az autó a közeli gumifalba repült, mely szinte azonnal megállította mozgását. A hatalmas lassulástól Barrichello rögtön elvesztette az eszméletét.
A Jordan ezt követően az orrával találta el a földet, így a versenyző feje újabb hatalmas ütést kapott, s amikor az autó végül a feje tetején megállt a fal tövében, sokan azonnal a legrosszabbra gondoltak - az egész pályára döbbent csend telepedett. A sportbírók visszafordították a Jordant - ami súlyos hiba volt, hiszen komolyabb sérüléseket is okozhattak volna ezzel a brazilnak -, s hamarosan kórházba szállították a balesetet szenvedő versenyzőt, aki szerencsére egy orrtöréssel megúszta a hatalmas bukást.
Míg Barrichello arra várt, hogy a pálya orvosi központjából átszállítsák a kórházba, hogy további vizsgálatokat végezzenek rajta, honfitársa, a háromszoros világbajnok Ayrton Senna látogatta meg, aki saját szemével szerette volna látni, hogy van a fiatal brazil. Nem ez volt az első alkalom, hogy így tett, ugyanúgy meglátogatta Donnellyt, Comast és Zanardit a megelőző évek nagy bukásai után.
A kórházban kiderült, hogy Barrichello valóban komoly sérülések nélkül vészelte át a történteket, így másnap már ki is látogathatott a pályára. Arra a szombati napra, melynek időmérő edzésen újabb baleset történt. Az osztrák Roland Ratzenberger már nem bizonyult olyan szerencsésnek, mint brazil kollégája...
Az újonc versenyző, aki karrierje harmadik hétvégéjén mindenáron kvalifikálni akarta magát a versenyre, az Acque Minerali sikánnál keresztülhajtott a kerékvetőn, aminek következtében első szárnya megsérült. Ratzenberger minden bizonnyal nem vette észre a sérülést, s ahelyett, hogy a bokszba hajtott volna, elindult egy újabb gyors körre, hogy megelőzze Bertrand Gachot Pacificjét, s ezzel biztosítsa helyét a másnapi rajtrácson.
Ezt a kört azonban Ratzenberger már nem fejezhette be, a pálya egyik leggyorsabb pontján, a Villeneuve-kanyarban, néhány száz méterrel a Formula-1 történetébe a következő napon fekete tintával beírt Tamburello után, az első szárny nem bírta a terhelést, letört, és az autó alá szorult. A Simtek irányíthatatlanul, 314 kilométer per órás sebességgel vágódott a betonfalba.
Ratzenbergert a bukást követően a bolognai Maggiore kórházba szállították, s folytatódhatott az időmérő edzés, ám nem sokkal később hivatalosan is bejelentették halálhírét. Tulajdonképpen azonnal megtehették volna, hiszen az osztráknak esélye sem volt túlélni a háromszáz feletti sebességgel történő becsapódást, az ütközéskor elszenvedett koponyaalapi törésbe azonnal belehalt. Ám akárcsak másnap Senna esetében, a bejelentést ezúttal is „elhalasztották”...
Ratzenberger halála sokkolta a Formula-1-et. Tizenkét esztendő telt el a legutóbbi versenyhétvégén történő haláleset óta, nyolc éve nem halt meg senki F1-es autóban, a korábban megszokott évi rendszerességű tragédiák elmúltával a pilóták már elhihették, hogy sebezhetetlenek. Ez az illúzió egy pillanat alatt semmivé lett. A versenyzők másnap összeültek, hogy a saját kezükbe vegyék a biztonságuk sorsát, és tulajdonképpen újraalakították a GPDA-t, melynek vezetését Ayrton Sennának ajánlották fel.
A háromszoros világbajnok brazilt az átlagosnál is jobban megrázta Ratzenberger halála. Barátja, a Formula-1 orvosa, Sid Watkins megpróbálta meggyőzni őt arról, hogy ne induljon el a vasárnapi futamon, de Senna a versenyzés mellett döntött. A másnap történtek beárnyékolták Ratzenberger tragédiáját, a legenda halála háttérbe szorította az osztrák újoncét. Pedig Senna rá akart emlékezni: a Williams cockpitjében egy összetekert osztrák zászlót találtak. Roland Ratzenberger emlékére.
Ha Ayrton Senna sértetlenül szállt volna ki autójából a Tamburello bukóterében, a világ sokkal jobban ismerné Roland Ratzenbergert, aki az első pilóta volt, aki Formula-1-es versenyhétvégén lelte halálát, Riccardo Paletti 1982-es tragédiája óta. Az újonc olasz pilóta Didier Pironi lefulladó Ferrarijába csapódott a montreali rajtnál, mindössze öt héttel azután, hogy Gilles Villeneuve életét vesztette Belgiumban. Tizenkét évvel később egy másik újonc, Roland Ratzenberger adta életét azért, amit a legjobban szeretett.
A salzburgi születésű, Sennánál mindössze hónapokkal fiatalabb osztrák 1983-ban a német Formula-Ford-bajnokságban kezdett versenyezni, s ebben a géposztályban két évvel később Európa-bajnoki címet szerzett. A tekintélyes Brands Hatch-i Formula-Ford Fesztivál megnyerése után lépett előre a brit Formula-3-ba, ahol különös okból tett szert népszerűségre: mivel neve hasonlított a Roland Rat nevű antropomorf patkány bábfigurára, akinek műsorában fel is bukkant, sőt autóján is viselte egy rövid ideig a figurát.
Az 1980-as években Ratzenberger a brit sorozat mellett több-kevesebb sikerrel a története első szezonját futó WTCC-ben és a brit túraautó-bajnokságban is feltűnt, majd 1989-ben harmadik lett az ország F3000-es sorozatában. Éveken át szerepelt Le Mans-ban, legjobb eredményeként egy ötödik helyet elérve, s futamokat nyert a japán prototípus-bajnokságban is, itteni helyismeretét később az aidai kvalifikáción tudta kamatoztatni. Végül az 1994-es szezont megelőzően írta alá a végzetesnek bizonyuló Simtek-szerződést...
A tragikus balesetet a Ratzenbergerhez Mika Salo mellett talán legközelebb álló pilóta, akkori csapattársa, David Brabham a húszéves évforduló kapcsán 2014-ben így idézte fel: „Kint voltam a pályán, szóval nem láttam a balesetet. Akkor értem oda, amikor megállt az autója, s amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy elment.”
Az ezt követő képek beleéghettek mindenki emlékezetébe. Ratzenberger piros-fehér sisakja élettelenül billen oldalra. Sid Watkins nem tud segíteni. Ayrton Senna szörnyülködve fordul el a monitortól. Tizenkét év után ismét halálos baleset történt a Formula-1-ben. A Simteknél zárt ajtók mögé vonultak, dönteni kellett a folytatásról. Végül úgy döntöttek, egy autóval rajthoz állnak a futamon.
„Hogy őszinte legyek, sok minden történt azon a hétvégén, amire egyáltalán nem emlékszem. Megbénított a tény, hogy elveszítettem a csapattársamat. Ezt korábban soha nem kellett átélnem. Mindenki sokkos állapotban volt, különösen a Simteknél, mivel kiscsapat voltunk, és egyikünk sem tapasztalta meg, milyen elveszíteni valakit, aki ennyire közel áll hozzánk. De az egész paddockot sokkolták a történtek, hiszen Roland halála előtt tizenkét éven át nem halt meg senki” – folytatta Brabham a fekete szombat felidézését.
„Szombat este megkérdeztek, szeretném-e folytatni a hétvégét, szeretnék-e versenyezni. Még mindig sokkban voltak, nem igazán tudtam, hogy mit tegyek. Arra jutottam, hogy másnap fogok dönteni, miután teljesítettem a bemelegítő edzést. Miután lefutottam a warm-upot, és bejöttem a bokszba, úgy éreztem, a csapat hangulata valamivel jobb lett, az őket körülvevő fekete felhő lassan elkezd felemelkedni. Ezt látva úgy döntöttem, teljesítem a futamot a csapatért, segítek nekik visszatérni a helyes útra, s emellett Roland emléke előtt is tisztelegtem ezzel, hiszen versenyző volt, azt akarta volna, hogy tovább versenyezzünk.”
A Simtek tehát rajthoz állt elvesztett versenyzője előtt tisztelegve, a következő futamtól kezdve pedig az autó tetején egy osztrák nemzeti színű felirat emlékeztetett rá: For Roland. Rolandért.
