Ma ünnepli (igazi) születésnapját a versenyző, akinek tulajdonképpen egy évben háromszor is módja van születésnapot ünnepelni, hiszen két óriási balesetet élt túl karrierje során – melyek egyike, 1999-es repülése a Le Mans-i 24 órás történetének egyik leghíresebb bukása volt. Az 1973-as születésű Peter Dumbreckről van szó, tehát ezúttal rendhagyó módon egy pilótával foglalkozik a Retro-rovat, aki soha nem került az F1 közelébe, pedig korai eredményei alapján ez sem tűnt elképzelhetetlennek.
Dumbreck ugyanis különböző brit sorozatok domináns megnyerése és az 1997-es brit F3-as szezon bronzérme (többek közt Mark Webbert megelőzve) után 1998-ban a nagy presztízsű japán Formula-3-as szériában is bajnoki címet szerzett, méghozzá rekordot jelentő tízből nyolc győzelemmel. A szezont a Makaó GP megnyerésével koronázta meg, minden adott volt tehát ahhoz, hogy előrébb lépjen.
A következő évi Le Mans-t a Mercedes versenyzőjeként kezdhette meg az 5-es számú autóban Christophe Bouchut és Nick Heidfeld partnereként. Bár a CLR tempója rendben volt, rossz előjelekkel várhatták a rajtot, hiszen a #4-es autó az edzések során kétszer is elemelkedett az aszfalttól, mindkétszer Mark Webberrel a volán mögött. Az egység visszalépett, a másik két Mercedes viszont nem, s csupán vészmegoldásokkal kívánták megelőzni az újabb baleseteket.
Mint tudjuk, nem sikerült, de ezt már maga Dumbreck meséli el nekünk – a pilóta néhány éve a Le Mans hivatalos honlapjának idézte fel a történteket: „A verseny előtt rossz előérzetem volt, tudtam,hogy valami történni fog” – mondta a skót versenyző, aki csapattársaival együtt azt az utasítást kapta, hogy ne szélárnyékban ne menjen túl közel az ellenfelekhez. „Érdekelt, mennyire közelíthetem meg anélkül, hogy a légáramlatok zavaróvá váljanak.”
Dumbreck szombat este 20:48-kor utolérte a verseny második helyén álló Toyotát, de nem érezte túl veszélyesnek a helyzetet: „A kigyorsításon elhúzott tőlem. Azt gondoltam, elég távol vagyok ahhoz, hogy ne kelljen elemelni a lábam a gázról” – idézte fel a baleset előtti pillanatokat Dumbreck, akit az alacsonyan sütő nap fénye kissé elvakított, s így az Indianapolis felé tartva átment egy kerékvetők: „Tudtam, hogy ez nem jó, ráadásul épp előtte egy Porschével is összeértem, mely talán meg is sebezte az autómat...”
A baj megtörtént, a Mercedes 300 feletti tempóval repült a fák közé... „Amikor földet értem, nem voltam eszméletemnél, az első emlékem az, hogy hordágyon visznek el. Arra is emlékszem, hogy ellenőrzik a véralkoholszintemet. Azt gondoltam, hogy megőrültek... A francia törvények viszont megkövetelik, hogy minden közúton történt baleset esetén elvégezzék ezt a tesztet, a Le Mans-i pálya pedig közutakból áll!”
A Mercedes a balesetek után befejezte Le Mans-i programját, Dumbreck viszont a gyár kötelékében maradt, s a DTM-ben folytatta karrierjét, ahol 2001-ben bajnoki bronzérmet szerzett. Elsősorban mégsem ezért maradt emlékezetes a német szériában töltött öt éve, hanem a DTM történetének egyik legnagyobb balesete miatt, melyet csodával határos módon sértetlenül vészelt át a 2004-es zandvoorti futamon.
