Az 1973. szeptember 19-én született Cristiano da Matta tipikusan azon pilóták megtestesítője, akinek érkezését óriási várakozások előzték meg: a brazil végigtarolta az Egyesült Államokat, 1998-ban megnyerte az Indy Lights-szériát, és négy év után a CART titulusát is begyűjtötte. Első győzelmét 2000-ben szerezte, Chicagóban, az ekkor még vezető amerikai bajnokságban, amihez 2001-ben három, 2002-ben bajnoki évében még hét diadal társult.
A Newman/Haas-csapattal a csúcsra jutó da Matta mind a négy évében Toyota-motorokat használt, így nem véletlen, hogy időről időre felmerült a lehetősége, hogy a brazil egyszer szerepet vállal majd a Forma-1-ben 2002-ben debütáló alakulatban. Ez év májusában már lehetőséget is kapott egy Paul Ricard-i teszt alkalmával, ahol nyolc tizeddel maradt el Allan McNishtől, a japánok versenyzőjétől.
„Nagyon elégedett vagyok, 97 kört tettem még, mégsem érzem magam fáradtnak. Az autó sokkal könnyebb, mint a CART-ban, de nagyobb az erők hatnak a nyakamra a terhelésnek köszönhetően. A nagysebességű kanyarokat különösen élveztem, nem hittem volna, hogy a rovátkolt gumik így fognak tapadni” - nyilatkozta anno da Matta. A 2002-es pilótapiacon időről időre felvetődött a brazil neve, így nem volt nagy meglepetés, hogy egy hónappal a CART-bajnoki cím megszerzése után a Toyota bejelentette: ő lesz az istálló egyik versenyzője 2003-ban.
A Toyota második évében már konstans pontszerző akart lenni, ehelyett csak néha napján tudtak az első nyolcba kerülni a piros-fehér autók. Da Matta Ausztráliában megpördült, majd három, középmezőnyben befejezett verseny után eljött az első siker: a brazil hatodikként zárt Barcelonában. A következő pontszerzésre egészen a Brit Nagydíjig kellett várnia - az ott készült képek égtek be leginkább a rajongók emlékezetébe, amikor több mint 15 körig vezette a versenyt eltolt taktikája miatt, végül pedig hetedikként intette le a kockás zászló.
Az élmezőnyben történt amortizáció (Raikkönen, Barrichello és Ralf Schumacher ütközött a rajtnál, Michael Schumacher később defektet kapott) miatt da Matta hatodikként ért célba két héttel később, Hockenheimben, utoljára pedig az évadzárón szerzett pontokat, ahol a hetedik lett. Kétéves szerződése értelmében a Toyota 2004-ben is igényt tartott a lehetőségekhez mérten remekül teljesítő brazil szolgálataira, de azt kevesen gondolták Kölnben, hogy a Toyota szezonja ilyen gyatrán alakul majd.
A TF104-es csak néha tudta felvenni a versenyt a Jaguarokkal és a Sauberekkel, inkább az volt a biztos, hogy éppen jobban tud teljesíteni, mint a Minardi, vagy a Jordan gépei. Da Matta Monacóban hatodikként zárt, ami az utolsó pontszerzése lett az F1-ben, az azt követő három nagydíj viszont rémálomszerűen alakult számára. A Nürburgringen már az első kanyarban összeütközött Ralf Schumacherrel, Indianapolisban pedig mindössze 17 kör jutott neki a versenyből. Azt megelőzően Kanadában ugyan a 8. helyen végzett, de a futam utáni vizsgálatok mind a két Williamst és Toyotát is kizárták szabálytalan fékek miatt.
A keserű Francia és Brit Nagydíjak után a Toyota bevetette autója B-változatát, de mintha mi sem történt volna: a japán autók továbbra is a mezőny végén tanyáztak, da Matta pedig emlékezetes defekt miatt zúgott ki a pályáról. Kiesése szimbolikus volt, hiszen a verseny után szerződést bontott vele csapata - igaz, csak a versenyeket illetően, hiszen a Toyota közleménye szerint továbbra is befogható volt bármilyen teszt-, vagy marketingtevékenységre.
Ahogy az lenni szokott, többet nem is láttuk a Forma-1-ben a brazilt, aki ismét áttette székhelyét az USA-ba, a Champ Carba. Visszatérő szezonjában egy győzelmet szerzett Portlandben, a PKV Racing színeiben, 2006-ra pedig a Dale Coyne Racinghez igazolt, ahol négy versenyt töltött el. Milwaukee után a RuSportnál Justin Wilson csapattársa lett, de csak öt verseny adatott meg neki, az utolsón, San Joséban, a második helyen ért célba.
Augusztus 3-án, egy teszt közben ugyanis a Road Americán súlyos baleset érte, melyet követően napokig kómában feküdt. Autójával ugyanis telibe talált egy pályán átfutó szarvast, feje pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy egy vérömlenyt kellett eltávolítani a koponyájából. Négy hét múlva már lábra tudott állni, a sors iróniája pedig, hogy a szeptember végi, elkhart lake-i versenyen ő adhatta meg a pilótáknak a tradicionális „indítsák be a motorjaikat!”-jelet a futam előtt.
Da Matta lassú felépülését követően ugyan visszatért a versenyzéshez sportautókkal, de azt már sosem tudhattuk volna meg, hogy felvehette-e volna a versenyt a Champ Car, vagy később az IndyCar-menőivel. Az biztos, hogy még most is lenne helye a mezőnyben.
