1980 az első és eddigi egyetlen olyan szezon volt a Forma-1 történetében, amikor az Olasz Nagydíjat nem Monzában tartották. Ronnie Peterson 1978-as tragédiáját követően ugyan újraaszfaltozták a pályát, de elengedhetetlenné váltak további fejlesztések - közöttük egy új bokszépület felhúzása - is, így a Királyi Park 1979 után csak 1981-benj láthatta újra vendégül a száguldó cirkusz.
A monzai felújításokkal párhuzamosan virágzott fel az imolai Autodromo Enzo e Dino Ferrari, ahol már az ötvenes évektől kezdve tartottak versenyeket, és az F1-es mezőny is tiszteletét tette itt 1963-ban és 1979-ben, igaz csak egy-egy bajnokságon kívüli megmérettetésen. 1980-ban viszont először a hivatalos versenynaptárnak is részét lépezte a pálya, 1981-től már San Marinói Nagydíj néven, egészen 2006-ig.
A két Renault diadalmasan elsajátította az első sort a versenyre, René Arnoux-Jean-Pierre Jabouille sorrendben, a williamses Carlos Reutemann pedig a harmadik helyre kvalifikált - a bajnokságot vezető csapattársa, Alan Jones csak a hatodik helyről kezdhette meg a futamot. A grove-iak argentin pilótája már a rajt után átugrotta a sárga-fehér gépeket, de kuplunghibája miatt egyből vissza kellett adnia Arnoux-nak az első pozíciót, ráadásul a mezőny végére esett vissza.
A francia pilóta sem sokáig maradt az élen, csapat- és honfitársa, Jaboullie Piquet-vel karöltve elment mellette, de a brazil sem sokat teketóriázott: a harmadik körben már ő vezette a mezőnyt! A száguldást Gilles Villeneuve hatalmas bukása szakította félbe: a kanadai pilóta az ötödik helyről kapott defektet a Tosa előtti gyors, balos hajlatban.
A ferraris szabályszerűen ledarálta Ferrariját a betonfalon, de a pálya másik szélén megállva egyből intett, hogy minden rendben van - az autójáról lehulló törmelékek viszont tönkretették az azokon áthajtó Bruno Giacomelli versenyét is. A sors furcsa fintora, hogy Villeneuve két évvel később, pont itt teljesítette utolsó nagydíját (amikor emlékezetes módon összetűzött Didier Pironival), később pedig ezt a kanyart, emlékének adózva, róla nevezték el. A kanadai bukásának másik, sajnos szomorú vetülete, hogy 14(!) évvel később, ugyanitt, hasonló módon kicsúszva vesztette életét Roland Ratzenberger.
A verseny ezt követően Piquet magánszámává vált, és mivel a Renault-k visszaestek, a két Williams kaparintotta meg a dobogó második és harmadik fokát. Alan Jones-é lett az előkelőbb pozíció, de még így is elveszítette első helyét a világbajnoki pontversenyben, Carlos Reutemann pedig remekül küzdötte át magát a mezőnyön, rajt utáni műszaki hibáját követően. A vb éllovasait egyetlen egy pont választotta el ekkor - két futam előtt nem is lehetett volna nyíltabb a bajnokság.
