Gilles Villeneuve-ről a legtöbb embernek a René Arnoux-val bemutatott, ’79-es dijoni páros tánca ugrik be először, de kultstátuszba emelkedésén nagyot lendített az ugyanebben az évben megrendezett Holland Nagydíj is, ahol igazi versenyzőként az őt hátráltató technikai hibán túllépve próbált továbbhajtani.
A kanadai az augusztus 12-i Osztrák Nagydíj után mindössze hat pontra volt csapattársától, Jody Schecktertől, ezért azt remélte, hogy Zandvoortban nem csak faragni tud a hátrányból, de akár meg is előzheti a dél-afrikait. Villeneuve második lett az Österreichringen az ötödik helyről indulva, ezért nem izgatta különösebben, hogy az Északi-tenger partjainál csak a hatodik pozícióból vághatott neki a viadalnak, míg riválisa az ötödikről.
René Arnoux megismételte ausztriai pole-pozícióját, de nem sokáig élvezhette ki az első hellyel járó előnyöket, ugyanis olyan rosszul indult el, hogy hárman is - Regazzoni, Jaboullie és Villeneuve - szendvicsbe fogták. Egyszerűen nem jöhetett ki jól a helyzetből, Regazzoni meg is pöckölte őt, elveszítve bal első kerekét, a franciának pedig fel kellett adnia a versenyt a felfüggesztés hibája miatt.
A kalamajkát kihasználva a legutóbbi két versenyt megnyerő Alan Jones vágott az élre, Villeneuve-vel és Jaboullie-jal a nyomában, a kanadai pedig addig üldözte ausztrál ellenfelét, amíg a 11. körben, a Tarzan kanyarban el nem ment mellette - négy körrel az után, hogy Riccardo Patrese nagyot bukott a célegyenes végén fékhiba miatt. Mivel Schekcter a mezőny végére esett a rajtnál, és csak lassan haladt előre, úgy tűnt, hogy Villeneuve zandvoorti győzelmével átveheti a bajnokság első helyét, de az égiek másképp akarták: Enzo Ferrari fogadott fia a 47. körben megpördült, elveszítve a vezetést.
Az akaraterő nagy úr, Villeneuve nem nyugodott bele a második helybe, az 51. kör viszont elhozta végzetét: alig fordult be az egyes kanyarba, a bal hátsó kereke felrobbant, ismét csak a pálya szélére küldve a pilótát. Ő - némi tétovázást követően - fogta magát, hátramenetbe kapcsolt, visszatolatott a pályára és újra nekiiramodott - szétfoszlott Michelinjével!
Villeneuve nem tagadta meg magát, még ekkor is versenytempóban hajtott, és csak akkor vett visszább, amikor nagy roppanást érezz hátul, és négy gumin guruló Ferrarija hirtelen kétkerekűvé vált, köszönhetően az eltört felfüggesztésnek, és a bal első levegőbe emelkedésének. A többi pilóta testi épségét megóvva, Villeneuve felemelt kézzel ment tovább a kör hátralévő részében, a bokszban pedig fel kellett adnia a versenyt a helyrehozhatatlan sérülés miatt.
Jones ezzel zavartalanul szerezte meg zsinórban harmadik diadalát, Schekter szépen csendben felegerészte magát a második helyre, a dobogó harmadik fokára pedig Jacques Laffite állhatott fel. Győzelme esetén Villeneuve öt pontot vert volna csapattársára, a végelszámolásnál pedig néggyel maradt el tőle. De tudjuk, hogy a „ha” és a „volna” szavakat milyen kapcsolat fűzi az autóversenyzéshez…
