2015-ös cikkünk következik.
Napra pontosan 10 évvel ezelőtt rendezték a modernkori Formula-1 egyik legbotrányosabb versenyét, a 2005-ös USA Nagydíjat. A történteket csak nagyon tömören foglaljuk össze ezúttal: miután a Toyoták incidenseit követően kiderült, hogy a Michelin abroncsaival nem lehet egy versenytávot teljesíteni az oválkanyart tartalmazó pályán, több megoldási lehetőség is szóba került, többek közt az is, hogy beiktathatnának egy sikánt a döntött kanyarba, ezzel csökkentve a terhelést...
Végül nem sikerült megegyezni, s bekövetkezett az elkerülhetetlen: a felvezető kör végén az összes michelines autó a bokszba húzott, s mindössze hat autó állt rajthoz: a Ferrarik, a Jordanek és a Minardik. A győzelmet Michael Schumacher szerezte meg Barrichello előtt, míg harmadikként a maga egyetlen s csapat utolsó dobogóját szerző portugál Tiago Monteiro futott be a Jordannel. Az F1Racing magazin a tízéves évforduló alkalmából több résztvevőt is megszólaltatott a történtekről, most ezekből a nyilatkozatokból válogatunk:
Tiago Monteiro: Nagyon furcsa futam volt, már rögtön a hétvége elején felmerültek kérdések a michelines autók részvételével kapcsolatban. Hogy sajnáltam-e őket? Nem különösebben. Más versenyeken nekünk is voltak gondjaink, de megbirkóztunk velük. A gumiszállító dolga, hogy megfelelő abroncsokat hozzon, ám hibáztak, és végül az a döntés született, hogy nem állnak ki a versenyre. Ám ez nem a mi problémánk volt.
A csapatfőnököm így szólt hozzám a verseny előtt: „Most van esély a pontszerzésre, bizonyos, hogy nem mindenki fog versenyezni. Csak tegyél meg mindent, és hozd haza az autót.” A felvezető körön a mérnököm a következőt mondta a rádión: „Oké, ez is bejön a bokszba, ez is és ez is... Mindenki bejön! Tartsd a pozíciód, és csináld végig a versenyt!” És így is tettem. Az egész szezonban hátul harcoltak a Jordanek és a Minardik, ekkor jött el az én esélyem. Elöl kellett maradnom.
A helyszínen észre sem vettem, hogy fújolnak az emberek. Megkértek minket, hogy ne nagyon ünnepeljünk a dobogón. Mielőtt kimentünk a pódiumra, Michael és Rubens nevetett, ölelkezett és gratuláltak nekem. Aztán kisétáltak lógó orral, micsoda színészek! Rengeteg embert láttam Jordan-sárgában, mindenki izgatott volt, olyan is akadt, aki sírt. Ünnepelnem kellett, értük!
Rob Smedley, a Ferrari tesztcsapatának vezetője: Nem volt részünk a michelines csapatokat érintő történetben, mi csak pletykákat hallottunk. Aztán a rajtrácson azt mondták nekünk: „Egy kört teljesítünk és kiállunk.” Maga a verseny unalmas volt, mert nem volt ellenfél. Ámbár akkoriban nem untuk magunkat, amíg Rubens és Michael kint körözött.
Ron Dennis, a McLaren első embere: Tárgyaltunk a sikánról, és arról is, hogy a michelines csapatok maguk szabnak meg korlátozásokat magukkal szemben. Csakhogy ez esetben arról szólt volna a dolog, hogy ki áll készen követni ezeket, s kialakulhatott volna egy verseny akörül, hogy ki hajlandó nagyobb kockázatot vállalni. Ez az egész nem volt jó az F1-nek, s nem volt jó a Michelinnek senm.
Steve Robertson, Raikkönen menedzsere: Sokkoló volt a sportág számára. Kimi ezt mondogatta: „Én csak versenyezni akarok!” Ez volt Kimi legdominánsabb autója, mellyel bajnok kellett volna, hogy legyen...
Jonathan Wheatley, a Renault vezető szerelője: Épp a célegyenesben voltam, amikor egyszerre megváltozott a légkör. Az eredményhirdetés alatt pakolásztunk, amikor a csúcsra ért a fújolás. Ekkor valaki bejött a garázsba száz egyszerű, jeltelen pólóval, hogy inkább azokat viseljük csapatruházat helyett...
Martin Brundle, kommentátor: Emlékszem, hogy a rajtrácson Bernie-vel beszélgettem, és egészen dühös voltam, hogy az F1 lábon lövi magát – mindkettőn egyszerre! Mióta csak a sportágban voltam, az F1 mindig próbálta megszerezni és megszilárdítani a helyét a sebesség templomában, erre most itt vagyunk, és elmarad az attrakció... Ámbár eltelt tíz év, és még mindig emlékszünk rá, és még mindig beszélünk róla...
Otmar Szafnauer, Honda RD alelnök: A Michelin jól tette, hogy visszaadta a rajongók pénzét, a főtribün például tele volt. Az F1 népszerű volt, Indy pedig egy remek helyszín – az amerikaiaknak nagy elvárásaik voltak, így ez volt a lehető legrosszabb hely, ahol ez megtörténhetett.
Nick Shorrock, a Michelin F1-es főnöke: Szombatra derült ki egy olyan probléma, amivel nem szembesültünk korábban. Az autók fejlődéséről nem minden adat jutott el hozzánk, így a Toyoták például olyan gyorsan mentek át a 13-as kanyaron, hogy az ez által keletkező terhelés meghibásodáshoz vezetett.
Vasárnapra csak azt láttuk életképes megoldásnak, ha a 13-ason áthaladó autókat egy sikánnal lelassítjuk. A Michelin nem tehette ki veszélynek a versenyzőket, a csapatfőnökök pedig meg akarták győzni Bernie-t és Maxet, a Bridgestone ügyfelei viszont nem engedtek. Így végül nem lett egyezség. Az első kör nagyon feszült volt, hiszen mi sem tudtuk, mi fog történni, amíg be nem jöttek a felvezető kör végén.
Nagyon megkönnyebbültünk ekkor, roppant erős érzelmek szabadultak fel. Pierre [Dupasquier, a cég korábbi F1-es vezetője] könnyezett. Nagyon nagy lecke volt ez számunkra, ám a Michelin ezt követően remek munkát végzett annak felderítésével, hogy mi ment tönkre, ahogy a problémák kezelésével is.
