Pedig eleinte nem úgy tűnt, hogy a második évét töltő brit tehetség diadalmaskodni tud Monacóban, hiszen a Ferrari magabiztosan sajátította ki az első rajtsort Felipe Massa vezetésével. A brazil pilóta még maga is meglepődött, milyen könnyedén vette az akadályokat, hiszen a hétvége előtt még azt emlegette, mennyire nem kedveli a pályát. A két McLarennek csak a második rajtsor jutott, Lewis Hamiltonnal a harmadik kockában.
A száraz szombat után pont a legjobb időpontban, vasárnapra érkezett meg az égi áldás, ami nagyszerű küzdelmet vetített elő a szűk utcákon. A felvezető körre Heikki Kovalainen el sem tudott indulni, a rajtnál pedig Massa megőrizte a vezetést, Hamilton előtt, akinek sikerült átugrania a címvédő Kimi Raikkönent. Az első körök heves küzdelmét néhány első szárny bánta, de senki sem kapta fel a fejét annyira, mint Hamilton esetében: az egyre erősödő esőben a mclarenes jobb hátsó kerekével súrolta le a Tabac korlátját, és óriási mázlijának köszönhetően csak defektet kapott az ominózus abroncs.
A viszonylag gyors csere után az ötödik helyre állt vissza, de nem kellett a nagy lemaradás miatt aggódnia, hiszen Alonso a Massanet-ben ugyanúgy szállt el, mint 2007-es nemezise – és ő is folytatni tudta, igaz, extrém esőgumikon. A nyolcadik körben aztán Coulthard és Bourdais kente fel autóját szintén a Massanet korlátjára, ami elkerülhetetlenné tette a safety car beküldését.
A restartot követően Kimi Raikkönent áthajtásos büntetésre ítélték, mivel a rajtrácson a három perces jelzés előtt még nem voltak gumik az autóján. Robert Kubica ekkor már a második helyen haladt, amiből hamar vezetés lett, hiszen Felipe Massa elfékezte magát a Ste Devote-ban – a brazil tovább tudott menni, de a hiba épp elég volt ahhoz, hogy elveszítse az első helyet. A visszavágásra a bokszkiállások alatt került sor, Massa hét körrel tovább húzta a BMW-snél, de így sem tudott az élre kerülni, mivel a defektje után Hamiltont csurig töltötték, így a brit pilóta nyomult az első pozícióban, immáron felszáradó aszfalton. Kimi Raikkönen a 26. körben nagy valószínűséggel elment volna a bokszból kihajtó lengyel pilóta mellett, de nekicsúszott a Ste Devote gumifalának, és csak egy szárnycsere után tudta folytatni a küzdelmet.
Az 54. körig, egy viszonylag eseménytelenül csordogáló versenyen (Piquet a 47. körben fúródott a Ste Devote falába, de hamar kiemelték autóját), Hamilton 37 másodperces előnye tudatában megejtette második kiállását és csont nélkül állt vissza az élre. Mindezt már száraz gumikon, mivel az esőfelhők tovaszálltak, és még mindig 13 másodperccel vezetett Massa előtt. A ferraris szervizének köszönhetően visszaesett Kubica mögé, de esélye nyílt a támadásra, amikor Nico Rosberg rommá törte autóját az Uszodánál. Az alkatrészekkel teljes szélességében beborított aszfalton a mögötte érkezők alig tudták kikerülni őt, de a legfontosabb az volt, hogy a német pilóta sértetlenül kászálódott ki az FW30-asból.
A verseny egyik meglepetésemberévé az az Adrian Sutil válhatott volna, aki a 18. helyről egészen a negyedikig tornázta fel magát a kieséseknek, remek előzéseinek, és nem mellesleg hibátlan vezetésének köszönhetően. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy három riválisa mellett is sárga zászló hatálya alatt talált utat, így a verseny befejezése esetében mindenképpen megbüntették volna. De a derék versenybíráknak már nem kellett az ő ügyével foglalkozni, mert az enerváltan versenyző Kimi Raikkönen a második safety caros szakaszt követően megtorpedózta őt az alagút után, mindkettejük versenyét tönkretéve ezzel.
Slusszpoénként a zseniális győzelembe tovaviharzó Hamilton az utolsó körben lassú defektet kapott, de ez már nem befolyásolta abban, hogy elsőként szelje át a célvonalat. A második hely Robert Kubicáé, a harmadik Felipe Massáé lett – a Raikkönenék kálváriájából Webber húzott hasznot negyedikként zárva, de Vettel, Barrichello, Nakajima és Kovalainen is a pontszerzők között zárt ezen a viharvert májusi délutánon, két körrel az előre kiírt távval korábban, kétórás időlimit elérése miatt.
