Ha azt mondjuk, hogy a Formula-1 teljes közössége valóságos sokkban készülődött 1982-ben ezen napon a zolderi Belga Nagydíjra, nagyon enyhén fogalmazunk. A száguldó cirkusz egy nappal korábban elvesztette egyik legfényesebb csillagát, a Ferrari sztárját, minden idők egyik leggyorsabb versenyzőjét, Gilles Villeneuve-öt.
A Scuderia természetesen visszalépett a versenytől, így a két héttel korábban Villeneuve-öt az imolai győzelemtől megfosztó Pironi is elhagyta a tragédia helyszínét. A rajthoz állók közt is voltak, akik fokozott lelki teherrel készülhettek a Belga Nagydíjra, így a baleset aktív részesévé váló Jochen Mass, valamint John Watson és Derek Warwick, akik megálltak a roncsnál, és lehúzták Villeneuve testét a drótkerítésről.
A pole-pozícióból rajtoló ifjú titán, a renault-s Alain Prost szintén nagyon megrendült a történtek miatt: „A tény, hogy láttam őt a földön feküdni a baleset után, mélyen megrázott engem. A korábbi balesetei során mindig hatalmas szerencséje volt, senki nem gondolta volna, hogy bármi baj érheti őt, ami csak még nagyobbá tette a sokkot” – nyilatkozta a francia.
Bármilyen megdöbbentő, a másnapi futamon semmi nem emlékeztetett arra, hogy az előző napon a sportág egyik óriása távozott el örökre. Ezt Jo Ramirez idézte fel önéletrajzi könyvében, aki akkoriban a Theodore csapatnál dolgozott: „Az elmúlt hat év egyik legjobb, sőt talán a legjobb versenyzője halt meg, mégsem emlékeztek meg róla a futam napján. Se egyperces néma csend, se egy kihagyott hely a rajtrácson, de még a neve sem hangzott el. Igazán szomorú volt, mintha a világ észre sem vette volna a hiányát. Borzalmasan éreztem magam.”
Maga a verseny egyébként roppantul izgalmasan alakult – csakhogy ez a történtek után ez a legkevésbé sem számított. Az első sorból induló renault-s páros, Prost és Arnoux néhány kör alatt vissza-, illetve kiesett, míg a győzelmet végül a 10. pozícióból előretörő John Watson szerezte meg, miután két körrel a vége előtt hibára kényszerítette a szinte végig vezető Rosberget.
