A francia versenyző háromszoros világbajnokként tért vissza a Formula-1-be – az 1992-es szezont ugyanis teljes egészében kihagyta, miközben Nigel Mansell a Williamsszel fölényesen elhódította a bajnoki címet. Nem csoda, hogy az összes nagy név a grove-i alakulatnál akart versenyezni: Prost mellett a másik háromszoros világbajnok, Ayrton Senna is, a befutó azonban a francia lett – Retro rovatunkban már megemlékeztünk róla, milyen súrlódást eredményezett ez a korábbi csapattárssal a szezonnyitó Dél-Afrikai Nagydíjon, Senna gyávának nevezte a franciák 38 éves ászát.
Prost legnagyobb ellenfele a hétvége további részében pont a Honda távozása után kényszerűségből Ford motorokra váltó McLaren brazilja lett: a Williams-Renault végül 0,088 másodperces különbséggel kaparintotta meg a pole-pozíciót Kyalamiban. A március 14-i futam rajtjánál Senna és Damon Hill is megelőzték Prostot, ráadásul a tesztpilótából Williams-versenyzővé előléptetett Hill pont Prost előtt hibázott, akit így Michael Schumacher is lehagyott.
A francia aztán visszavette a második pozíciót, hamarosan pedig Ayrton Sennát is utolérte, akit második próbálkozásra a 25. körben megelőzött. Innen másnak már nem jutott esély: Prost 1 percet és 19 másodpercet adott Sennának, a harmadik Mark Blundellt már lekörözte, és a leggyorsabb kör is az övé lett. A Williams negyedik csapata volt, amellyel a győzelemig jutott.
30 év után Prost lett az első, akinek ez sikerült – bravúrját azóta sem ismételte meg senki. A Formula-1 történetében mindössze két másik versenyzőt találni, aki négy különböző csapattal is tudott versenyt nyerni: az 50-es évek két legendás párosát, Juan Manuel Fangiót és Stirling Mosst. Prost ráadásul egész pályafutása során csak négy csapattal versenyzett. A közép-franciaországi Lorette leghíresebb szülöttjét elsősorban kimért és rendkívül intelligens vezetési stílusa miatt hívják Professzornak – pedig megérdemli ezt a jelzőt azért is, mert nemcsak nyert, de a bajnoki cím közelébe is eljutott minden csapatával, amelynek F1-es autójába beleült. Most ezeket vesszük sorba, feltüntetve azt is, melyik istállónál mennyi győzelem jutott ki neki a pályafutása során felhalmozott 51-ből:
Renault
Prost pályafutása 13 évvel a dél-afrikai győzelem előtt, 1980-ban a McLarennél kezdődött, abban az évben, amely a wokingi csapat leggyengébb szezonja volt a 2013-2014-es szereplésig. Az újonc dobogóra sem állt, a következő évben azonban leigazolta a Renault, akikkel kapásból három versenyt megnyert, az elsőt stílusosan hazai versenyén, a Francia Nagydíjon (szám szerint nyolcadik futama a Renault-val). Az istállóval összesen 9 győzelemig jutott, 1983-ban pedig a bajnoki címért küzdött Nelson Piquet ellen. Második lett a tabellán, megromló kapcsolatuk miatt viszont a Renault a legjobb szezon után menesztette.
McLaren
A francia 1984-ben visszatért a McLarenhez, ahol egészen más idők járták, mint az előző közös időszak alatt: az első versenyen, Brazíliában rögtön győzelemmel nyitott, a szezon során még hatszor nyert, és csupán fél ponttal maradt le a bajnoki címről Niki Lauda mögött. A hibát jóvátette a következő években: 1985-ben, 1986-ban és 1989-ben is világbajnok lett, fehér-piros színekben 30 alkalommal állt a dobogó legfelső fokára. Ekkor győzelmek számát tekintve már ő volt a Formula-1 legsikeresebbje.
Ferrari
A McLarent a Ferrari követte 1990-ben, ahol már második versenyét megnyerte. Összesen 5 győzelemig jutott velük ebben az évben, a Japán Nagydíjig pedig harcban állt a bajnoki címért Sennával, amíg össze nem ütközött a brazillal, az elsőség pedig az ellenfél zsebébe vándorolt. 1991-ben egyetlen versenyt sem nyert az olaszokkal – 1980 óta első alkalommal nem állt a dobogó tetején –, rengeteget kritizálta az autót, hasonlóan rossz viszonyban vált el a maranellóiaktól, mint a Renault-tól.
Williams
1992-ben tesztelte a Ligier-t, mivel azonban élcsapatnál nem akadt számára hely, inkább a szezon kihagyása mellett döntött. Számításai bejöttek, 1993-ban a domináns Williamstől kapott ülést, a folytatást pedig már leírtuk: siker az első versenyen, amely az év 7 győzelmének sorát nyitotta meg. Prost Senna előtt megnyerte a bajnoki címet, aztán vissza is vonult – egyetlen próbálkozásból egy bajnokságot nyert utolsó csapatánál, ráadásul azon kevesek egyikévé vált, akik szó szerint a csúcson hagyták abba sikeres F1-es pályafutásukat.
