Verstappen karrierje is tipikusan úgy indult, mint kortársai többségéé: zseniális képességeiről tett tanúbizonyságot az alsóbb kategóriákban. Kétszer lett holland, egyszer pedig belga gokartbajnok, és két európai kategóriában is sikerült diadalmaskodnia, mielőtt formulaautókra váltott 1990-ben. Néhány teszt erejéig kipróbálhatott egy hat éves Formula Ford Crossle-t, majd egy Formula Opel Lotust, első teljes szezonjára pedig 1992-ben került sor a Benelux FOL-szériában, némi Philip Morris-támogatással a háta mögött
Nyáron aztán az Euroszériára váltott, Estorilban pedig elhódította a Nemzetek Kupáját honfitársával, Martin Koene-nal karöltve. Érdemeiért év végén a legjobb holland versenyző díjában részesült, majd tesztelt néhány F3-as csapattal, végül a német bajnokság egyik legsikeresebb gárdájával, a WTS-sel állapodott meg. A kihívás előtt azonban keresztülszelte a fél világot az új-zélandi Formula Atlantic kedvéért (4. hely), majd 1993-ben szinte lemosta ellenfeleit Németországban. 20 futamból nyolcszor sikerült diadalmaskodnia, valamint hat további dobogós helyével toronymagasan nyerte meg a bajnokságot, melyhez hozzácsapta a zandvoorti Marlboro Masterst. Szezonjában mutatott teljesítménye miatt ismét a legjobb holland autóversenyzőjévé választották hazájában.
A még csak 21 éves srác előtt kinyíltak a Forma-1 kapui, és Ken Tyrell már 1992-ben megígérte neki, hogy ha sikerül a német F3-ban bajnoki címet szereznie, akkor kipróbálhatja egyik autóját. A lehetőség mégis a Footworkkel jött el szeptemberben, két hónappal később pedig a McLaren MP4-8-asát próbálhatta ki. Mindkét gyakorláson meggyőzte ideiglenes kenyéradóit, és úgy tűnt, hogy a wokingiak akár egész éves tesztpilótai szerződést ajánlanak neki, 1994 januárjában mégis a vb-címre kandidáló Benettontól érkezett a bejelentés: Jos Verstappen fogja támogatni Michael Schumacher és JJ Lehto hadjáratát.
Ám egyszerű csatlósból a kékek második katonává vált, amikor a finn tesztbalesetét több hetes kényszerpihenő követte, így Verstappen a vártnál hamarabb, a március 27-i Brazil Nagydíjon megejthette F1-es debütálását. Ami némi rásegítéssel igen látványosra sikeredett: Verstappen Irvine-t próbálta előzni a 37. körben, de szerencsétlenségükre pont akkor érkeztek meg Eric Bernard mögé, amikor a holland kivágott a Jordan szélárnyékából. Irvine sem volt rest, és egy hirtelen kormánymozdulattal balra húzta autóját, szerencsétlen Verstappen elől pedig elfogyott az aszfalt, a füvön megcsúszva pedig keresztbefordult az északír és a lekörözendő Ligier-pilóta előtt.
Talán ha nincs előttük Martin Brundle, így, édes hármasban csúsztak volna a kavicságyba – de ott volt, és Verstappen a McLarent ugratónak használva hirtelen 360°-ban látta a világot. Szerencsére egyiküknek sem esett komolyabb baja, noha Brundle fején érezte a Benetton jobb hátsó kerekének simogatását, és később is memóriazavarokra panaszkodott. Emberünk Aidán ismét autóba szállt, azonban egy időre kieséssel búcsúzott a száguldó cirkusztól – ez egészen négy futamra korlátozódott, hiszen az időközben makkegészségessé vált Lehto visszavette a helyét, de eredménytelenségének köszönhetően Flavio Briatore megvált tőle Magny-Cours előtt.
A nagy visszatérés legjobb eredményére három futamot kellett várni, de mégsem a hungaroringen szerzett harmadik hely vonult be a szomorú évadot feldolgozó évkönyvekbe, hanem hockenheimi tűznyelő mutatványa. Az egyébként is kontroverziális szezonnak csak újabb adalékot adott, hogy a Benetton eltávolított egy szűrőt az üzemanyagtöltő csövéről, a gyorsabb átfolyás érdekében. A megbuherált eszközt aztán – emiatt, vagy sem – nem tudták megfelelően rácsatlakoztatni az üzemanyagtartály nyílására a Német Nagydíj 15. körében, így jó adag nafta terítette be a holland autóját.
A szokásos tankolási metódust egy szempillantás alatt akciófilmbe illő jelenet váltotta fel (Németország lévén azt is hihette az egyszeri néző, hogy a másfél évvel később induló Cobra 11 egyik próbaforgatását látja): A B194-es tűzgolyóvá vált, melyet a Benetton-boksz bátor szerelői másodpercekkel később eloltottak, de ez az intermezzo elég volt ahhoz, hogy Verstappen pontot tegyen versenye végére. Ahogyan azt a bokszkiállásoknál szokás, a holland is felnyitotta plexijét a szerviz alatt, de nem számolt azzal, hogy üzemanyagot kap az arcába frissítő gyanánt. A címben citált Tankcsapda-idézetből Verstappen azonban az életet választotta, és kisebb égési sérülései ellenére másfél héttel később már a magyarországi megmérettetésre készült.
A hungaroringi verseny – melyről ma emlékeztünk meg HGP-rovatunkban – viszont álomszerűen alakult, és Verstappen harmadik helyen zárta a futamot, ahogyan a Belga Nagydíjat is, Schumacher későbbi kizárása miatt. A németalföldi tehetség szezonja érdemben véget is ért Spa után – igaz, Estorilban még bezsebelt egy 5. helyet –, hiszen Suzukában és Adelaide-ban Johnny Herbertnek volt kénytelen átadni a helyét.
A holland további karrierje soha nem jutott olyan magasságokba ezt követően, mint 1994-ben. A ’95-ös évadot a Benetton támogatásának köszönhetően a Simtekkel kezdte, de az alig egy éves gárda Monaco után csődbe ment, így szerencsétlen Verstappen nézhetett újabb állás után. Év közben arról is pletykáltak, hogy akár visszatérhet Schumacher mellé Herbert helyén, de a brit silverstone-i győzelmével bizonyította, hogy hű és megbízható fegyverhordozója marad a címvédőnek.
A remény haláláról szóló klisében bízva azt hitte, hogy Schumacher és Herbert távozásával lehetőséget kap 1996-ban, de Berger és Alesi leigazolása figyelmezette Verstappent: nyitva a kijárat az enstone-iak kapuján. A szabadon igazolható versenyző aztán annál a Footworknél kötött ki, ahol első tesztjét futotta még ’93-ban, de az évad olyan felejthetően bizonyult, mint a Simtekes próbálkozás. Verstappen 16 versenyből négyet fejezett be (egyszer pontszerző helyen, Argentínában), többször keveredett balesetbe, évi szokásos attrakciójára pedig Spában került sor: a futam 11. körében egy törött felfüggesztéselem miatt rommá törte autóját a Stavelot-ban.
Tom Walkinshaw szerette volna megtartani őt 1997-re is, de pénzügyi kavarodások miatt inkább a Ken Tyrell csapatát választotta. Ami annyiból bizonyult rossz döntésnek, hogy a 025-ös egy fokkal sem bizonyult jobbnak Verstappen előző autójánál, ráadásul ezzel még pontot sem sikerült szereznie, legjobbja a 8. hely maradt az esős Monacói Nagydíjról. Év végén Tyrell eladta csapatát a British American Tobaccónak, melyet egy átmeneti szezont követően neveztek volna át BAR-rá. A dohánycég elöljárói azonban két tapasztalatlan pilótával (Takagi és Rosset) álltak fel 1998-ban a rajtrácsra, így a montforti ismét ülés nélkül maradt – igaz, év elején tesztelt a Benettonnál, de az olaszoknak nem állt szándékában visszahívni egykori versenyzőjüket.
Annyiban jó volt a helyzete, hogy szabadúszóként bármely csapat lecsaphatott rá év közben, ha a helyzet úgy kívánta. A befutó a Stewart lett, aki a Francia Nagydíjtól kezdve, Jan Magnussen helyén állította csatasorba a 26 éves versenyzőt – a változtatás azonban nem hozta meg a várt eredményt, Verstappen nem bizonyult jobbnak a dánnál. Év végén aztán meglepő bejelentést tett a sportágat fél szemmel figyelő Honda: gyári csapatként kívánnak visszatérni a Forma-1-be, lehet, hogy már 1999-ben, de nagyobb eséllyel 2000-ben. Verstappen tesztpilótaként segítette a japánokat, és potenciális jelölt volt a csapat egyik versenyzői ülésére is, azonban 1999 áprilisában életét vesztette a gárda agyának számító Harvey Postlethwaite. Az ígéretes teszteredmények dacára a Honda beszüntette a saját csapat-projektet, Verstappen pedig karrierje során sokadik alkalommal, ismét ülés nélkül maradt (A Honda tervezett visszatéréséről januári cikkünkben írtunk bővebben).
Mivel Damon Hill a nyáron bejelentette visszavonulását, Verstappen kipróbálta a Jordan 199-esét, annak érdekében, hogy a ’96-os bajnok hátha hamarabb teszi le a sárga-fekete színű, darázsorrú lantot. Nem így történt, „Jos the Boss” különben is gyatra teljesítményt nyújtott a szezonban két futamon is győztes autóban. Ennek ellenére visszatért az Arrowshoz 2000-re (ugyebár 1996-ban Footwork néven futott az istálló), hazája legnagyobb telekommunikációs vállalata, az Orange segítségével. A fekete-narancs autó többször is ígéretes teljesítményt nyújtott a szezonban, pontszerzésre mégis csak kétszer volt képes: az esős Kanadai Nagydíjon, valamint Monzában, ahol az egy tűzoltó halálával végződő első körös baleset kavarodását kihasználva a mezőny elején találta magát, és a negyedik helyen végzett – hat év után karrierje második legjobb eredményét szerezve.
2001 elején karrierjében először nem kellett a hogyan továbbon gondolkodnia, Tom Walkinshaw ugyanis továbbra is igényt tartott szolgálataira, amit majdnem egy világraszóló eredménnyel hálált meg Malajziában. A holland az esőkáoszt kihasználva sokáig a második helyen haladt Sepangban, és csak gyenge A22-esének köszönhette, hogy végül kiszorult a pontzónából. Interlagosba aztán igazi, újra felfedezett sztárként érkezett, de hamar hősből nullává vált, amikor a karrierje harmadik versenyén utcahosszal vezető Juan Pablo Montoyát kiütötte a versenyből, ismét egy balul sikerült manőverrel emlékezetessé téve szezonját. Az Asiatech-motorral szerelt „narancsnyíl” hiába bizonyult megbízhatóbbnak elődjénél, pontot csak egyszer sikerült szereznie Verstappennek, Ausztriában.
Az esélytelenek nyugalmával készülhetett a 2002-es szezonra is Arrows-színekben, amiből aztán nyugalom nem, csak az esélytelenség maradt: Walkinshaw az utolsó pillanatban mégis a Frentzen-Bernoldi páros mellett döntött. Mondhatnánk azt, hogy a 2003-as MInardi-szerződés méltó befejezése volt Verstappen karrierjének, de a kutyaütők általában soha nem nyújtanak kiemelkedőt, ő pedig jobb napjain azért odatette magát, és szerencsésebb csapatválasztással talán többször is a pódiumról integethetett volna nekünk.
A 2002-es, partvonalon töltött idény után fogadta el Paul Stoddart ajánlatát, de a kiscsapat nemhogy a középmezőnnyel, még annak végével is nehezen, vagy épp sehogy sem tudott birokra kelni. Verstappen legjobbja egy 9. hely maradt Montrealból (egy helyre a pontzónától!), év végén pedig jött a szokásos pilótaváltás Faenzában, melynek köszönhetően a mi Baumgartner Zsoltunk is lehetőséget kaphatott 2004-ben. Miután az azévi Monacói Nagydíj után a Jordan utat mutatott Giorgio Pantanónak, Verstappen lett volna a helyettese, azonban prózai ok miatt hagyta ki az EJ14-es kipróbálását: egyszerűen nem fért bele az autóba.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy „a Főnök” neve felmerült egy csapatnál, de a holland nem fordított hátat teljesen az autóversenyzésnek: a 2005/06-os A1 GP-szezonban futamgyőztes lett Hollandia autójával, 2008-ban pedig győzni tudott a Le Mans-i 24 órás LMP2-es kategóriájában egy Porsche RS Spyder volánja mögött. Aztán szépen lassan eljött 2014, amikor „kisfia” F1-es berkekben is ismertté vált, ebben a szezonban pedig minden bizonnyal rendszeres látogatója lesz a futamoknak. Hogy milyen géneket örökölt tőle a 17 éves Max Verstappen? Két hét múlva megtudjuk…
