2003-ban ezen a napon, január 2-án ért véget hivatalosan is az előző évad utolsó öt futamát kihagyó leafieldi kiscsapat, az Arrows története. Az 1997-es Magyar Nagydíjon még Damon Hill második helyét ünnepelhette Tom Walkinshaw, aki ekkor talán nem gondolta volna, hogy az 1978-ban a Shadow csapatot elhagyó szakemberek által alapított istállónak már csak öt év, és mindössze 12 pontszerzés adatik meg.
Hill az év végén, mondhatni természetesen, elhagyta a csapatot, és a Jordanhez igazolt. A másik versenyző, a komoly tőkét szállító Pedro Paulo Diniz viszont maradt – mellé Mika Salo érkezett, aki kétségkívül ügyes kezű versenyző volt, de Hillhez képest mindenképpen visszalépést jelentett. A Monacói Nagydíjon kettős pontszerzésnek örvendhetett a saját, Brian Hart által tervezett motorokkal induló csapat, ezen kívül viszont csak egyetlen pontszerzés jutott az Arrowsnak 1998-ban, de ez is elég volt a konstruktőri hetedik helyhez – a Stewartot, a Prostot, a Minardit és a Tyrrellt megelőzve.
1999-re mindkét pilótáját lecserélte a csapat, s az év remekül kezdődött, hiszen a kaotikus idénynyitón az újonc de la Rosa egyből pontot szerzett. A folytatás azonban már nem sikeredett ilyen szépre: ez volt az Arrows egyetlen megszerzett egysége az évben, de még így is a Minardi és a BAR előtt zárt a csapat. De la Rosát meg is tartotta az istálló a következő évre, Takaginak viszont mennie kellett, helyére az örök ígéret, Jos Verstappen érkezett.
2000-ben még utoljára megvillant az Arrows: az A21 kifejezetten jóra sikeredett, így a leafieldi istálló visszatért a középmezőnybe, a Supertec-motor pedig a gyors pályákon nagy előnyt jelentett a riválisokkal szemben. Ausztriában de la Rosa a rajtbalesetet követően a harmadik helyen haladt, míg meg nem adta magát a sebességváltója, Jos Verstappen pedig a tragikus monzai futamon a negyedik helyen zárt – 1996 óta csak kétszer végzett Arrows ilyen jó helyen.
Az átmeneti fellendülést aztán mélyrepülés követte: a gyengécske Asiatech-motor és a szakemberek elszivárgása a sereghajtók közé vetette vissza az Arrowst. De la Rosa a Jaguarhoz távozott, helyére a Red Bull által támogatott Bernoldi érkezett – nyugodtan állíthatjuk, hogy versenyzői téren is gyengült a csapat. Az eredmény: mindössze egyetlen pont, melyet Ausztriában szerzett meg Verstappen.
Bernoldi a következő évre is maradt, Verstappent viszont elküldte az istálló, hogy helyet csináljanak a Prost megszűnésével ismét munkanélkülivé vált, feltétlenül jobb sorsra érdemes Heinz-Harald Frentzennek. Bár a német kétszer is pontot szerzett, az Arrowsra több izgalom várt a bíróságon, mint a versenypályán, hiszen az elküldött Verstappen őket perelte be szerződésszegésért, miközben a csapat a támogatását évekkel korábban szerintük jogtalanul a Sauberhez vivő Pedro Dinizt citálta bíróság elé – ám veszítettek.
Az Arrows anyagi helyzete folyamatosan romlott, s nyárra világos lett, hogy a helyzet tarthatatlan. A mélypont a Francia Nagydíjon jött el, melyre Frentzen és Bernoldi szándékosan nem kvalifikálták magukat a pénzügyi gondok miatt. A következő hétvégén, Németországban még egyszer utoljára felállt a rajtrácsra a két narancs-fekete autó – Frentzen a Jaguarokat és a Toyotákat is megverte az időmérőn –, ám a futamon mindketten kiestek műszaki hiba miatt.
Ez volt a történet vége: az Arrows nem utazott el a szezon hátralévő futamaira. Bár tárgyaltak befektetőkkel (többek közt Dietrich Mateschitz-cel is), nem sikerült egyezségre jutni. Az Arrows csődbe ment, s magával rántotta a Tom Walkinshaw Racinget is. Az istállót hivatalosan 2003. január 2-án helyezték csődeljárás alá, ezzel ért véget a 382 futamon induló, ám győzni soha nem tudó kiscsapat története.
