„Annyi balszerencse közt, és oly sok viszály után…” – magyar rajongók ezreinek juthattak eszébe Vörösmarty Mihály örökbecsű szavai a 2007-es F1-es világbajnokság kapcsán...
A 2007-es bajnokság nem Kimi Raikkönenről szólt. Bár végül az ő neve díszelgett a ponttáblázat élén, az emlékezetünk csal, hiszen valljuk be: azok után, hogy a Jégember megnyerte a melbourne-i szezonnyitót, nem tudott a toppon maradni, és hiába hittük azt, hogy felmossa Felipe Massával a padlót, a kis brazil átvette a csapaton belüli vezető szerepet – legalábbis a szezon elején. Az észak-amerikai körútról visszatérve aztán új erőre kapott, zsinórban két győzelmet szerzett, amit még eggyel megtoldott kedvenc pályáján, Belgiumban. A drámai körülmények között rendezett fuji versenyen a lehető legtöbbet hozta ki az elhibázott taktikájából és harmadik lett, de még ekkor is születettek olyan címlapok, hogy „Hamilton fél kézzel fogja a trófeát.” Kínában szintén az eső tette változatossá a versenyt, a McLaren óriási baklövést követett el a gumiválasztással, így Kimi nyerni tudott, de még ekkor is kevesen számoltak vele, mint potenciális bajnok, hiába maradt matematikai esélye a cím elhódítására.
Egy futammal a vége előtt hét ponttal állt Lewis Hamilton mögött a tabellán, míg Fernando Alonso négy egységgel maradt el újonc csapattársától. Brazíliába érve minden sajtóorgánum a wokingi csapat belviszályától volt hangos, Raikkönen pedig kvázi az esélytelenek nyugalmával készülhetett a mindent eldöntő fináléra. A finn nem meglepően úgy állt hozzá a hétvégéhez, ahogy máskor: nyugodtan. „Megpróbálom a legjobbamat nyújtani, megpróbálom megnyeri a versenyt, egy-kettőben szeretnénk befutni, ez minden, amit tehetünk. Nem rajtunk áll, de reméljük, hogy sikerül elérnünk.” A hétvége alakulása szempontjából ekkoriban nem igazán volt jelentősége a szabadedzések eredményeinek, Raikkönen a miheztartás végett azért behúzta a vizes pályán futott első szabadedzést. Ezt követően Felipe Massa vette át tőle a stafétát, és a brazil hiába bizonyult jobbnak szinte egész hétvégén, azt mindketten tudták: ha kell, a csapatutasítás egy kevésbé ’A1 Ringes’ formáját fogják alkalmazni.
Ahogyan 2006-ban, Felipe Massa most is megszambáztatta közönségét a pole-pozíció elhódításával, Raikkönen a harmadik lett, elé Lewis Hamilton kvalifikált. A britnek könnyű dolga volt: még ha az elvben gyorsabb Ferrarival át is lépik a rajtnál, elég őrizni pozícióját, sőt, még az ötödik hellyel is a sportág történetének első újonc világbajnokává avanzsálhat. Az már a klisé kategóriába tartozik, hogy az élet nagy rendező, de mindig a közhelyek rejtik a legnagyobb igazságokat: az égiek olyan fordulatot kreáltak vasárnapra, amelyre senki sem számított.
Szikrázó napsütésben vette kezdetét a Brazil Nagydíj, és már a rajt utáni métereken úgy tűnt, eldőlt a világbajnokság. Hamilton túlvállalta magát az első körben, és hátraesett, a Ferrari-tandem pedig kényelmesen kisajátította az első két helyet. A még nagyobb dráma a nyolcadik körben következett, amikor egy láthatatlan kéz néhány másodperc erejéig megbütykölte Hamilton autóját, a stevenage-i az utolsó helyre esett, virtuálisan a harmadik helyen haladó Fernando Alonso ölébe pottyantva a címet. Persze mindenki tudta, hogy Felipe Massa éppen akkor fogja leglassabb köreit futni, amíg Raikkönen a bokszban jár, de reménykeltő faktornak ott volt Hamilton is, aki előtt állt szinte egy egész verseny, hogy ’dobjon egy Schumachert’.
Ezután egy alapjaiban nyugodt verseny következett, senki sem vállalt többet a szükségesnél, ami Hamilton esetében azt jelentette, hogy az MP4-22-es tempóját kihasználva minél hamarabb pontszerző pozícióba kívánt jutni. Fernando Alonso nem tudott mit kezdeni a Ferrarikkal, az élen parádézó vörösök pedig elegánsan oldották meg a helycserét: Massa második, egyben utolsó kiállását követően Raikkönen mögé tért vissza, helyzetbe hozva a Jégembert.
Persze a technikai hibáktól való félelem ott lógott a levegőben, igazából senki sem akarta elhinni, hogy két verseny alatt ekkorát fordulhat a világbajnokság: Raikkönen Fuji után még 17 ponttal állt a brit mögött! Az utolsó körökben, amikor már minden eldőlni látszott új tényezővel bővült a vb-csata: a 4-5-6. helyeken harcoló BMW-k és Nico Rosberg úgy püfölték egymást, mintha az életük múlt volna rajta, a rosszmájú Hamilton-drukkerek természetesen ütközésért kiáltottak, de végül mindenki türtőztette magát, így a szuperújonc nem tudott önerőből előrébb keveredni a hetedik helynél.
Raikkönen sem lazsálta el a végét, öt körrel a kockás zászló előtt megfutotta a verseny leggyorsabb körét, majd magabiztos győzelmet aratott. A Ferrarik kimagasló teljesítményét jól mutatja Fernando Alonso majd’ egy perces hátránya, a csalódott Lewis Hamilton pedig kört is kapott a bajnoki második helye mellé. A finn diadalittasan emelte ökölbe a kezét a levezető körben, mint új világbajnok, és csöpögős rádióüzenetek nélkül is tudtuk: a mindig rezignált Jégember elmosolyodott a sisak alatt.
