1999. október 17-én rendezték az első Formula-1-es futamot a malajziai Sepangban, mely mindössze a negyedik ázsiai pálya volt a sportág történetében a három japán helyszín, Fuji, Suzuka és Aida után. Nemcsak ezért várták fokozott érdeklődéssel a legnagyobb kontinens második F1-es futamot rendező országának első versenyét, hanem azért is, mert hosszú sérülése után ekkor tért vissza a Ferrarihoz a Silverstone-ban kettős lábtörést szenvedő Michael Schumacher – épp a bajnoki párharc kellős közepén.
Az ezt megelőző Európa Nagydíjra, melyet rovatunkban szintén felidéztünk korábban, pontegyenlőséggel érkezett meg Mika Hakkinen és Eddie Irvine, ám a Nürburgringen a finn két egység előnyre tett szert. A Ferrarinak így tehát hatalmas szüksége volt arra, hogy Schumacher pontot tudjon rabolni Hakkinentől, az őt helyettesítő Mika Salo ugyanis, bár tisztességesen helyt állt, sőt Hockenheimben nyerhetett volna, ha nem adja át a győzelmet a bajnokesélyes Irvine-nak, a finn címvédőt csak akkor tudta megelőzni, amikor az kiesett.
Akkoriban arról szóltak a pletykák, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Schumacher a szezon vége előtt vissza akar térni, hiszen ez azzal járt volna, hogy hozzá kell segítenie csapattársát ahhoz, hogy ő szerezze meg a Ferrari első egyéni bajnokságát két ínséges évtized után. Hogy a németnek valóban voltak-e ezzel kapcsolatos ellenérzései, nem tudhatjuk biztosan, mindenesetre tény, hogy az (akkor még) kétszeres bajnok német Sepangban visszatért. Az anekdota szerint a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo nem sokkal korábban felhívta a Schumacher-rezidenciát, hogy versenyzője állapota felől érdeklődjön, csakhogy a betegszabadságon lévő pilóta helyett kislánya, Gina Maria vette fel a telefont, és közölte, hogy apukája a kertben focizik...
Lényeg, ami lényeg, Schumacher visszatért, és nem sok kétséget hagyott afelől, hogy a sérülés és a kihagyás ellenére száz százalékos formában van. Az időmérő edzésen fantasztikus erődemonstrációt tartott, egyedül Irvine tudott egy másodpercen belülre kerülni hozzá az új pályán, de ő is csak néhány századdal, míg Coulthard és Hakkinen már 1,1 másodpercet kaptak a négy hónapot kihagyó bajnoktól.
Akár fájt volna Schumachernek, akár nem, ha nem ő, hanem csapattársa szerzi meg a Ferrari első bajnokságát 1979 óta, vitathatatlan, hogy mindent megtett Irvine sikeréért. A rajtnál megtartotta a vezetést, majd a negyedik körben elengedte maga mellett csapattársát, és hátvédként óvta őt Mika Hakkinentől – a finn a verseny után nem volt valami elégedett kollégájával, azon méltatlankodott, hogy tisztességtelen eszközökkel akadályozta őt, így érthető módon a dobogón csak két versenyző ünnepelt.
A győzelemmel Irvine az idényzáró előtt átvette a vezetést a bajnokságban, ám néhány órával később már azon kesereghetett, hogy elvesztette a küzdelmet, ugyanis a Ferrarit egy technikai szabálytalanság miatt kizárták a futamról, ami Hakkinen és a McLaren világbajnoki címét jelentette volna. A kérdéses karosszériaelem szabálytalan mivoltát maga Ross Brawn is elismerte, de hangsúlyozta, hogy a Ferrari nem szándékosan vétett a szabályok ellen, a fellebbezés pedig eredményesnek bizonyult – talán azért is, mert az illetékesek nem akarták, hogy idő előtt eldőljön az 1999-es világbajnokság...
Michael Schumacher visszatérése utáni első versenyén azonnal megmutatta, hogy gyorsasága semmit sem kopott a kényszerű kihagyás alatt, majd két hét múlva Suzukában újabb pole-t szerzett, ám a világbajnoki címhez nem tudta az utolsó hétvégén betliző csapattársát hozzásegíteni. Ő maga viszont, mint tudjuk, a következő évben megtörte a Ferrari hosszú negatív sorozatát, és egészen 2004-ig letaszíthatatlan volt a Formula-1 trónjáról.
