Miután a Német Nagydíjon megszerezte sorozatban negyedik futamgyőzelmét, Jack Brabham óriási lépést tett afelé, hogy saját csapata autójával nyerje meg az 1966-os világbajnokságot. Az ausztrál versenyző három futammal a szezon vége előtt 39 ponttal vezette a bajnokságot, míg legközelebbi riválisa, Graham Hill csak 17-et gyűjtött. A pontszámítás sajátosságai miatt mégsem ő, hanem John Surtees volt az egyetlen, aki még befoghatta az ausztrált, ő is csak akkor, ha a hátralévő három futamot egyaránt megnyeri.
A mezőny szeptember első hétvégéjén Monzába érkezett a majd 400 kilométeres Olasz Nagydíjra. Az időmérő edzésen a Ferrari villantani tudott a tifosi előtt: a szezonban addig csak egyetlen győzelmet szerző istálló (akiknek a következő versenyen már Cooperben ülő Surtees nyert futamot Belgiumban) versenyzői szerezték meg az első két helyet. A pole a mindössze negyedik F1-es világbajnoki futamára készülő brit Parkesé lett, míg a második rajtkockába a korábban szintén csak háromszor rajthoz álló Ludovico Scarfiotti állhatott fel.
A szintén ferraris Bandini remek rajtot vett az ötödik kockából, így Parkesszal ők ketten álltak a futam élére, melynek első körei igazi csillaghullást hoztak. Nyolc kör után már Hill, Bonnier, Stewart és Gurney sem voltak versenyben, s kiesett a bajnoki éllovas Brabham is, a monacói idénynyitó óta először. Az ausztrál így nem tehetett mást, mint hogy türelmesen vár a verseny végéig. Ha Surtees nem nyer, akkor ő a világbajnok...
A verseny 17. körében egy borzalmas baleset történt: Richie Ginther Hondája a Curva Grandében meghibásodott, és a fák közé repült. Az amerikai versenyző nagy szerencsével túlélte a balesetet, így a japán gyári csapatot ekkor még elkerülte a tragédia - nem úgy két évvel később Franciaországban. Az első helyekért ekkor négy pilóta, Scarfiotti, Parkes, Surtees és Hill csatázott, azaz 1964 bajnokának esélye nyílt életben tartani bajnoki esélyeit.
Az 1966-os világbajnokság az Olasz Nagydíj 32. körében dőlt el: John Surtees üzemanyag-szivárgás miatt kénytelen volt félreállítani Cooper-Maseratiját, így Jack Brabham világbajnok lett. Innentől már mindenki csak arra figyelt, hogy hazai győzelem születik-e majd, ami meg is történt: Ludovico Scarfiotti Alberto Ascari 14 évvel korábbi sikere után olaszként tudott győzni Monzában, ráadásul egy Ferrari volánja mögött. A második helyet a dobogóra fellopakodó Hulme ellen megnyert csatában Parkes szerezte meg, így a tifosi kettős diadalt ünnepelhetett az Olasz Nagydíjon.
A győztes páros egyik tagja sem futhatott be nagy karriert ezt követően az F1-ben: az élete első és egyetlen győzelmét szerző Scarfiotti hat, Parkes pedig két futamon indult még a királykategóriában. Utóbbi karrierjének az vetett véget, hogy az 1967-es Belga Nagydíjon kettős lábtörést szenvedett, amikor megcsúszott egy olajfolton, majd 1977-ben közúti balesetben vesztette életét.
Ludovico Scarfiottinak még kevesebb idő adatott meg. A következő évben három futamon rajthoz álló olasz versenyző az 1968-as évet a Cooperrel kezdte meg, ám nem fejezhette be azt. Az 1966-os Olasz Nagydíj győztese nem sokkal a Monacóban elért negyedik helye után halálos balesetet szenvedett egy hillclimb-versenyen.
