DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 29. péntek
Ralikrossz

Marton Gergely vegyes érzésekkel tekint vissza szezonjára

Az összetett negyedik helyezés a ralikrossz-Európa-bajnokságon komoly fegyvertény. A Super 1600 kategória magyar pilótája nem maradéktalanul elégedett, de biztató szezont tudhat maga mögött, amely során rengeteget fejlődött versenyzőként és a dobogó második lépcsőfokáig eljutott.

A német versennyel befejeződött az Európa-bajnokság szezonja. Hogyan szerepeltél az Esteringen?

Összességében nem sikerült annyira jól a verseny, mint amire számítottam. Az utolsó futamra úgy érkeztünk, hogy a negyedik helyen álltam a bajnokságban, előttem is, mögöttem is nagy pontkülönbséggel a tabellán. Matematikai esélyem még a bajnokság megnyerésére is maradt, de nem reális. Kis szerencsével a dobogóra juthattam volna fel, ahhoz viszont nemcsak az én jó teljesítményemre lett volna szükség, hanem arra is, hogy a bajnokságban előttem levők hibázzanak. Jól sikerültek a szabadedzéseim, erős köröket teljesítettem a kvalifikációs futamokon, valahogyan azonban mindig feltartottak, nem voltak annyira jók a rajtjaim, a sorsolás is megkavarta a helyzetet. Igaz, hogy a döntőbe bejutottam, de ott a hatodik lettem. Szóval nem a legjobb hétvégém volt, viszont ezeket a dolgokat próbálom hátrahagyni, és már a következő évre készülök.

RB1_1386_resize



Év elején azt mondtad nekünk, hogy az összetett dobogó elérhető eredmény lenne. Ehhez a szezon eleji elváráshoz képest mennyire vagy elégedett a negyedik helyezéssel?

Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem, nagyon szerettem volna felkerülni a dobogóra. Szokták mondani, hogy három lépcsőfok van: vagy első vagy, vagy dobogós, vagy mindegy. Kicsit én is így érzem magam, most még nehéz örülni annak, hogy egyébként nagyon sok pozitív részeredményünk volt, biztatóan alakult a szezon, és nagyon sokat fejlődtünk. Viszont ha megvizsgáljuk, hány pontot szereztem a futamokon, akkor nagyon jól kirajzolódik, hogy hol mehetett el ez a bajnokság. Portugáliában nagyon balszerencsés versenyt zártunk, jóval kevesebb pontot szereztem, mint a többi versenyen. Átlagosan 20 pontot gyűjtöttem a versenyeken, ha nem számoljuk a portugál hétvégét, ott pedig csupán 4-et. Az az eredmény meglehetősen visszavetett a bajnokságban, onnan kellett felkapaszkodnom a negyedik helyig. De ilyen a sport, ez benne van. Jövőre annyira elöl kell lennem, hogy egy ilyen balszerencsés futam se tudjon visszavetni.

RB2_1025_resize

Portugáliában veszítetted a legtöbb pontot. Fordítsuk meg: melyik volt az a verseny, ahol érzésed szerint kihoztad a maximumot magadból, az autóból és a körülményekből?

Mindenképpen a francia versenyt mondanám, amelyik talán a legjobban sikerült. Ott is értük el a legjobb eredményt, a második helyet. Loheacban nem nagyon voltak hátráltató tényezők, fejben is kiváló állapotban voltam. Úgy érzem, ott egész hétvégén kiegyensúlyozottan, nagyon gyorsan tudtunk menni. Igazából felhozhatnám, hogy esélyünk lehetett volna akár megnyerni is a versenyt, mégis úgy érzem, ez volt az a hétvége, amiből a legtöbbet hoztuk ki.

Többször utaltál a következő évre, a szavaidból pedig már sejthető, hogy továbbra is a Super 1600-ban fogsz versenyezni.

Igen, marad a kategória és a csapat is. A Volland Racing ebben az osztályban a legfontosabb tényezővé vált, a csapattársaim és én végeztünk a bajnokság első négy pozíciójában. Ami még alakul, az a jövő évi autó, a célunk természetesen az, hogy minél versenyképesebb technikában üljek.

 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: