Az idei egyik fontos célod az volt, hogy fixen, minden szakaszban az élmezőnyben legyél, Rigában a négy kvalifikációs futamon pedig tökéletesen meg is feleltél ennek. Hogyan zajlottak a selejtezők?
Ebből a szempontból pozitívan indult a hétvége, mivel minden versenyen az a cél, hogy már az elejétől az élbolyban legyünk. Rögtön az első szabadedzésen megdöntöttem a teszten futott leggyorsabb körömet, ami abszolút jó kezdés volt. Lettországban az audis csapattársam, Baciuska nagyon gyors volt, szinte elérhetetlen, mi a másik két vollandossal a második-harmadik helyért vívtunk nagy csatákat. Eleinte úgy tűnt, meglehet a második pozíció a köztes eredménylistán, az első kvalifikáción harmadik lettem, a Q2-ben és a Q3-ban pedig közvetlenül a litván mögött voltam. A Q4 kilógott a sorból, itt nem rajtoltam olyan jól, és emiatt csak negyedik lettem: 100 helyett 99 százalékot nyújtottam, és a két csapattársam már meg is előzött, az összesítésben pedig visszacsúsztam a harmadik helyre.
Ami azt jelenti, hogy az első elődöntőbe kerültél, és a második rajtkockából indultál Baciuska mögül. Úgy voltál vele, hogy megelégszel a második hellyel, vagy támadni akartad a litvánt?
Akkor úgy éreztem, hogy egy kis kockázatot kell vállalnom. Mindannyian nyerni akarunk, és én sem akartam lemondani az első helyről. Baciuska mindent megnyert a hétvégén, de nagyon kicsi időkülönbségekről beszélünk. Emiatt túlrizikóztam a rajtot, és lefulladt az autóm. Azonnal újraindítottam, és a mezőny után eredtem, és nagyon sikeres elődöntőt teljesítettem olyan szempontból, hogy a döntőt érő harmadik helyig kapaszkodtam fel, pedig még a spotteremmel is félreértettük egymást. A döntőben, az ötödik rajtkockában megint úgy gondoltam, hogy picit kockáztatnom kell, mert nem veszíthetek annyit, mint amennyit esetleg nyerhetek. Sikerült nagyon jól elrajtolnom, és az első-második kanyar kombinációjában már a harmadik pilóta mellé próbáltam fordulni. Egy picit rossz szögből érkeztem, és olyan szerencsétlenül értünk össze, hogy eltört a féltengelyem. Nem tudtam a későbbiekben versenytempót menni, de legalább a futamot be tudtam fejezni, tehát hatodik lettem. Sajnálom utólag, ami történt, hiszen az az eset volt, amely után az ember rögtön tudja, hogy ezt nem így kellett volna csinálnia. De azt hiszem, épp azért vagyunk autóversenyzők, hogy ha egy kis rést meglátunk, megpróbáljuk az autót betenni. Összességében pozitívan értékelem a hétvégét, hiszen tényleg Baciuska volt az egyetlen, aki tartósan előttem maradt.
Azért van benned egy kis csalódottság, hogy a dobogó, ami a kvalifikáció alapján egyértelműen a pakliban volt, nem jött össze?
Az elődöntő és döntő után nagyon rosszul éreztem magam, el kellett telnie egy kis időnek, hogy úgymond, fel tudjam dolgozni. Egy hasonlattal élve olyan érzés volt, mintha az ötöslottó nyertes szelvényét dobtam volna ki az ablakon, így dobtam ki a dobogós helyezésem. Azután viszont átgondoltam a történteket, elemeztük a csapattal a szituációt, ezért most már nem fáj annyira, mint akkor egyből. Jó dolog kupákat gyűjteni, de úgy éreztem akkor, hogy meg kell próbálnom. És talán nem is akarok leadni ebből a harciasságból, mert szerintem a jövőben ez fog sikert hozni. Ezt a harci kedvet meg kell tartanom az ilyen szituációkban, de kicsit okosabbnak kell maradnom.
Milyen mentalitással készülsz az utolsó versenyre, Németországra annak tudatában, hogy a bajnokságban a negyedik hely szinte be van betonozva?
Mögöttem nincs nagy veszély, és sajnos én sem vagyok olyan közel a top háromhoz, hogy egyedül a tempómmal bárkit befoghatnék. Viszont még mindig úgy vagyok vele, hogy bármi megtörténhet, matematikailag nincs veszve az összetett dobogó. Buxtehude olyan pálya, amely meg tudja keverni a lapokat, sokszor láttuk már, hogy fordult a kocka az utolsó fordulón. Nekem nincs sok vesztenivalóm, egyetlen dolgom lesz Németországban, kihozni a maximumot magamból. Elengedhetetlen, hogy én jól menjek, viszont másnak hibáznia kell ahhoz, hogy felférjek az év végi dobogóra. Úgy gondolom, hogy én felszabadultan mehetek a szezonzáróra.
Domináns négyes
A Volland Racing már az előző években is a Super 1600 nyerő csapatának bizonyult – az elmúlt két szezonban Szabó Krisztiánnal megnyerte az Európa-bajnoki címet –, olyan fölényben azonban, mint 2018-ban, még nem voltak. A csapat négy versenyzője a bajnoki pontverseny első négy pozíciójában áll, és minden jel szerint a végelszámolásban is tarolni fognak. Az első ellenfél mindig a csapattárs, Marton Gergelynek pedig három is jutott belőle, mindannyian ügyes kezű ralikrosszosok: Rokas Baciuska, Artis Baumanis és Ajdar Nurijev egy kivételével osztoztak a szezon győzelmein.
„A szezon utolsó pár versenyére tényleg mindenki más elé kerültünk. Ebből mindannyian kivesszük a részünk, apró tizedek, századok választanak el minket. Azt gondolom, hogy most a legstabilabb és leggyorsabb közülünk mindenképpen Baciuska, viszont Baumanis és Nurijev is olyan pilóta, aki mellett nem szabad hibázni, mert azonnal ráugranak a lehetőségre. Ugyanebből az okból kifolyólag viszont mindannyian hatékonyabban fejlődünk, mint ha másik csapatban lennénk” – beszélt a csapattársakról Marton Gergely.
