A mezőny legkisebb indulója volt, a pezsgőbontás viszont nagyobbat szólt, mint korábban bármikor: megkönnyebbülés, büszkeség és némi elégtétel vegyült a versenyzés iránt érzett szenvedéllyel, amikor 1967. január 20-án a finn pilóta, Rauno Aaltonen a 36. Monte Carlo Rali abszolút győzteseként száguldott át a célvonalon a BMW versenysport-részlege által felkészített Mini Cooper S volánjánál. Az 1964-es és 1965-ös diadalok után ez a brit gyártó Monacóban aratott harmadik abszolút győzelmét hozta, amely rendkívül erős szimbolikus jelentéssel is bírt: egy évvel azelőtt, 1966-ban a Mini mesterhármassal, sorozatban harmadik alkalommal zárta abszolút győzelemmel a Monte Carlo Ralit, a verseny szabályrendszerét felállító bizottság azonban utólag mindegyik Minit kizárta a versenyből egy olyan szabálytalanság miatt, amelynek realitását a versenyzők és a rajongók mind a mai napig megkérdőjelezik. A kisautók és a nagyteljesítményű ellenfelek közötti ádáz csatában így mindent elsöprő extázisként robbant az 1967-es eredmény, amellyel Rauno Aaltonen vezetési tudásának köszönhetően a Mini visszanyerte osztatlan elismerését.
A Monte Carlo Ralin aratott háromszoros abszolút győzelem alapjaiban ágyazott meg a brit gyártó sportos presztízsének, amelyet a MINI mind a mai napig hűen őriz. A legendás motorsport-sikerek előtt számos limitált szériájú különkiadás tette tiszteletét, az 1967-es győzelem ötvenedik évfordulójának pedig a MINI oxfordi létesítményének termelési mérföldköve és az új MINI John Cooper Works Countryman debütálása is emléket állít. Sőt mi több, a brit prémiumgyártó legújabb versenyautója, a MINI John Cooper Works Rally éppen idén januárban ünnepelte világpremierjét a világ legkeményebb motorsport-megmérettetéseként ismert Dakar Ralin. A Monte Carlo Ralin elnyert három trófea az elmúlt ötven évben mit sem veszített fényéből, az ötvenedik évfordulón megrendezett történelmi futam pedig a brit gyártó motorsport-legendájának újabb fejezetével kecsegtet.
Rauno Aaltonen méltóképpen szeretne visszaemlékezni a fél évszázaddal ezelőtti diadalra: a finn „raliprofesszor” visszaül a klasszikus Mini volánjához, hogy a francia Alpokon keresztülvezető mintegy 1 250 kilométer hosszú versenytáv minden kanyarjában felelevenítse a jeges útfelület leggyorsabb fékezési pontjait. Ez az a terep, ahol az átlagos sofőrök nem ismerik fel a féktávokat és elveszítik a kontrollt, a finn pilóta azonban páratlan lendülettel fűzi keresztül az apró Minit a meredeken lejtő szorosok és a csúszós ráfordítók több száz kilométer hosszú káoszában. A 79 esztendős pilóta, aki néhány héttel születésnapja után áll rajthoz a Monte Carlo Rally Historique 2017 elnevezésű történelmi futamon, mindent megtesz annak érdekében, hogy ismét átélje az ötven évvel ezelőtti győzelem extázisát és még egyszer felguruljon a monacói Port Hercule kikötőben felállított dobogó legfelső fokára.
A klasszikus Mini készen áll, a csapat felkészült, az itiner indulásra kész
Rauno Aaltonen sportos ambíciói a BMW Group Classic érdeklődését is felkeltették. A bajor gyártó történelmi divíziója a Monte Carlo Rali huszadik történelmi futamára egy különleges, MINI CLASSIC Rallye Team elnevezésű csapatot állított össze, hogy ismét hozzásegítse a finn „raliprofesszort” az 1950-es, ’60-as és ’70-es években átélt győzelmekhez. A csapat elkészítette Rauno Aaltonen ideális versenyautóját, amely az 1965-ös Monte Carlo Ralin rajthoz álló Mini Cooper S tökéletes mása és amelyet a svéd Söderqvist Engineering restaurátorműhely épített újjá. A versenyautó mindenben megegyezik Rauno Aaltonen ötven évvel ezelőtti győztes négykerekűjével. Az egyedi szervizcsapatban Hans-Åke Söderqvist, a Söderqvist Engineering vezérigazgatója és fia, az 1984-es rali világbajnok svéd pilóta, Stig Blomqvist, valamint a brit gyártó versenymotorjainak fejlesztési és előállítási munkálataiban több mint ötven éven át közreműködő brit Swiftune Engineering mérnöke, Phil Anning segíti a finn „raliprofesszort”. A csapat Finnországban nem kevesebb, mint tíz szett speciális kerékgarnitúrát készített elő a versenyre, a klasszikus Mini 10 collos keréktárcsáin tüskés gumiabroncsok feszülnek.
A verseny előtti hónapok azonban nem csak a csapat és a klasszikus Mini, de a tereprali élő legendája számára is aprólékos felkészüléssel teltek. 2016 decemberében Rauno Aaltonen egy vadonatúj MINI Cooper S Clubman modellel vezette végig a Monte Carlo Rali verseny-útvonalát, hogy minden egyenest, kanyart és emelkedőt pontosan feljegyezzen saját itinerébe. Az 1967-es győzelem emléke minden kanyarban árvízként zúdult a finn pilótára, egy belevaló versenyzőt azonban nem csak az emlékek éltetnek. Rauno Aaltonen nem véletlenül érdemelte ki ötven évvel ezelőtti „raliprofesszor” becenevét, hiszen ezúttal is mérnöki pontossággal jegyzetelte le az 1 250 kilométer hosszú útvonal minden egyes méterét. A 79 esztendős legenda mellett ezúttal a 72 éves svéd navigátor, Hans Sylvan foglal helyet, aki Stig Blomqvist mellett számtalan alkalommal teljesítette a Monte Carlo Rali útvonalát és fejből ismeri az összes ráfordítót.
Németországból egyenesen Monacóba – és ez még csak a bemelegítés
A Monte Carlo Rali hosszú évtizedek óta a klasszikus hegyvidéki ralik leglátványosabb és legkeményebb felvonása, a több száz kilométeren át tartó bevezető szakasz megpróbáltatásairól, a magaslati hágók jeges útvonaláról, a hirtelen érkező hóviharokról és a Col de Turini szorosban legendássá vált „Hosszú kések éjszakájáról” megszámlálhatatlanul sok történet született már. A Monacói Autóklub szervezői 1998-ban hívták életre először a Monte Carlo Rali verseny-útvonalán futó történelmi futamot, amely a legendás megmérettetés egyedülálló presztízsét élteti. A történelmi futamot minden évben a Monte Carlo Rali után néhány héttel rendezik meg, a leghosszabb, több száz kilométeren át tartó első szakaszon pedig a tereprali élő legendái állnak rajthoz. Idén a történelmi futam január 27-én, pénteken rajtol el a németországi Bad Homburg városában, az első szakasz pedig egészen a franciaországi Valence városáig tart. Szombaton, vasárnap és hétfőn a verseny különböző távú és nehézségű helyi szakaszokkal folytatódik a francia Alpokban és Monte Carlóban, a végső megmérettetésnek pedig a Col de Turini szoros legendás „Hosszú kések éjszakája” ad otthont január 31-én.
A történelmi futamra kizárólag olyan versenyautók nevezhetnek, amelyek 1955 és 1980 között a Monte Carlo Ralin is rajthoz állhattak. A versenyautókat bárki vezetheti, de némi tereprali-tapasztalat nem jelenthet hátrányt. Az idei mezőnyből azonban jó eséllyel senki nem büszkélkedhet olyan intenzív, változatos és sikeres Monte Carlo-tapasztalattal, mint Rauno Aaltonen.
Látványos belépő után fényes kategóriagyőzelem
1961 végén, amikor Rauno Aaltonen megnyerte a finn rali-bajnokságot és éppen új autót keresett a Monte Carlo Ralin való induláshoz, a szerencse a szigetországi British Motor Corporation háza tájára sodorta. A fiatal pilóta és a klasszikus Mini Cooper 1962-ben egyszerre debütált a megmérettetésen, a páros pedig már a legelső méterektől elképesztően dinamikusnak és versenyképesnek bizonyult. A látványos belépő azonban kis híján tragikus véget ért, amikor három kilométerrel a verseny vége előtt a második helyen autózó Aaltonen egy kanyarban lebukfencezett az útról és a versenyautót ellepték a lángok. A finn pilóta és navigátora, Geoff Mabbs az utolsó percben sikeresen ki tudott mászni a roncsból, a győzelem esélye azonban elszállt. Rauno Aaltonen 1963-ban ismét felgurult a Monte Carlo Rali rajtvonalára, akkor kategóriagyőzelemig és a verseny abszolút harmadik helyéig vezette fel a klasszikus Mini Coopert.
1964-ben az ír Paddy Hopkirk megszerezte a klasszikus Mini első abszolút győzelmét, Aaltonen akkor a hetedik helyen ért célba. A Monte Carlo Rali „három muskétásának” korszaka is ebben az évben vette kezdetét, Aaltonen és Hopkirk mellé ugyanis a finn pilóta, Timo Mäkinen is csatlakozott a Mini Cooper volánjánál. 1965-ben Mäkinen az abszolút második helyet autózta ki az apró versenyautóból, mindezt ráadásul úgy, hogy a teljes versenytávon egyetlen büntetőpontot sem szerzett. Honfitársa akkor a rossz szakasz-időeredmények miatt nem került fel az abszolút tabellára és ezzel kiváltképp rosszul indult Aaltonen 1965-ös éve. Később azonban ismét elhódította a finn rali-bajnokság aranyérmét és a Rali Európa-bajnokság abszolút győzelmét is megszerezte.
A „három muskétás” arany-korszaka
A „három muskétás” legsikeresebb esztendeje 1966 volt, amikor Timo Mäkinen, Rauno Aaltonen és Paddy Hopkirk az elsőtől az utolsó méterig uralta a Monte Carlo Rali mezőnyét. A versenyt a trió mesterhármassal zárta, a brit gyártó háromszoros abszolút győzelmet ünnepelhetett. A mulatozás azonban kivételesen rövidre sikerült, a Monte Carlo Rali versenybizottsága ugyanis utólag mindhárom Mini versenyautót kizárta a versenyből, a végeredményt pedig újraírták. A francia bírák szerint a Mini fényszórói nem feleltek meg a versenyszabályzatban előírt követelményeknek.
Egy évvel később a döntéssel járó átfogó megdöbbenést magabiztos eltökéltség váltotta fel. 1967 ismét a „három muskétás” esztendejének ígérkezett, Rauno Aaltonen és navigátora, Henry Liddon, aki 1964-ben Paddy Hopkirk oldalán segítette abszolút győzelemhez a Minit, a British Motor Corporation leggyorsabb párosaként érkezett meg a Monte Carlo Rali utolsó előtti szakaszának céljába. A versenyt a Col de Turini szorosban megrendezett „Hosszú kések éjszakája” döntötte el, Rauno Aaltonen pedig csak évtizedekkel később vallotta be, hogy ugyanazt a „hibát” követte el, mint 1962-es debütálásakor, amikor versenyautója három kilométerrel a cél előtt a hegyoldal aljában landolt. A finn „raliprofesszor” tizenkettő másodperces abszolút előnnyel érkezett be a célba, az utolsó éjszaka egyik ereszkedő visszafordítójában a Mini Cooper S azonban ismét lesodródott az útról és a hajtűkanyar belső aljnövényzetébe szánkázott. A duó legnagyobb megdöbbenésére a kisautó nem borult fel, hanem a kanyart követő útszakaszon landolt, Aaltonen és Liddon így abszolút győzelmet jelentő időeredménnyel érkezett be a célba.
Rauno Aaltonen a legendás győzelem ötvenedik évfordulóján egy sokkal visszafogottabb, kiszámíthatóbb versenyre készül, hiszen a Monte Carlo Rally Historique elsősorban a megbízhatóságról szól. Mindez azt jelenti, hogy a versenybírák a túl lassan és a túl gyorsan haladókat is büntetéssel sújtják, Aaltonen és Sylvan ráadásul az alacsony átlagsebességű versenyautók kategóriájában indul. Mint ilyen, a páros ezúttal a rutinban és a pontosságban rejlő versenytapasztalatra épít, de semmi kétség afelől, hogy ismét a győzelemért indulnak útnak, hiszen a klasszikus Mini ugyanazt a 177-es rajtszámot viseli, mint 1967-ben.
