A Bánkuti MotorSport versenyzője a Suzuki Kupa összesített pontversenyének éllovasaként utazott a bajnokság negyedik futamának helyszínére, a KakucsRingre, és habár a döntőben egy rajtbaleset miatt csak a 6. helyen végzett, ám ezzel együtt is megőrizte pontelőnyét a tabella élén – igaz, ezúttal nem növelte azt. Borbás egész hétvégén stabilan a top3-ban szerepelt, így nyilván van benne némi csalódottság, hogy végül idén először serleg nélkül távozott az aktuális verseny helyszínéről, de összességében mégis pozitívan értékelt.
„Persze, van bennem némi csalódottság, hiszen senki sem szeretne úgy befejezni egy ilyen jól alakuló versenyhétvégét, ahogy én a döntőben” – kezdte Bálint. „De pozitív ember vagyok, úgyhogy vasárnap késő estére már helyre is tettem magamban ezt az egészet, és megyek tovább előre azzal a rengeteg pozitívummal és tapasztalattal, amit ezen a nagyon-nagyon szoros küzdelmet hozó versenyhétvégén szedtem magamra.”
Hogy mennyire szoros csatát hozott a Suzuki Kupa versenye Kakucson? „A nyolc versenyzőből hatan tudtunk viszonylag stabilan 39-es köröket futni, egyvalaki stabilan 38-at. Én az előfutamokban úgy érzem, hogy kihoztam a lehetőségeimből a maximumot, mert az összes olyan körömet, ami nem rajt vagy Joker kör volt, lehoztam 39-re. Ennek meg is lett a jutalma. Szombaton két 3. helyet sikerült elérnem, majd vasárnap reggel egy szerintem megismételhetetlen álomrajttal sikerült az élre állnom, és behúznom az 1. helyet.”
„A döntőben is ez volt a célom. Az első sorból rajtoltam, igaz kívülről, a 2. helyről. Az első kanyarba én értem oda elsőként, de mellettem szorosan ott volt belül a pole pozícióból induló versenyzőtársam. Nagyon szűk az a sikán két autónak, de voltak, akik elfértek ott egymás mellett más futamokban, így tudtam, hogy ha figyelünk egymásra, el tudunk férni ketten, és el tudok menni előre, mert a sikán második felében már enyém lesz a belső ív. Nagyon akartam ezt a győzelmet, és úgy gondolom, ez egy átgondolt és ésszerű kockázatvállalás volt a részemről. Még akkor is, ha úgy alakult, hogy most rajta vesztettem” – ecsetelte Borbás, mielőtt a „rajtavesztés” részleteire is kitért.
„Összeértünk, ráadásul ő közben hátulról is kapott egy lökést, ami az én autómat indította el menthetetlenül keresztbe, mivel én voltam előrébb egy kb. fél autónyival. Ezt az ütést már nem lehetett megfogni, megpörögtem és visszacsúsztam az utolsó helyre. Nagyon nagy hátrányba kerültem, onnan már lehetetlen volt visszakapaszkodni, bár mindent megpróbáltam. A többiek is gyorsak, tizedmásodperceket lehet maximum visszahozni rajtuk körönként, nem másodperceket…”
„A leintés után vizsgálták az esetet, de végül nem büntettek meg senkit. Elfogadom és tiszteletben tartom a döntést, és a felvételeket visszanézve hajlok rá, hogy talán jó döntés is született. Ezt most leginkább együtt hoztuk össze többen. Az első előfutamban nagyon előzékenyen elvettem a gázt hasonló helyzetben és besoroltam a 2. helyre, a döntőben nem szerettem volna feladni a szerintem jobb pozíciómat az első kanyarba érve. Én voltam előrébb, én voltam jobb pozícióban, nekem volt hova kiengednem lendületből az autót, szóval nekem biztosan nem kellett elvennem a gázt, ez az én véleményem. Persze tudtam, hogy van kockázat ebben a manőverben, de az én döntésem volt, hogy mégis bevállaltam. Vállalom azt is, hogy most balul sült el. Meg kellett próbálnom. Utólag visszanézve a felvételeket tényleg nem tudok senkit egyértelműen hibáztatni a történtekért. Ha csak ketten vagyunk a pályán, valószínűleg meg tudom fogni az autót, és elfordulok elsőnek. Azt a plusz lökést, amit ő kapott hátulról, azt már tényleg mission impossible volt kivédenem. De aki őt lökte, őt is megtámasztották hátulról még a sikán előtt, szóval kicsit olyan dominó effektus volt ez, és a végén sajnos én dőltem, mert én voltam legelöl! Ez sajnos benne van. Hátul nyugodtabb lenne az élet, ezt el kell fogadni!” – teszi hozzá nevetve Bálint, aki csalódottsága ellenére igyekszik megőrizni jó kedvét, amire összességében meg is van az oka.
„Azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul továbbra is vezetem a bajnokságot. Még a pontelőnyöm is megmaradt, ha úgy vesszük, csak eggyel kevesebb verseny van hátra a bajnokságból. Úgyhogy izguljanak, stresszeljenek csak a többiek!” – nevet fel ismét, majd végül hozzáteszi: „És akkor a legfontosabbat még nem is említettem, ami a leginkább megmarad számomra a hétvégéből: szeretném nagyon szépen megköszönni a fantasztikus családomnak, barátaimnak, kollégáimnak azt a frenetikus szurkolást, amit bemutattak. Úgy szurkoltak nekem a helyszínen, hogy őszintén szólva picit meg is hatódtam rajta. Állítólag túlkiabáltak mindenkit, úgy beleélték magukat az egészbe – azt hiszem, szereztünk néhány új szurkolót a rallycross-nak! Azt a harmadik előfutamos csodarajtot szerintem nem is én csináltam, hanem ők, annyira szürreálisan jó volt! Köszönöm még egyszer mindenkinek, és csak semmi pánik, ebből is tanulunk picit, és még erősebben megyünk tovább előre Greinbachban!”
