Félreértés ne essék, a ralikrossz nyílt országos bajnokság erős versenytechnikákkal és kiváló pilótákkal teletűzdelt mezőnyében az év végi 5. helyezés is remek eredménynek számít, ami sokaknak becsületére válna, és ez egy olyan eredmény, amit nem kell megmagyarázni. A sportág „örökös magyar bajnoka”, aki annak idején még Ferjáncz Attilától kapta ezt a megtisztelő címet, nem is ezt teszi, nem magyarázkodni akar, egyszerűen csak tudja, hogyan sikerült elérnie ezt az év végi 5. helyet, és mennyivel jobb is lehetett volna ez, ha akár csak egyszer is elkerüli őt a technikai ördöge a sok alkalom közül, amikor így történt.
„Ha reálisan nézzük, akkor az 5. hely egy ilyen erős bajnokságban nagyon jó eredmény” – fogott hozzá év végi értékeléséhez a rutinos pilóta, akinek neve az évek folyamán elválaszthatatlanul összefonódott a ralikrosszal, majd hozzátette:
„De tudva azt, hogy mennyi probléma hátráltatott minket az év során, mennyi bosszantó technikai hibánk volt, amikor az utolsó pillanatokban csúsztunk el egy banánhéjon, és nem sikerült olyan eredményt elérnünk, amire erőnknél fogva pedig képesek lettünk volna, illetve tudva azt, hogy a végén így is csak egy ponttal maradtunk le Vass Zoli mögött a 4. és nyolc ponttal Wieszt Jankó mögött az 3. helyről, akkor úgy gondolom, talán senki nem rökönyödik meg azon, ha kijelentem, idén az év végi dobogóra is gond nélkül felérhettünk volna. A baj csak az, hogy túl sok a „ha” és a „volna”, és tudom jól, hogy a sportban ilyen kezdetű mondatoknak nincs helye, most is csak azért beszélek ezekről a nüánszokról, mert szerintem ez is hozzátartozik a teljes képhez, és szeretném, ha az emberek kicsit jobban belelátnának a háttérbe. A krónikákban csak azt fogják jegyezni, hogy idén ötödikek lettünk a bajnokságban, itt most arról fogok szólni, hogy hogyan lettünk ötödikek.”
Amire bizonyára nagyon sokan emlékeznek azok közül, akik látták, hogy a húsvéti, máriapócsi szezonnyitón milyen nagyszerűen indult az év Kotán számára, és ő maga is úgy érzi, az a verseny volt a 2014-es szezon egyik legemlékezetesebb momentuma. „Úgy gondolom, hogy az A-döntő előtt percekkel leszakadó esővel egyértelműen a máriapócsi idénynyitó volt az év talán legizgalmasabb versenye szurkolói szempontból, és szerencsére nekünk is sikerült nagyot alakítanunk. A B-döntőt még száraz időben futottuk, ott nagy csatában magam mögött tartottam a bizonyítási vágytól fűtött fiatal Wieszt Jankót, így én jutottam fel az A-döntőbe. Jankó többször is próbált megelőzni, de elöl haladóként én választhattam meg a tempót és az íveket, és minden rutinomat felhasználva bezártam minden kaput. Néhányszor össze is értünk, az autóm hátulján voltak látható nyomai a küzdelemnek, de a nézők körében hatalmas közönségsikert aratott ez a párharc, mi pedig készülhettünk az A-döntőre. Előtte már látszott, hogy esni fog, és ment a nagy dilemma, hogy milyen gumit tegyünk fel az autóra. Végül a kopott extrém esős gumik mellett döntöttünk, ami jó húzásnak bizonyult, mivel a SuperCars döntőjére leszakadt az ég. Az elmúlt 28 év minden tapasztalatát előszedtem, és célba hoztam az autót a 2. helyen. Ez természetesen hatalmas lendületet adott az év hátralevő részére is” – emlékezett vissza a pilóta.
Máriapócs után a nyirádi Rallycross Challenge Europe futammal folytatódtak a bajnokság küzdelmei, ahol Kotán és a Ford Escort Cosworth ismét a legjobbak között szerepelt, egészen a balszerencsés elődöntőig. „Nyirádon a második szabadedzésre mentem ki először, ott egyből sikerült egy harmadik idővel jeleznem, hogy jó az az út, amin elindultunk. Az előfutamokban végig az élmezőnyben voltunk, hoztam egy 4. és egy 3. helyet is, így az elődöntőt Harsányi Zoli mellől kezdhettem meg az első sorból. A taktika az volt, hogy őt végig lekövessem, mivel ez biztos bejutást jelentett volna az elődöntőbe. Zoli utólag le is nyilatkozta, hogy csak nézte a visszapillantóban, hogy még mindig ott vagyok mögötte, még mindig jövök, és csak nem akarok leszakadni róla. Aztán az utolsó körben a lenti visszafordítónál a kocsi lelassult, majd a dombon fölfelé, néhány méterrel a cél előtt megállt. Mint kiderült, a vezérműtengely tört el. Közel 20 éve versenyzem Forddal, de ilyen problémát ezelőtt még soha nem tapasztaltam. A versenyt végül Harsányi Zoli nyerte meg, és az a Mózer Attila lett mögötte a második, akivel az előfutamokban nagyon szoros csatákat vívtam. Én pedig még a döntőbe sem jutottam be, ennyin múlt, hogy valaki dobogóra állt Nyirádon, vagy 9. lett – néhány méteren” – mesélte el az első idei „banánhéj” történetét a pilóta, amit ezután még számos hasonló balszerencsés eset követett a sorban.
„A pünkösdi máriapócsi futamnak is egyértelműen azzal a céllal vágtunk neki, hogy dobogóra álljunk. Az első nap végi 2. helyünk alá is támasztotta, hogy ez egyáltalán nem volt egy földtől elrugaszkodott célkitűzés. Ekkor azonban újra közbeszólt a „ha”. A második előfutamban meggyőző fölénnyel vezettem Simon Zoli előtt (aki végül 3. lett az A döntőben), amikor hirtelen visszalassult az autó. Mire újra magához tért, Simon már messze járt, de néhány kör alatt sikerült őt utolérnem. Ekkor viszont hátul, a földes részen eltört a féltengely, és megforogtam. Nem adtuk fel. A harmadik előfutamban egy nagyon jó rajt után az első féktávon megint eltört a féltengely, ami rányomta a bélyegét a tempónkra, így csak a B-döntő 2. helyére kvalifikáltuk magunkat. Mózer Attilával hatalmas csatát vívtunk a feljutást érő 1. helyért, elmondása szerint soha nem harcoltunk még egymással ekkorát, de hiába üldöztem kitartóan, a technika sajnos megint közbeszólt: a 3. körben csapágyas lett a motor, és onnantól csak csendben végiggurultam a 2. helyen. Nem jutottam fel az A-döntőbe, ahol – mint azt az első máriapócsi verseny is bizonyította – bármi megtörténhetett volna. Ráadásul, a motorhiba azt is jelentette, hogy a következő, nordringi futamot ki kellett hagynunk. Megint ilyen apróságokon múltak nagyon súlyos pontok” – fogalmazott Kotán.
Mindezt a kakucsi verseny követte, ahol a pilóta egyenes ágon az A-döntőbe jutott, ám ott már nem tudott elmozdulni a 6. helyről. „Úgy gondolom, hogy Kakucson a pálya adottságai és az autónk felépítése következtében ennél sokkal jobb eredményre nem volt esélyünk, ezért ezt a versenyt elégedetten zártuk, azzal a jóleső érzéssel, hogy végre egy úgy-ahogy hibamentes futamot teljesítettünk.”
Ezután már csak egy hétvége és két verseny volt hátra az évből, a nyirádi dupla szezonzáró, amelyre Kotán és csapata a tőlük megszokott maximalista hozzáállással készültek. „Nyirád előtt el tudtunk menni még egyet tesztelni, így nagyon jó előjelekkel vártuk a hétvégét. A terv az volt, hogy a ralikrossz két futama mellett az autókrossz ob-n is rajthoz állunk, de a szombati második előfutam végére hengerfejes lett a motor, és ez átírta az előzetes elképzeléseinket. Őszintén szólva annyira kilátástalannak tűnt a helyzet, hogy első körben azt gondoltuk, ott véget is ért számunkra ez a szezon. Aztán erőt vettünk magunkon, és nekiálltunk szétszedni a motort, hátha meg tudjuk javítani az A-döntőre, ahová így is bejutottunk. Ezúton is szeretném megköszönni saját csapatomnak a nagyon gyors munkát és a többi csapatnak is az önzetlen segítséget, aminek köszönhetően végül ki tudtunk állni a döntőre. Ott egy tisztes helytállással az 5. helyen kocogtam célba, és ezután már csak arra koncentráltunk, hogy vasárnap egy igazán maradandó teljesítménnyel tudjuk lezárni ezt az évet.”
„Vasárnap, a két előfutam összesített eredményei alapján 26 századmásodpercen múlt, hogy a döntőben nem az első sorból rajtoltam Kárai Tomi mellől, hanem a harmadik sorból, az 5. helyről. Egy jó rajt után innen is feljöttem a 3. helyre, és ezt a pozíciót sikerült is megtartanom a leintésig. Ha tudom, hogy ennyire szoros a pontállás Vass Zoli és köztem, akkor talán még szorosabb lett volna az év utolsó döntőfutama. Nagyon jó befejezése volt ez az évnek, de ha belegondolok, hogy mi lett volna, ha az a 26 századmásodperc a mi javunkra dönt, és Vass Zoli elől rajtolhatok az A-döntőben, akkor fáj kicsit a szívem, tudva azt, hogy a végén Vass Zoli egy ponttal végzett előttünk az összetettben. Ettől függetlenül, a sok „banánhéj”, a sok balszerencse ellenére úgy gondolom, hogy egy pozitív évet zártunk, és megmutattuk, hogy még mindig van keresnivalónk a SuperCars élmezőnyében. 2015-ben még erősebben szeretnénk folytatni, hiszen időközben üldözöttből üldözővé váltunk az által, hogy Harsányi Zolinak kilenc bajnoki címe lett a mi nyolcunkkal szemben, és mi szeretnénk az üldöző szerepében is olyan kitartóan helytállni, mint ahogy üldözöttként is hosszú éveken át tettük azt. Szeretném megköszönni a csapat tagjainak,és mindenkinek a remek munkát és segítséget ehhez az eredményhez és a SZURKOLÓKnak a rengeteg biztatást, ami plusz erőt ad a folytatáshoz. Jövőre mindenképp újra a bajnoki dobogót vesszük célba” – tekintett előre Kotán Péter, aki az idei szezont a 20 évvel ezelőtt épített, 4 éve felújított Ford Escorttal versenyezte végig, és jövőre is vagy ezzel, vagy a másik meglevő régi Fordjával tervezi megnehezíteni a többi versenyző dolgát a magyar bajnoki futamokon, illetve minél több örömet szerezni a nézőknek a lelátókon.
