Marc Marquez győzelmével ért véget a MotoGP Német Nagydíja: a 28 éves versenyző a tavalyi kartörését és három műtétjét követő visszatérése óta először tudott nyerni, sőt egyáltalán dobogóra állni (nem mellesleg a Honda is először győzött versenyzőjük jerezi sérülése óta). Ezzel továbbra is tart a repsolos döbbenetes sachsenringi sorozata, hiszen 2010 óta nem tudták legyőzni ott ezen a helyszínen: egyszer a 125-ösök között, kétszer a Moto2-ben, s immár zsinórban nyolcszor a MotoGP-ben nyerte meg a Német GP-t.
A spanyol már előzetesen is elmondta, hogy a rengeteg balos kanyar miatt a Sachsenring olyan pálya lehet, ahol kevésbé éreztetik majd a hatásukat a jobb karját és vállát érintő problémák, a szombati időmérőn elért ötödik rajthelye után viszont úgy fogalmazott, hogy nem érzi reálisnak a győzelmet. Ennek ellenére már a futam elején az élre állt, majd amikor néhány esőcsepp hullott a pályára, másfél-két másodpercre el is húzott az üldözőitől – akik közül többen az Aleix Espargaro mögötti beragadásnak tudták be Marquez ellépését. Ezt a fórt pedig Miguel Oliveira közeledése ellenére is beosztotta a hondás, aki a könnyeivel küszködve értékelt a kamerák előtt a leintés után:
„Ez az egyik legfontosabb és legkeményebb nap a pályafutásomban. Tudtam, hogy a mai nap jó lehetőséget kínálhat. Nem volt könnyű mentálisan, hiszen nehéz időszakon vagyok túl, zsinórban háromszor nulláztam, de úgy voltam vele, hogy a mai lehet az a nap. A hétvége előtt azt gondoltam, megpróbálok harcba szállni a dobogóért és közel kerülni az élmenőkhöz. A győzelemre kicsi volt az esély, de úgy voltam vele, ha adódik a lehetőség, akkor megpróbálom.”
„Amikor a negyedik-ötödik körben megláttam az esőcseppeket, azt mondtam magamnak: ’ez az én versenyem’. Akkor elkezdtem húzni a gázt, tartottam a korábbi tempót. Amikor ismét szemerkélni kezdett, még inkább rákapcsoltam, és éreztem, hogy most kell kockázatot vállalni. Amikor ennek vége lett, onnantól jött a második verseny Miguel ellen. Nagyon húzta a gázt, és nehéz volt koncentrálni a sok emlék miatt az elmúlt év nehézségeiről. De megcsináltuk, és újra meg is fogjuk. Nehéz helyzetben vagyunk, de próbáljuk tartani ezt a szintet” – fogalmazott a nyolcszoros világbajnok, hozzátéve: „Ez a győzelem kárpótol a szenvedésért.”
Marquez később a sajtótájékoztatón azt is elmesélte, miként segített neki túllendülni a holtponton Mick Doohan, aki 1992-ben, úton első vb-címe felé olyan súlyos lábsérülést szenvedett, hogy még az amputáció is felmerült. A kihagyás anno az ausztrálnak is a világbajnoki sikerébe került, később azonban 1994-től öt éven át megállíthatatlannak bizonyult az 500 köbcentisek között.
„Alberto Puig [a Repsol Honda csapatmenedzsere – a szerk.] sokat segített, ahogy a teljes csapat is, valamint a családom és a menedzserem. De az, aki járt is hasonló cipőben, Mick Doohan volt. Mugellóban beszéltem vele kicsit, és a futam után mondtam neki, hogy szeretném felhívni telefonon” – elevenítette fel a The-Race.com hasábjain Marquez. „Harminc percig tartott, csak ő beszélt, én pedig hallgattam. Azt kérdeztem tőle, milyen érzései voltak és mi volt a probléma 1992-ben és 1993-ban. És olyan volt, mintha pontosan ugyanazokat mondta volna, amiket én is érzek most: ’nehéz megérteni a motort, a motorozási stílust, buta hibák és esések jönnek’, vagyis pontosan azok, amiket én is csináltam. Azt mondta, néhány versenyen gyors leszek, néhányon lassú. Amikor egy olyan legenda, mint Mick, aki egy állat volt a motoron, szenvedett, de vissza tudott térni, az önbizalmat ad a munka folytatására.”
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
