A 2026-os F1-es sportszabályzat múlt hétvégi utolsó módosításába bekerült a hőséghelyzet mellett egy új kifejezés is: az „esőveszély” (eredeti angol nyelven: Rain Hazard).
Maga a szabálykönyv nem sokat árul el ennek mibenlétéről. Csupán annyi szerepel a szövegben, hogy akkor rendelheti el a versenyirányítás, ha 40 százaléknál nagyobb esély van az esőre a sprint vagy a nagydíj során, és a döntést legkésőbb két órával a sprintidőmérő, illetve a „rendes” kvalifikáció kezdete előtt kell meghozni.
Ami az érdekes részlet a vonatkozó cikkelyben, hogy hozzáteszik: ha az autók parc fermé hatálya alatt vannak, amikor kihirdették az esőveszélyt, akkor a csapatok az FIA-F1-DOC080 kódjelű dokumentumban foglalt munkákat elvégezhetik az autón.
Ebből arra lehetne következtetni, hogy mostantól az istállók hozzányúlhatnak a beállításokhoz, amennyiben az időmérő és a futam között változik az időjárás – hiszen ezt már évek óta nem tehetik meg, így már a kvalifikáció előtt dönteni kell arról, hogy az előrejelzések fényében inkább száraz vagy inkább vizes pályán ideális beállítások irányába mennek el.
Erről azonban nincs szó. A The Race úgy tudja, hogy a szóban forgó dokumentum az aktív aerodinamikával kapcsolatos potenciális változtatásokat részletezi változó körülmények esetére.
Arról korábban is írtunk már, hogy esőben egyes egyenesmód-zónákat – ahol a szárnyak a kis légellenállású konfigurációban állhatnak – biztonsági okokból „kikapcsolhat” az FIA. A hétvégi Ausztrál Nagydíjon például ilyen lesz a 9/10-es kombináció előtti nyújtott balosban lévő, valamint az azt követő rövid egyenesben található zóna, ahol így vizes pályán kanyarmódban állnak majd az első és hátsó szárnyak.
Csakhogy ez azzal jár, hogy ha az istállók ezzel nem kalkuláltak, akkor a vártnál nagyobb leszorítóerővel fognak menni ezeken a szakaszokon, ami jobban az aszfalthoz préseli az autókat – ami pedig a padlólemez túlzott kopásával járhat, ami meg kizárással járhat (ahogy azt tavaly Las Vegasban a McLarenek esetén láthattuk).
Erre részben megoldás a részleges aeromód, amelynek bevezetéséről megállapodtak már tavaly az F1-es alakulatok. Ennek értelmében egyes zónák rövidebbek lennének, és csak a hátsó szárnyak maradnának „csukva”, ami kisebb leszorítóerőt eredményezne.
Viszont felmerült, hogy ez az intézkedés még kevés lehet a túlzott padlólemezkopás elkerülésére, hiszen számos egyenesmód-zóna nem rendelkezik olyan szakasszal, ahol ezt életbe lehet léptetni. Ekkor lép életbe az esőveszély, ami két lehetséges módosítást engedélyez a csapatok számára.
Egyfelől megváltoztathatják az aktív aerodinamika beállításait a kétféle konfigurációt illetően, ezzel módosíthatnak a kanyarmódban fellépő leszorítóerő mértékén. Másfelől pedig hozzányúlhatnak az autó hasmagasságához: annak megemelésével ugyancsak csökkenteni lehet a kopás mértékét és a kizárás kockázatát.
A The Race szerint az FIA az első kilenc forduló során elemezni fog az esőveszély-szabály működését. Az Osztrák Nagydíjtól kezdve pedig vagy életben maradnak a fentiek, vagy akár kidolgozhatnak esetlegesen egy könnyebb megoldást arra, hogyan váltsanak az alakulatok száraz és esős beállítások között az időjárás változása esetén.
