Miközben Lewis Hamilton menetelt újabb jelentős győzelme felé, a mezőny végében ijesztő jelenetsorok játszódtak le. Kezdésként a címvédő csapattársa, Valteri Bottas sodródott a kavicságyba, majd evickélt vissza a bokszba, miután bal első Pirellije a semmiből megadta magát, néhány körrel a leintés előtt pedig Lando Norris és a Williams párosa járt ugyanígy, Russell-Latifi sorrendben. Mind a négyüknek a kemény keverékek voltak fent a defekt pillanatában. A Pirelli már vizsgálja is, mi vezethetett ehhez az aggasztó befejezéshez.
Ugyan frissen még váratlannak titulálták a történteket, később Russell már azt magyarázta, mégsem kellett annyira meglepődniük. „Előjele nem volt, de számítottunk rá a verseny előtt. A bal első külső peremét körülbelül tíz centiméteres terjedelemben korlátozottabban tudtuk használni. Egy ponton túl így is, úgy is vége lett volna. Ennek oka, hogy nem volt elég tempónk a gyors kanyarokban az egyenesekre fordulva” – nyilatkozta a brit pilóta.
Szerinte egyébiránt ez nem osztott, nem szorzott neki, egyébként sem volt kifejezetten erős versenye, a többiek levadászták volna. „A srácok már amúgy is a sarkamban voltak a gyors kanyarokban. Ha ki is húztam volna még tovább, akkor is megelőztek volna. A defekt miatt nincs értelme csalódottnak lennem. Ez csak rásegített, hogy ne legyen meg a tempóm a kör hátralévő részében.”
Éppen így hibáztathatók ugyanakkor a pálya sajátosságai is Russell szerint. „Ezek a Formula-1-es autók annyira gyorsak, hogy falják a gumikat. Ha a jobbkanyarokon padlógázon mész végig hetes fokozatban, nem tudom pontosan, mekkora sebességgel – 270-280 km/h lehet talán –, akkor ez meg fog történni. Ez a pálya lenyűgöző volt abból a szempontból, hogy mennyire keményen nyomhattuk. Eléggé sima az aszfalt, így nem kellett visszafognunk magunkat. Egész F1-es karrierem során talán itt volt a legnagyobb a tempó. Nyilván élvezetes volt, de nem sült el jól” – kereste az összefüggéseket a Williams színeiben utolsó futamait teljesítő pilóta.
