Daniel Ricciardo győzelmével ért véget a Formula-1-es Olasz Nagydíj: az ausztrál 2018 után nyert ismét futamot, míg a McLarennek ez a 2012-es idényzáró óta először sikerült. A pilóta már a start után az élre állt, s bár Max Verstappen az egész első etapot a sarkában töltötte, a vb-éllovas nem igazán tudta támadni őt. A bokszkiállásoknál is Ricciardo érkezett előbb, így maradt a holland előtt, akinek ráadásul el is rontották a kerékcseréjét – amely aztán oda vezetett, hogy összetalálkozott a pályán a nagy rivális Lewis Hamiltonnal, akivel össze is ütköztek. A két világbajnoki aspiráns búcsúja után pedig végképp semmi sem veszélyeztette Ricciardo elsőségét, de a futamgyőztes úgy véli, már a baleset előtt, a kerékcserék után biztos volt benne, hogy megvan a diadal:
„Volt néhány kör, amikor közelebb tudott kerülni, de egyszer sem kellett komolyabban védekeznem” – magyarázta a mclarenes a monzai versenyt követő sajtótájékoztatón, amelyen a Formula.hu is részt vett. „Ott volt, de tudtam, hogy ha nem követek el hibát, akkor nehéz lesz megelőznie engem. Ahol valamelyest sebezhetőnek éreztem magam, az az etapom vége felé, amikor már elkoptak a gumik. De úgy vélem, a többiek is küszködtek. Úgyhogy az volt a fejemben, hogy abban a fázisban sebezhetők lehetünk. Kiálltam a bokszba, aztán mindenki más, úgyhogy szerintem a többiek is szenvedtek. Aztán amikor visszakerültünk az élre, akkor éreztem, hogy ’oké, ez megvan’: hacsak valami balszerencsés nem történik, akkor tényleg megnyerhetjük ezt a futamot. Akkor állt össze bennem a hit minden darabja, és úgy voltam vele, hogy ’oké, ezt most valakinek el kell vennie tőlünk, különben megnyerjük’.”
Ricciardo szerint a McLaren egyenesbeli kiváló végsebessége mellett az is szerepet játszott a sikerben, hogy a pénteki időmérőn felhúzta magát azon, hogy csak századokkal maradt el Verstappentől és Lando Norristól: „Úgy tűnik, ez a pálya kedvez a McLarennek. Tavaly is így volt. Nyilván akkor még nem itt vezettem, de láttam az eredményüket. Szóval tudtam, hogy már csak emiatt is magabiztosan várhatjuk ezt a hétvégét. Aztán volt még két velem kapcsolatos dolog. Az egyik, hogy imádom ezt a pályát, mindig is imádtam, tipikusan jól összhangba kerültem vele, ehhez pedig hozzájött, hogy az autóban is jobban éreztem magam az utóbbi időben, kényelmesebben és magabiztosabban. Emellett az, hogy pénteken olyan közel voltam… nem tudom, olykor nagyon ideges tudok lenni, mint most, amikor az első három olyan közel volt, és a köridőmet jónak éreztem. Egyértelműen volt bennem némi indulat, amit már akkor is elmondtam, hogy áldás lehet. Szerintem ez előnyömre vált a hétvége további részében.”
