Aligha lehetne még egy olyan istállót találni, akik annyira összeforrtak az F1-gyel, mint a Ferrari. A vörösök a kezdetektől tagjai a száguldó cirkusznak (egészen pontosan a legelső szezon második futamától), az elmúlt 71 évben tizenöt egyéni és tizenhat konstruktőri világbajnoki címet szereztek, és még az év végi juttatásoknál is extra összegeket kapnak a történelmük miatt.
Noha most épp nem a dicső napjaikat élik, van, ami éppoly változatlan a történetükben. Támogatottságuk például továbbra is hatalmas, elég csak a közelmúltban, 2019-ben Charles Leclerc monzai győzelmére gondolni, amikor a szurkolótábor, a tifosi szinte teljesen megbolondult. De nem csak a rajongók állnak ilyen hihetetlenül érzelmesen a csapathoz, a Ferrarin belül sem felejtették el, milyen egy igazi olasz gárda. Még úgy sem, hogy nem minden tag Olaszországból csatlakozott hozzájuk.
A teljesítményért felelős mérnöknek, a brit Jock Clearnek két, hazai székhelyű csapat (Williams, Mercedes) után volt lehetősége más nemzetiségűként a maranellóiak életébe bekapcsolódnia. Meglátása szerint ég és föld a különbség a Ferrari és korábbi brit munkaadói között. „Nagyon más. Ami a leginkább szembeötlő, az a szenvedély. Ezt a szót és a Ferrarit gyakran emlegetik egy mondatban.” Az olaszos temperamentum egyébként is legendás, és a szakember szerint ebből a csapatában sincs hiány. Az egész munkakörnyezet teljesen más. „Azt hiszem, valóban a szenvedély szó foglalja legjobban össze, talán azért, mert a kulturális különbségekre is utal. Azt teszik, amit a szívük diktál, sokkal érzelmesebbek, sokkal jobban szabadjára engedik az érzéseiket. Igen, a szenvedély a megfelelő szó mindenre, ami a Ferrarinál zajlik. Akár nyernek, akár veszítenek, akkora energia van bennük, amekkora egyetlen brit csapatban se” – jellemezte kollégáit Clear.
Milyenek akkor a britek? Nos, ők britek, a maguk higgadtságával, ami még véletlenül sem keverendő össze az érdektelenséggel. „Nem arról van szó, hogy a brit alakulatok nem élvezik, vagy nem lelkesednek az iránt, amit csinálnak. De a szenvedély szót nem lehetne rájuk vonatkoztatva használni. Az ő erősségük, hogy nem válnak egykönnyen túl érzelmessé. Sok esetben valóban ez lenne a megfelelő hozzáállás, függetleníteni magad az érzelmektől, mert így tudsz helyes döntéseket hozni” – vélekedett.
Rossz lépésekre éppen a Ferrari hozott az elmúlt években sorozatosan példákat, Clear pedig pont a mentalitásuknak tulajdonítja mindezt. De tekintve, hogy a csapat nem 100%-ban olaszokból áll, van remény arra, hogy egészséges mértékűre csillapodjon a lángolásuk. „Az az elképesztő szenvedély, ami hajtja a Ferrarit, egyben a legnagyobb kihívás, amivel meg kell küzdeniük. Ezért van ott Mattia Binotto, aki eléggé svájci ahhoz, hogy távol tartsa magától az érzelmeket. De például Laurent [Mekies] is nagyon más, neki is megvan az a képessége, hogy nem ragadják el az érzelmek” – mutatott rá.
Nem azt jelenti ez persze, hogy a Ferrarisoknak meg kellene tagadniuk alapvető természetüket, és Clear szerint is ez adja a különlegességüket. Ugyan láttunk már érzelemdús reakciókat más csapatoknál is – Toto Wolff asztalcsapkodása örök klasszikus marad – de a maranellói szenvedélyhez semmi sem fog hasonlítani. „Az emberek itt olyan mélyen elkötelezettek, minden porcikájukban. Toto most minden bizonnyal azt mondaná, én is ilyen vagyok. Igen Toto, de te sose leszel olyan érzelmes, mint ezek a srácok itt. Pokolian erős érzelmek vannak bennük.”
