Ahhoz képest, hogy pénteken mennyire borúlátó volt a Ferrari mindkét pilótája, szombatra úgy tűnik, sikerült megtalálni a tempót. A harmadik szabadedzést a legjobb tízben zárva bíztatónak látszottak, és az időmérő is jól alakult számukra, még úgy is, hogy korábban csak a körülmények változásától várták a csodát. Azonban a Q2-ben Sainznak ez okozta a vesztét.
A spanyolnak már csak egyetlen kanyar volt hátra a gyorsköréből, amikor a célegyenesre fordulva elvesztette az irányítást Ferrarija felett, és a gumifalba csapódott. Az ütközés pillanatában a 14. helyen állt, a szektoridőket és csapattársa, Charles Leclerc előkelő pozícióját látva gond nélkül meglehetett volna neki is a továbbjutás, így azonban a 15. rajtkockából kénytelen indulni holnap.
Sainznak inkább a lelke sérült a balesetben, épségben, de értetlenül szállt ki az autóból. Nem tudja pontosan, mi történt. „Nem értem, mit csináltam rosszul vagy másképp. Ha bármit, akkor az az volt, hogy lassabban érkeztem az utolsó kanyarba, mint az előző, Q1-es körömön” – nyilatkozta a Ferrari-pilóta a történtek után.
Egy lehetséges magyarázatot azonban már sikerült találni. „Úgy éreztem, a gumik és a szél is kicsit más volt. Alaposan megnéztük a mérnökeimmel, és arra jutottunk, hogy 10 km/órás hátszél volt, és 35 km/órás széllökés. Talán ettől vesztettem el az autó hátulját. Nem vagyok hozzászokva ezekhez a hibákhoz, így nagyon fáj, amikor elkövetem őket. Elnézést kérek a csapattól. De nem fogok a széllel mentegetőzni. Ezt le kell nyelni; a tanulási folyamat része.”
Sainz nemcsak magát a hibázást sajnálja. Az még pesszimistábbá teszi, hogy mindez hol érte utol. A Hungaroring nem az előzési rekordokról híres ugyanis. „Sajnos ez a legrosszabb pálya, ahol mindez megtörténhetett. A holnap küzdelmes nap lesz. Ma ki kell találnunk a csapattal, hogyan nyerhetnénk annyi pozíciót, amennyit csak lehet” – kommentálta a spanyol. Valami pozitívumot azért mégiscsak magával visz az időmérőről. „A Q1-es az egyik legerősebb Ferraris köröm volt. Épp ezért bánt ez.”
