Charles Leclerc kalamajkáját követően meg kellett tisztítani a pályát és ebben az időszakban érkezett is a biztonsági autó. A mezőny fele (köztük az élen állók) azonnal kihasználta a lehetőséget és kereket cserélt. De míg a döntő többség a kemény keveréket választotta, a versenyt vezető Lewis Hamiltonnak közepes került fel, a C4-es típusú Pirellikkel pedig nagyon necces volt elmenni a végéig.
Innentől végig a gumispórolás járt a brit ász fejében, amikor nyomhatta volna neki, akkor is csak 1:17-es, 1:18-as köröket futott (miközben az igazán gyorsak 1:14-re is képesek voltak a hajrában), hogy minél inkább életben tartsa az abroncsokat. Bár a futam felénél rimánkodott, hogy cseréljék le őket, végül ismét bebizonyosodott, hogy Monte-Carlóban mindennél fontosabb, ha valaki elől halad. Tavaly is láthattuk, hogy a komoly motorhibával küzdő Daniel Ricciardót is képtelenek voltak megelőzni a vetélytársak.
Egy idő után Lewis Hamilton gondolkodása is megváltozott és nem akart a 4-5. helyre visszaesni, így elhatározta, vagy nyer, vagy odacsapja. A gyenge tapadás ellenére az előbbi sikerült. „Nem akartam újra bejönni. Néhány évvel ezelőtt (2015-ben) az élen álltam, amikor bejöttem, a többiek viszont nem. Nehezen vettem tudomásul, hogy így veszítek el egy versenyt” – emlékezett vissza Hamilton.
„Úgyhogy nem akartam újra cserélni, úgy gondoltam, ütközök, vagy nyerek, de látható volt, milyen szinten alulkormányozottá vált már az autóm, amivel nem is lehetett rendesen befordulni. Ez volt életem legnehezebb versenye” – tette hozzá a világbajnoki éllovas, aki arra is emlékeztetett, hogy könnyen járhatott volna úgy pórul, mint 2007-ben, Kínában.
