Brendon Hartley 2018-ban mutatkozott be először a Formula-1-ben a Toro Rosso csapat színeiben. Az új-zélandi pilóta viszont nem az újoncok tapasztalatlanságával érkezett a száguldó cirkuszba, hiszen korábban kétszer is győzni tudott a WEC-sorozatban, illetve a 2017-es Le Mans-i 24 órás futam LMP1-es kategóriájában a Porsche csapatával.
Az F1-ben azonban az első öt versenyt követően, már a Monacói Nagydíj hétvégéjén kérdések merültek fel a jövőjével kapcsolatban. „Monaco rendkívül nehéz volt számomra, így visszatekintve csak arra emlékszem, hogy szerdán, még mielőtt elkezdődött volna a hétvége, már a jövőmmel kapcsolatos kérdéseket kaptam a média részéről” – írja Hartley a Formula-1 hivatalos weboldalán.
„A nap legrosszabb része viszont az volt, amikor rájöttem, ezek a kérdések egyáltalán nem alaptalanok. Kiderült ugyanis, hogy akadt néhány olyan ember, akik valóban nem akartak a csapatban látni. És, hogy őszinte legyek, ez sokként ért, mert nehéz volt elhinni, hogy a korábbi eredményeim ellenére ilyen hamar felmerül a lecserélésem.”
A bizonytalanság következtében, mint írja, hatalmas nyomás nehezedett rá a monacói hétvégén, amit egy baleset következtében végül be sem tudott fejezni. De a szezon hátralévő részében is érezte, minden megmozdulását kiemelt figyelemmel követik a csapatban és a médiában egyaránt. „Ez egy olyan jellegű nyomás volt, amit korábban soha nem tapasztaltam.”
Hartley a felmerülő pletykák ellenére végül a szezon végéig maradt a Toro Rossónál. A szezonzáró Abu Dhabi Nagydíj leintését követően egy órával viszont közölték vele, távoznia kell. „A megbeszélés során nem mondtak túl sok mindent, de számomra világossá vált, hogy Monaco óta ez volt a terv: hogy kitegyenek a csapatból.”
Az új-zélandi pilóta, akinek utódja a Formula-2-ből érkező Alexander Albon lesz, az idényt a 19. helyen zárta négy egységgel a neve mellett. Elmondása szerint viszont versenyzőként és emberként is rengeteget fejlődött első F1-es szezonja alatt. Emellett karriere egyik legjobb évét töltötte az olasz csapatnál.
„Ezek a lányok és fiúk rengeteg időt áldoznak erre a sportra, az egész csapatra, annak ellenére, hogy csak ritkán kapnak érte elismerést, mert a figyelem általában a pilótákra terelődik. De én büszke tagja voltam a Toro Rossónak és a Hondának is. Elbúcsúzni tőlük pedig életem egyik legnehezebb dolga volt, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az egész nem fog hiányozni.”
