A monzai versenyhétvégén bekövetkezett az, amit sokan már több éve vártak: Jenson Button elhagyja a McLaren versenyzői ülését – nem vált csapatot, de nem is vonul vissza, hanem nem kizárva a 2018-as visszatérést egy év szabadságra megy –, helyét pedig talán az egész F1-es utánpótlásrendszer legnagyobb ígérete, Stoffel Vandoorne veszi át. A belga pilóta 2015-ben minden addiginál fölényesebben nyerte a GP2-es bajnoki címet, azok pedig, akik egyáltalán nem követik a kisebb szériákat, Bahreinben jegyezhették meg a nevét, mikor a sérült Fernando Alonso helyére ugrott be, és tapasztalatlansága ellenére megszerezte a McLaren első idei pontját.
Jövőre nem Alonso helyett, hanem a spanyol oldalán versenyez, ha pedig sikerül beváltania a hozzá fűzött reményeket, évek múltán nyomdokaiba is léphet a sportág világbajnokaként. A Sky Sports cikke azzal foglalkozott, miért is – az ő szavukkal – „aranybánya” Vandoorne.
A cikk a versenyző korával kezd: a 24 éves belga hat évvel idősebb Max Verstappennél, tehetségéhez képest meglepően későn ért el a Formula-1 kapujába. Ennek okait – amellett, hogy a McLaren két világbajnokának szolgálata is késleltette eddigi bemutatkozását – a kezdeteknél kell keresni: Vandoorne nem F1-es versenyző gyermeke, mint Verstappen, szülei pedig különösképpen nem is gazdagok. Bár korán belekezdett, a gokartozást is csak hobbiszinten űzte, mígnem a belga autóklubtól egy ösztöndíjat kapott, mellyel először indulhatott a nemzeti bajnokságban.
Onnan pályafutása sikersztorivá alakult: gokartos győzelmek után 2010-ben ült együlésesbe, az F4 Eurocup 1,6 sorozatban, melyet első nekifutásra meg is nyert. A Formula Renault ranglétráját végigjárva (2.0 Európa-kupát megnyerve, és 3.5-ben ezüstérmet szerezve) váltott a GP2-re, ahol csak két évre volt szüksége a bajnoki cím megszerzéséhez. Ekkor már a McLaren utánpótlás-nevelő programjának tagja volt, ahova 2013-tól került be.
A GP2-ben vált igazán nyilvánvalóvá, milyen potenciál rejlett benne: minden versenynek a győzelem elvárásával vágott neki, szinte tekintet nélkül rajthelyére. Nem csupán nyers tempóban remekelt, de mesteri módon időzítette támadásait és védekezéseit, miközben mindig szemmel tartotta az abroncsok kopását is. „Nemcsak a leggyorsabb versenyző volt a GP2-ben, hanem a leggyorsabb is – és mindkettőben jóval a többiek előtt” – fogalmazott a Sky szerzője, Mark Hughes.
A bahreini bevetés, melynek rendkívül hideg fejjel vágott neki, csak alátámasztotta mindezt. A Japánból Közel-Keletre tartó repülőúton – Vandoorne idén a Super Formula sorozatban szerepel – az autó műszaki adatait tanulmányozta, a szabadedzéseken pedig egymáshoz illesztette a kirakós darabjait: az egész kép olyannyira összeállt az időmérőn, amikor teljesítenie kellett, hogy Jenson Button előtt végzett. És ez még nem minden: rámutatott egy beállításbeli problémára, amelynek kiküszöbölésével az autó teljesítménye javult a következő futamokon.
Vandoorne mindent alárendel a sikernek, ugyanakkor kiegyensúlyozott, érett és szerethető karakter. Rendkívül biztos magában, de hiányzik belőle a Hamiltonnál tapasztalt fölényesség. Köszönhetően sokéves formaautós tapasztalatának, valószínűleg nem fog olyan forrófejű, ellentmondásos megmozdulásokba keveredni, mint Max Verstappen. A Sky különösen veleszületett autókezelési képességeit dicséri – ez a gyorsasággal kiegészülve Fernando Alonsóra emlékeztet, akit „a legteljesebb” versenyzőként szokás emlegetni. Vandoorne méltó csapattársa lesz Alonsónak, aki nem dőlhet hátra a fiatal belga mellett.
