Négy világbajnoki cím, fantasztikus győzelmek, és lenyűgöző versenyek tették emlékezetessé Vettel Red Bullos karrierjét (a csapatnál futott versenyeinek 34%-át megnyerte) így igencsak nehéz volt választani ötöt azok közül, melyek megédesítették a német bikásoknál teljesített hat szezonját.
2009, Kínai Nagydíj
Az első győzelem egy csapatnál mindig felemelő érzés. Ráadásul ha arról a gárdáról van szó, amely már 12 éves kora óta egyengeti az ember karrierjét, még emlékezetesebb a diadal – Vettel kettős győzelemre vezette a Red Bullt a sanghaji esőben, annak az évnek az elején, amely megágyazott az elkövetkezendő évek sikereinek.
2010, Abu Dhabi Nagydíj
A papírforma mellette állt, hiszen az évadzárót megelőző utolsó három versenyből kettőt megnyert, de nem volt elég egy újabb diadal a világbajnoki címhez. Riválisai betlijére volt szüksége, és ha abból az állításból indulunk ki, hogy a szerencse is a legjobbak mellé áll, akkor volt meglepő, hogy sem Fernando Alonso, sem Mark Webber nem tudta hozni a kötelezőt. Örökre emlékezetes marad elcsukló hangja a rádióban, nem véletlenül: a Forma-1 történetének legfiatalabb világbajnoka lett.
2011, Monacói Nagydíj
Bár ebben az évben elképesztő magabiztossággal húzta be második titulusát, mégsem a bajnokavató Japán Nagydíj maradt a legemlékezetesebb abból a szezonból. Sok nagyszerű teljesítményt nyújtott, de Monte-Carlóban, a versenynaptár legnehezebb pályáján két pilóta nyomását is ki kellett állnia, Fernando Alonso és Jenson Button is majdnem a kockás zászlóig űzték-hajtották a győzelemért. Azért csak majdnem, mert a verseny végi piros zászlót követően, a gumicserének köszönhetően meg tudott lógni ellenfeleitől, de ez semmit sem von le érdemeiből – eddigi egyetlen hercegségbeli győzelméből.
2012, Brazil Nagydíj
Vettel háromszoros világbajnok lett – ez önmagában nem nagy tény, hiszen a V8-as éra végét dominálta a heppenheimi srác, de amilyen körülmények között a hatodik helyen sikerült befutnia, magáért beszél. Csapattársa leszorította a rajtnál, három kanyarral később megforgatták és az utolsó helyre esett vissza, elrontották a taktikáját, ő mégis kitartott – még Michael Schumacher sem hadakozott ellene, amikor átadta hatodik pozícióját a verseny végén. Jelképes momentuma volt ez annak, hogy az öreg király végleg átadta trónját, az utána következő generáció bizonyítottan legsikeresebb pilótájának.
2013, Indiai Nagydíj
Ha visszaemlékezünk az egyes világbajnoki címszerzésekre a közelmúltból Schumachertől kezdve Alonsón keresztül Buttonig, mindegyikről elmondhatjuk, hogy megható és szép volt, de Vettel (bocsánat: IVettel) sorban a negyedik ünneplése frenetikusra sikerült. Már a verseny is magáért beszélt, hiszen korai kerékcseréje után vissza kellett tornáznia magát az élre, de a leintést követő képsorok örökre beleégették magukat minden rajongó fejébe. Sebastian az üresen kongó célegyenesben rajzolt néhány fánkot az indiaiak nagy örömére, majd autójából kiszállva meghajolt győzedelmes paripája előtt.
Ahogyan a cím is mutatja, az éremnek azonban két oldala van. Persze nagy rá az esély, hogy csak a szép pillanatokra, arra a bizonyos mutatóujjra, és a rádióban visszhangzó artikulátlan üvöltésekre emlékszünk, de voltak momentumok, melyek után a karrierje elején Baby Schuminak becézett srác bizony elgondolkozott. Hol csapata, hol saját maga miatt.
2010, Török Nagydíj
Hiába őt védték meg verseny után, itt bizony ő volt a ludas. Még ifjonti hévvel, néhány győzelemmel a háta mögött megpróbált keménykedni Mark Webberrel szemben, az eredmény pedig a pálya szélén lerobbant Red Bullja lett. Tény, gyorsabb volt csapattársánál, de kiforratlansága nagyszerűen nyilvánult meg, amikor olyan helyre szúrta be autóját, ahol nem volt elég hely számára.
2010, Koreai Nagydíj
Fernando Alonso beindult a szezon végére, Monzában és Szingapúrban is győzni tudott, és Vettel hiába diadalmaskodott Japánban, és szorosan az éllovas Webber mögött érkezett Yeongamba. Vettel viszont nagyszerűen használta ki az ádáz körülményeket az első Koreai Nagydíjon, és a futam végéig magabiztosan tartotta kezében a gyeplőt. Majd eljött a 45. kör, és az év első motorhibája – az RB6-os erőtlenül burkolózott füstfelhőbe a kettes kanyar után, Alonso pedig megnyerte a versenyt. Kereken egy győzelemnyi pontelőnye volt ekkor Vettel előtt, és senki sem gondolta volna, hogy a technikán kívül valaki elveheti tőle a címet…
2012, Olasz Nagydíj
2010-hez hasonlóan ez az év is döcögősen alakult (azaz: nem annyi győzelemmel, mint azt Milton Keynes-ben elvárták), és a Monzában a Red Bull elérte mélypontját: mindkét autója kiesett, Vettel hat körrel a vége előtt, generátorhiba miatt esett ki – igaz, a valenciai győzelem elvesztése hasonló probléma miatt fájóbb volt, de a vb-hajrában nem jöhetett volna rosszabbkor egy be nem fejezett verseny.
2013, Maláj Nagydíj
A szezon legemlékezetesebb pillanata volt a red bullosok polgárháborúja, ahol háromszoros világbajnok úgy szerette volna éreztetni fölényét csapattársával szemben, hogy a stratégiának ellentmondva megelőzte a mit sem sejtő és a győzelem felé tartó Webbert. A pódiumceremónia előtt tapinthatóvá vált a fesztültség, és noha nem láttunk Iszambul 2.0-át, a sepangi incidens hozzájárult ahhoz, hogy az ausztrál év végén búcsút intsen a Forma-1-nek.
2014, Osztrák Nagydíj
A Red Bull sikereinek köszönhetően és Dietrich Mateschitz hathatós közbenjárása miatt döntött úgy Bernie Ecclestone, hogy erre az évre visszaviszi az F1-et az Alpok ölelésében fekvő pályára. Az viszont már a sors akarata volt, hogy a Vörös Bikák egyik leggyengébb teljesítményükkel rukkoljanak elő Spielbergben. Vettel az időmérőn be sem jutott a Q3-ba, a futam második körében a Remus-kanyar után dadogva parkolta le autóját, majd kínkeserves másodpercek után sikerült újraindítania – egy körrel a mezőny után. Aztán a futam későbbi szakaszában megrongálta első szárnyát, és a csapatnál nem látták értelmét a további szenvedésnek. Nem volt túl fényes bemutatkozás a sógorok előtt.
