Már bő két éve nem az F1-es mezőny tagja Daniel Ricciardo, akinek anno már-már méltatlanul, a szezon közben ért véget a karrierje a 2024-es Szingapúri Nagydíjon. Ugyan még utána is fontolgatta a visszatérést, az ausztrál végül elengedte ezt az álmot, most pedig a Beyond The Grid podcastben beszélt arról, hogyan élte meg azokat a napokat.
„Addigra már úgy éreztem magam, mint akit összevertek” – kezdte Ricciardo. „Még mindig éhes voltam a sikerre, és nagyon bizonyítani akartam, elsősorban magamnak, de voltak pillanatok, amikor már nem bírtam. Azt hiszem, tagadásban is voltam, egyfajta védőpajzsot vontam magam köré, és azt hajtogattam, hogy meg tudom csinálni, erős vagyok, sikerülni fog, elég jó vagyok, és így tovább. Persze, voltak olyan pillanatok is, amikor azt mondtam magamnak, hogy ó, nem is szeretem én ezt már, nem is akarok itt lenni.”
Ricciardo elmondása szerint azonban még ezekben a pillanatokban is próbált pozitív maradni, és lerázni magáról ezeket a gondolatokat, azzal áltatva magát, hogy egy jól sikerült verseny mindent megváltoztathat. „Még mindig hinni akartam a tündérmesében, vissza akartam kerülni a Red Bullhoz, és nagyon szerettem volna újra Max csapattársa lenni és az élen harcolni. De mélyen, legbelül tudtam, hogy kiégtem. Nagyon sok dolog miatt egyszerűen már nem tudtam úgy teljesíteni, mint régen” – fogalmazott, elmondva, mennyire demotiváló volt látnia azt is, hogy más, nála idősebb versenyzők még mindig milyen magas szinten tudnak versenyezni.
Az ausztrál sokszor gondolkodott rajta, hogy abbahagyja, de mint mondta, nem segített a folytonos bizonytalanság, hogy esetleg újabb szerződést kínálnak neki; ő maga nem tudta kimondani azt, hogy legyen vége, így kicsit a csapattól is várta a megoldást. „Amikor a körülötted lévő emberek folyton azt mondják neked, hogy nagyszerű vagy, még mindig képes vagy rá, akkor hajlamos vagy hinni nekik. Tudom, hogy nem akartak rosszat nekem ezzel, de így nem igazán tudtam a saját gondolataimmal foglalkozni. Ha ez tovább folytatódott volna, szerintem még mindig versenyeznék, ami ijesztő gondolat. Még mindig nem esik jól az, ahogy befejeződött a történet, de egy részem nagyon hálás, amiért ők parancsoltak megálljt.”
Végül Ricciardo azt is megosztotta, milyen érzései voltak az utolsó verseny után. „Nagyon fiatalon kezdünk versenyezni, és az évek alatt könyörtelenekké válunk, de nemcsak mások felé. Nagyon kemények tudunk lenni saját magunkkal is, sokat várunk magunktól. Én ezt kudarcnak éltem meg, úgy, hogy nem tudtam azon a szinten teljesíteni, amin kellett volna, hogy nem tudtam befejezni se a szezont. Megalázónak éreztem. Elbuktam, nem csinálhattam többet azt, amit szerettem. A következő néhány hónapban, ahogy próbáltam megküzdeni ezzel, a szégyen elől menekültem. Amikor az emberek láttak nyilvános helyeken, úgy tűnhetett, mennyire jól érzem magam, iszogatok, miközben csak menekültem az érzéseim elől, a fájdalom és a szomorúság elől. Gyerekként a világbajnoki címért és futamgyőzelmekért akartam harcolni, és mindezt elvesztettem.”
