1978: Első verseny, első kanadai győzelem
Ebben az évben váltotta a Mosport Parkot az új, montreali pálya a Kanadai Nagyíjként, amelyet az évad utolsó versenyeként tartottak meg. Nem lelkesedett mindenki az új aszfaltcsíkért, Mario Andretti például, aki már az előző futamokon bebiztosította bajnoki címét, szóvá tette véleményét, miszerint a pályát úgy tervezték meg, hogy az a kanadaiak újonc versenyzőjének, Gilles Villeneuve-nek kedvezzen.
Villeneuve a harmadik rajtkockából indult, a rajtnál veszített egy pozíciót, aztán meggyőző tempójával visszakapaszkodott egészen a második helyig. A győzelemre azonban nem tűnt esélyesnek, az első helyről induló Jean-Pierre Jarier hatalmas előnyt alakított ki. Az Olasz Nagydíjon elhunyt Ronnie Peterson Lotusát vezető francia pályafutása első győzelmét szerezhette volna, ám az olajnyomás problémái közbeszóltak. Jarier soha nem nyert versenyt, Gilles Villeneuve viszont a hazai közönség hatalmas örömére megkaparintotta első futamgyőzelmét. Ez egyben Kanada első sikere is volt - Villeneuve pedig a legendás versenyzők útjára lépett.
A versenynek volt még egy érdekessége: egy bizonyos Nelson Piquet bukkant fel Bernie Ecclestone csapata, a Brabham harmadik autójában - az együttműködés később két világbajnoki címet hozott.
1981: Villeneuve vakon vezet
Gilles Villeneuve - akinek ma nevét viseli a pálya - nem nyert többé hazai terepen, de még egy igazán emlékezetes versenyt teljesített otthonában. Az első körben Rene Arnoux autójával ütközött, aminek következtében első szárnya eltörött, majd olyan helyzetben hajolt el, hogy minden kilátást akadályozott. Villeneuve-öt ez nem zavarta, és számos kört tett meg vakon az esőben. A szárny aztán leszakadt, a kanadai pedig csonka autójával a harmadik helyen futott be Jacques Laffite és John Watson mögött. Bár sokan azt várták, a veszélyes kocsival köröző kanadait nem intették ki a versenyből, és a futam után is megtarthatta helyezését.