Ilyen esetben önmaguk számára is magyarázatot keresnek. A címben szereplő idézőjelnek küldetése van, hiszen nem az érzelmeket akarom provokálni. Úgy, mint eddig, én továbbra is CSAK számolgatok"
A Forma-1 hosszú történetét vizsgálva arra a megállapításra jutottam, hogy a csalódott rajongónak aligha nyújthatok érdemi vigaszt. A hatvannégy szezont megvizsgálva azt láttam, hogy 55 esetben az a versenyző lett a világbajnok, amelyik végig uralta a szezont, vagy legalábbis annak legnagyobb hányadát dominálta riválisaival szemben. Csupán kilencszer sikerült valaki másnak elragadnia a jelképes jogart, az év legvégén.
Szerencsével aligha lehet világbajnoki címet nyerni, még annak sem, aki az utolsó versenyen "orozza" el a címet vetélytársától. Ahhoz, hogy egyetlen futam eredményével meg lehessen fordítani az összetett pontversenyt, ott kell lenni, ugrásra készen, és közel azonos pontszámmal rendelkezni. Tehát soha nem beszélhetünk "malac" vb címekről.
A vérmes rajongók két "elorozásra" egészen biztosan emlékeznek. 1976-ban Niki Lauda az utolsó futam utolsó köréig világbajnoknak érezhette magát. James Hunt akkor fordította át a pontverseny állását a saját javára. Méghozzá a körülmények segítségével, hiszen Lauda súlyos balesete miatt a nyár folyamán két futamot még ki is hagyott, Japánban pedig önként adta fel a küzdelmet. Sokan vélték úgy akkoriban, hogy nem Hunt nyert, hanem Lauda vesztett.
A másik eset pedig 1981-ben volt. Az argentin "bika", Carlos Reutemann az első futam megnyerésével indította el egész évadot átölelő dominanciáját, és csak a döntő futamon, Las Vegasban múlta felül őt a brazil Nelson Piquet, egyetlen ponttal!
Innen jött az ötlet, hogy készítsem el a "megérdemelt" világbajnoki címeket. Minden évben azt tekintettem világbajnoknak, aki a leghosszabb időn keresztül vezette a pontversenyt. Szerencsére holtverseny nem állt elő.
Ãme a változások a hivatalos eredményhez képest:
1964: Graham Hill (John Surtees helyett)
1976: Niki Lauda (James Hunt helyett)
1981: Carlos Reutemann (Nelson Piquet helyett)
1982: Alain Prost (Keke Rosberg helyett)
1983: Alain Prost (Nelson Piquet helyett)
1984: Alain Prost (Niki Lauda helyett)
1986: Nigel Mansell (Alain Prost helyett)
1988: Alain Prost (Ayrton Senna helyett)
2007: Lewis Hamilton (Kimi Räikkönen helyett).
Ãgy (is) festhetne a vb-címek aranykönyvében a dicsőség fejezete:
Michael Schumacher - 7 vb-cím (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004)
Alain Prost - 7 vb-cím (1982, 1983, 1984, 1985, 1988, 1989, 1993)
Juan Manuel Fangio - 5 vb-cím (1951, 1954, 1955, 1956, 1957)
Sebastian Vettel - 4 vb-cím (2010, 2011, 2012, 2013)
Jack Brabham - 3 vb-cím (1959, 1960, 1966)
Graham Hill - 3 vb-cím (1962, 1964, 1968)
Jackie Stewart - 3 vb-cím (1969, 1971, 1973)
Niki Lauda - 3 vb-cím (1975, 1976, 1977)
Alberto Ascari - 2 vb-cím (19852, 1953)
Jim Clark - 2 vb-cím (1963, 1965)
Emerson Fittipaldi - 2 vb-cím (1972, 1974)
Nigel Mansell - 2 vb-cím (1986, 1992)
Ayrton Senna - 2 vb-cím (1990, 1991)
Mika Häkkinen - 2 vb -cím (1998, 1999)
Fernando Alonso - 2 vb-cím (2005, 2006)
Lewis Hamilton - 2 vb-cím (2007, 2008)
Nino Farina - 1 vb-cím (1950)
Mike Hawthorn - 1 vb-cím (1958)
Phil Hill - 1 vb-cím (1961)
Denny Hulme - 1 vb-cím (1967)
Jochen Rindt - 1 vb-cím (1970)
Mario Andretti - 1 vb-cím (1978)
Jody Scheckter - 1 vb-cím (1979)
Alan Jones - 1 vb-cím (1980)
Carlos Reutemann - 1 vb-cím (1981)
Nelson Piquet - 1 vb-cím (1987)
Damon Hill - 1 vb-cím (1996)
Jacques Villeneuve - 1 vb-cím (1997)
Jenson Button - 1 vb-cím (2009)
