Noha a versenyzést még 1972-ig folytatta, figyelmét már egyre inkább a motorok felkészítése kötötte le. 1969-ben megalapította saját cégét, a Brian Hart Ltd.-t, ahol erőforrások építésébe fogott.
Termékeit a raliautók mellett az F2-es modellek is használták. Ebben az utánpótlás-kategóriában került kapcsolatba a Tolemannel, akiket 1980-ban a bajnoki címig segített motorjaival, miután versenyzőik, Brian Henton és Derek Warwick az első két helyen végeztek a tabellán.
A Toleman a következő évben csatlakozott a Formula-1 mezőnyéhez, ahova természetesen a Hart is követte. 1981-ben az 1,5 literes, négyhengeres turbómotorjaik még szinte félkész állapotban kerültek bevetésre, így pilótáik csak egy-egy versenyre kvalifikáltak. Az évek múlásával azonban Hart is egyre inkább alkalmazkodni tudott a sport kihívásaihoz, és ezzel párhuzamosan jöttek is a jobb eredmények. Ayrton Senna 1984-ben három dobogós helyet szerzett, eközben pedig a Hart további két csapat, az RAM és a Spirit beszállítója is lett.
Hart ezt követően még egy évig szállított motorokat a Tolemannek, miközben Teo Fabi megszerezte a márka első pole-ját a Nürburgringen, ám miután a csapatot megvásárló Benetton a BMW-vel képzelte el a jövőjét, a kis motorgyártónak nem volt maradása, és hamarosan ki is vonta magát a sportból.
1993-ban a Jordan partnereként tértek vissza, ahol a következő évben Rubens Barrichello egy újabb dobogót és pole-t ért el a Hart erőforrásaival. Ezt követően az éppen Footwork néven futó Arrowshoz csatlakoztak, 1997-ben pedig a Minardinak is szállítottak. Az Arrows tulajdonosa, Tom Walkinshaw azonban az év végén megvásárolta a Brian Hart Ltd.-t, így azok termékei az istálló saját gyártású erőforrásaivá váltak, amiket két évig használtak. Ezzel viszont végleg véget ért a lelkes brit szakember majdnem két évtizeden át tartó F1-es szerepvállalása.
A Hart motor F1-es eredményei 1981 és 1999 között:
Versenyek: 177
Győzelmek:
Legjobb helyezés: 2nd
Pole-pozíciók: 2
Dobogók: 5
Leggyorsabb körök: 2
Élen megtett körök: 3
Pontok: 70 0
