A lehető legunalmasabb bajnokságnak indult Niki Lauda címvédése, az újabb osztrák győzelem felől senkinek sem volt kétsége az első néhány verseny után, hiszen a Ferrarija verhetetlennek bizonyult. Aztán következett augusztus 1-je, a világbajnok kis híján halálos nürburgringi baleste a Német Nagydíj 2. körében. És az 1976-os év a sportág történetének legdrámaibb, legemberibb évada lett.
Mivel a hagyományos nyitánynak szánt Argentin Nagydíj pénzügyi okokra hivatkozva elmaradt, a bajnokság a Brazil Nagydíjjal kezdődött. Itt minden szem Emerson Fittipaldira szegeződött, aki engedett bátyja, Wilson hazafias csábításának, és a biztos nyerő McLarentől átállt a Cupersucarhoz. Helyét az a James Hunt vette át, aki rögvest élt is a lehetőséggel, és egy pole-lal igazolta Teddy Mayer döntésének helyességét. Ãm a startnál Regazzoni és Lauda is lehajrázta Huntot, majd a 9. körben Lauda került az élre, és innen már simán nyert. Depailler lett a 2. és Pryce a 3.
Másfél hónappal később, a Dél-Afrikai Nagydíjon folytatódott Lauda diadalmenete. Pedig ezúttal is Hunt lett az edzéselső, amivel persze nem sokra ment, főleg, hogy a start után nemcsak Lauda, hanem Brambilla és Mass is megelőzte. Mire az 5. körben visszaszerezte a 2. helyet, az osztrák már 10 másodperccel vezetett. Nagyjából ez maradt a végső sorrend, Mass végzett a 3. helyen.
Az USA-Nyugat Nagydíj, amelyet Long Beach utcáin rendeztek, egy teljesen új helyszín volt a versenynaptárban. A sok balesettel tarkított edzésen Regazzoni lett a legjobb, sőt, ez a hétvége teljes egészében az övé volt: a startnál kilőtt, az élre áll, majd fölényes rajt-cél győzelmet aratott. A versenyben is sok apróbb ütközés történt, többek között Hunt is így búcsúzott, aminek eredményeképp Lauda feljött a 2. helyre, és Depailler végzett 3.-ként.
A Spanyol Nagydíjon gurult színre a hatkerekű Tyrrell, egyelőre csak Depailler kezei között - aki 3. lett az edzésen! Amúgy Hunt volt a leggyorsabb a traktorbalesete után sérült Lauda előtt. Aztán a startnál a menetrend már-már a szokásos volt, Lauda megugrott, utána az angol. Azonban ezúttal a ferraris nem tudott nagy előnyre szert tenni, Hunt végig ott lihegett a nyakában, majd a 32. körben meg is előzte. Sőt, Mass is Lauda elé került, úgyhogy kis híján McLaren kettősgyőzelem született, ám a másik wokingi gép kimúlt a 66. körben. A futam után Hunt autójának hátsó szárnyát 1,8 centivel szélesebbnek találták, így elvették tőle az 1. helyet. A McLaren fellebbezett, ám döntés csak júliusban született, ami visszaállította Hunt első helyét.
A Belga Nagydíjon Zolderban Lauda megint csúcsformában volt, simán hozta a pole-t Regazzoni előtt, Hunt 3. lett. A start után a brit mclarenes ugyan Regazzoni elé tudott kerülni, de a 6. körben már újból teljes volt a Ferrari 1-2., és ez már így is maradt a célig. A 3. helyért nagy csata folyt Depailler, Laffite és Hunt között. A Ligier-pilóta egyszer meg is pördült, de összeszedte magát, míg a két ellenfél műszaki hiba miatt kényszerült búcsúzni. Amon óriási bukása borzolta még a kedélyeket, amikor leesett az Ensign egyik kereke(!), de szerencsére a ripityára törött gépből sértetlenül mászott elő az új-zélandi. Laffite a Ligier mindössze 5. versenyén szerezte meg a csapat első dobogós helyét a Ferrarik mögött.
A Monacói Nagydíjon nagyon hasonló forgatókönyv szerint zajlottak az események. A pole Laudáé volt, mellette Regazzoni - Huntnak csak a 14. rajthelyre futotta. A rajtnál Peterson sorolt be Lauda mögé, majd jött Regazzoni és a két hat kerekű Tyrrell. Hunt rémes szereplése folytatódott, amikor megcsúszott, majd utóbb ki is esett váltóhibával. Két áldozatot is szedett: előbb Regazzoni, majd Peterson csúszott meg a McLaren olaján. A svájci tudta folytatni a versenyt, sőt feltornázta magát a 3. helyre Depailler-t is megelőzve, ám a 74. körben hibázott és a korlátba csúszott. Ãgy Lauda simán nyert Scheckter és francia csapattársa előtt.
A Svéd Nagydíjon megtört a Ferrari és Lauda egyeduralma, viszont a legjobb versenyüket produkálták a hatkerekű Tyrrellek. Scheckter szerezte meg a pole-t Andretti és a meglepetés ember Amon előtt. Az amerikai állt az élre, de csapattársa, Nilsson a hazai közönség szeme láttára hamar a korlátba rongyolt. Alig egy körrel később a versenybíróság Andrettit 1 percre büntette, mivel úgy ítélték meg, hogy kiugrott a rajtnál. Innen fogva már szinte semmi érdemleges nem történt, azon túl, hogy szegény Amon alatt most meg a felfüggesztés tört szét, és megint súlyosan karambolozott. Végül a két Tyrrell történelmi kettős győzelmet aratott: Scheckter ért előbb a célba Depailler előtt. Azt senki sem gondolta volna, hogy ez marad a hatkerekű gép egyetlen sikere. Lauda 3., Hunt 5. lett.
A Francia Nagydíjat Le Castellet-ben futották. Hunt szerezte meg a pole-t Lauda előtt, ám a rajtot az osztrák bajnok kapta el jobban, mögöttük Regazzoni robogott. Alig 9 kört telt el, amikor olyasmi történt, ami már nagyon régen: Lauda Ferrarija bedöglött, és ettől fogva már szabad volt az út Hunt előtt. Bár Regazzoni eleinte még megszorongatta kicsit, a 18. körben a másik Ferrari is tönkrement. Depailler megint bejött a 2. helyen, míg a 3. Watson lett a Penskében.
A Brit Nagydíjon Brands Hatch-ben természetesen telt ház várta Hunt győzelmét. Lauda szerezte meg a pole-t a brit előtt, majd jött Andretti és Regazzoni. A rajtnál a második számú Ferrari jól ugrott ki, megelőzte Huntot, sőt a kanyar előtt még Lauda autójához is hozzáért, amitől a svájci autója megpördült. Hunt, hogy elkerülje az ütközést, szintén félrerántotta kormányt, de még így is nekiment kicsit a Ferrarinak, a levegőbe emelkedett, majd nagy erővel csapódott vissza az aszfaltra, úgy, hogy tönkrement a felfüggesztése. Az új startnál azonban megint ott lehetett, igaz ismét Lauda ugrott az élre és el is húzott Hunttól, aki mögött Regazzoni és Scheckter hajtott. Azonban Lauda váltója egy idő után már nem működött tökéletesen, Hunt egyre inkább megközelítette, majd a 45. körben megelőzte, és aztán nagy ünneplés közepette nyert is, igaz szeptemberben elvették tőle a diadalt, és az osztrákot hirdették ki győztesnek.
A Német Nagydíjon Hunt lett az edzéselső. A vizes pályán kezdődő versenyen a ferraris az 1. kör után a boxba hajtott slick gumikért, és a 9. helyen autózott, amikor 10,5 kilométerszelvénynél túl élesen hajtott rá a kerékvetőkre, ettől a Ferrari jobbra kitört, a pályát övező sziklafalba vágódott, majd onnan vissza az aszfaltra, ahol Lunger még bele is rohant. A kocsi kigyulladt, és Lauda 46 másodpercig ült a 800 fokon égő roncsban, amíg Merzario, Ertl, Edwards és Lunger ki nem szabadították. Az osztrák súlyos égési sérüléseket szenvedett, és a belélegzett benzingőz miatt napokig élet és halál között lebegett a mannheimi klinikán. Az új startot követően Hunt állt az élre, és rajt-cél győzelmet aratott. A második menet sem volt azonban eseménytelen: Peterson, Brambilla és Depailler is súlyosan karambolozott, szerencsére sérülés nélkül. Scheckter és Mass végzett a másik két dobogós helyen.
Az Osztrák Nagydíjról nem csak Lauda, hanem a Ferrari csapat is hiányzott, mivel Enzo Ferrari bejelentette: visszavonul a bajnokságból. Ez azt eredményezte, hogy a várt 100 ezer helyett csak 40 ezer néző jött el Zeltwegbe. A futamon Hunt szerezte meg a pole-t Watson előtt. A Penske-pilóta azonban már a rajt után lehajrázta a McLarent. De ez még nem volt a végső dicsőség, hiszen előbb Peterson, majd egy kör erejéig Scheckter vette át a vezetést. Huntnak ráadásul a többekkel is meggyűlt a baja, a végén örülnie kellett, hogy meg tudta menteni a 4. helyet. Scheckter viszont hatalmasat karambolozott, a hátsó felfüggesztés mondta fel a szolgálatot. Nilssontól meg az újból vezető Watson mögött az utolsó körökben Laffite kaparintotta meg a 2. helyet.
A Holland Nagydíjra annyit változott a helyzet, hogy bár Lauda még mindig az ágyat nyomta, Regazzoni újból megjelent a Ferrarival. A pole-t Peterson kaparintotta meg a March-csal, Hunt és Pryce előtt. A versenyben is az élre állt, de nem sokáig, mert előbb Hunt, majd Watson is elhúzott mellette. Az osztrák futam nyertese megint nagy formában volt, de ezúttal nem pártolt mellé a szerencse, mert a 48. körben szétesett a sebváltója. Ãgy aztán Hunt már senkitől sem zavartatva nyert, míg Regazzoni egy 2. hellyel mentette meg a Ferrari a becsületét. Andretti lett a 3., aki Petersontól örökölte a helyet, miután svédnek elfogyott az olaja a motorból.
Az Olasz Nagydíjon a legnagyobb szenzáció Lauda visszatérése volt, holott Enzo Ferrari a biztonság kedvéért leszerződtette Carlos Reutemannt is. A pole Laffite-é lett, míg a szervezők Watson, Hunt és Mass autójában állítólag nem megengedett oktánszámú benzint találták, ezért a rajtrács végére zavarták őket. A rajt után Scheckter állt az élre, Lauda, aki 5-ként indult óvatosan kezdett, visszaesett a 12. helyre. A 11. körben a feljövő Peterson immár Schecktert is megelőzte, és átvette a vezetést. Egy körrel később Hunt elfékezte magát, és a homokágyban kötött ki. Egyre javultak a Ferrarik is, Regazzoni egykettőre feljött a 2. helyre, míg Lauda is szépen előzgetett, úgyhogy a verseny végére a 4. helyig jött előre, amiért úgy ünnepelték, mintha ő nyert volna. Holott az 1. Peterson lett Regazzoni és Laffite előtt. A három tengeren túli verseny előtt Lauda 17 ponttal vezetett Hunt előtt.
A Kanadai Nagydíj azonban jelezte: az angol nem adja fel. Mosportban övé volt a legjobb edzésidő, mögötte Peterson és Brambilla végzett. Peterson indult jobban, de csak a 9. körig tudta tartani Huntot, aki akkor megelőzte, és onnantól fogva már nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Lauda, aki 6-ként rajtolt, végig küszködött a rossz útfekvésű Ferrarival, és csak 8. lett, amiért nem kapott pontot. A 2. helyen Depailler, a 3-on Andretti ért célba.
Az USA-Kelet Nagydíjon, mint várható volt, folytatódott Hunt parádéja. Az angol magabiztosan lett edzéselső Scheckter és Peterson előtt - Lauda be kellett érje az 5. hellyel. A versenyben Scheckter kitrükközte Huntot, míg Lauda is ügyeskedett, és egykettőre maga mögé utasította a két Marchot. Az élen ettől fogva nem is változott a helyzet, Hunt nyert Scheckter és Lauda előtt, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban mindössze 3 pontra csökkent a hátránya. A verseny legrémesebb pillanat Ickx bukása volt, aki Ensignjával frontálisan a védőkorlátba rohant, a kocsi kettétört, majd kigyulladt. Csodák csodájára a belga megúszta az egészet egy bokatöréssel.
A Japán Nagydíjra maradt tehát minden idők egyik legdrámaibb bajnokságának döntője. Az első távol-keleti futamot a Fuji pályán zuhogó esőben rendezték meg, ahol annyira esett, hogy rajtot a többszöri halasztás után már majdnem alkonyatkor tartották. A pole-t Andretti szerezte meg Hunt és Lauda előtt. A rajtnál az angol kilőtt, és hatalmas vízsugarat húzva maga mögött elhúzott a messzeségbe. Az első szenzáció a 2. körben következett el, amikor Lauda a boxba hajtott, és lehetetlen körülményekre hivatkozva feladta a versenyt (mint egyébként Fittipaldi, Pace és Perkins is). Huntot semmi sem zavarta, igaz közben elállt az eső, és lassan száradt az aszfalt. A 62. körben azonban a McLaren bal első kereke ereszteni kezdett, és be kellett menjen cserére. Csak az 5. helyre tudott visszajönni, ami nem lett volna elég a bajnoki címhez. Ãm Hunt szinte extázisban vezetett a hátra lévő 8 körben, és leelőzte Regazzonit, majd Jonest is. Azzal, hogy Andretti és Depailler mögött 3. lett, 4 pontot szerzett, és eggyel megelőzte Laudát - ő lett a világbajnok.
Lauda ekkor már a tokiói reptéren volt. A mondat, amit akkor mondott, amikor kiszállt a Ferrariból, világhírű lett: "Az életem többet ér a világbajnoki címnél."
Hunt válasza: "Tisztelem Nikit, de ő már volt első, én meg még nem. Nekem ezt az alkalmat kellett kihasználnom."
Talán mindkettőjüknek igaza volt.
ÉRDEKESSÉGEK
Ligier-bemutatkozás
A Brazil Nagydíjon mutatkozott be Guy Ligier új csapata, ami az alapító nevét viselte, kormánya mögött Jacques Laffite ült. A Le Patron becenévre hallgató egykori rögbijátékos maga is indult néhány versenyen a 60-as években, és a Ligier JS-jele elhunyt barátja és versenyzőtársa, Jo Schlesser monogramja volt. A Ligier-t Matra motor hajtotta és a Gitanes szponzorálta. A kezdeti futamokon irdatlan légbeömlőjével hívta fel magára a figyelmet. Belgiumban már Laffite dobogós volt, Monzában pedig edzéselső.
Peterson átült
Akkor még ilyen idők járták: egyetlen futam után Peterson úgy döntött, a Lotus nem elég versenyképes, ezért átállt a March-hoz. Colin Chapman nem is nagyon tiltakozott a távozása ellen, mert megvolt a méltó utód, ráadásul egy másik svéd: Gunnar Nilsson. Ez afféle csere volt, hiszen Nilsson a March Forma-2-es csapatából érkezett a Lotushoz, úgyhogy mindenki jól járt. Peterson biztosan, mert Monzában nyert a March-csal, míg Nilsson egyelőre nyeretlen maradt a fekete-arany JPS-kocsiban. Jellemző, hogy Andretti sem a Lotusnál kezdett, hanem a Parnellinél, a másik Lotust Bob Evans vezette"
Bajnokok versenye
A Dél-Afrikai Nagydíj után egy héttel, mintegy tesztként rendezték a Bajnokok Versenyét, amit még Hunt nyert a Durex nevű óvszercég által szponzorált Surtees előtt, amit Jones vezetett. A 3. helyet Jacky Ickx szerezte meg egy Hesketh-ben, annak ellenére, hogy Lord Hesketh 1975 végén hivatalosan visszavonult a Forma-1-től. Ezen a futamon az egyik Ferrarit Giancarlo Martini vezette, a későbbi Minardi-pilóta, Pierluigi Martini nagybátyja.
Szakállas Watson
Roger Penske fényes amerikai sikerek után döntött úgy, hogy megpróbálja a Forma-1-ben. A bemutatkozás természetesen Észak-Amerikában zajlott, még 1974-ben, majd tisztességesen végigdolgozták a következő szezont, aminek a gyümölcse 1976-ban érett be. Penske is egyautós csapat volt: az észak-ír John Watson vitézkedett a volán mögött, aki megfogadta, hogy addig nem borotválja le a szakállát, amíg nem nyer. Erre az Osztrák Nagydíj után került sor. Mintha ez az egy győzelem elég is lett volna Penske számára: az év végén visszavonult Amerikába, és már csak az 1977-es USA-Kelet és Kanadai Nagydíjon állt rajthoz.
Még egy amerikai helyszín
Long Beach volt az USA Nagydíjak történetében a negyedik helyszín. Az első amerikai futamot még 1959-ben rendezték Sebringben, majd még Riverside-on és Watkins Glenben versenyeztek. Long Beach időközben remekül vizsgázott a különböző amerikai szériákban, és Forma-1 irányítói úgy vélték: ez a hatalmas, az autóiparban is vezető kontinens "elbír" két nagydíjat. Ãm Long Beach ide vagy oda, a F1-et ez sem hozta igazán közel a "amcsi" drukkerek szívéhez.
Zászlóról lámpára
Hivatalosan a Brazil Nagydíjtól lett állandó az új startszisztéma, amely "nyugdíjba küldte" a zászlós módszert, pedig az voltaképp a autóversenyzés kezdete óta működött: mindig az adott ország nemzeti lobogóját csapták le az induló autók előtt. Mostantól azonban a tömegközlekedésből jól ismert piros-zöld lámpaváltást alkalmazták. Miután a bemelegítő kör után megálltak a rajtrácson gépek, felgyulladt a piros fény, majd 4-7 másodperc múlva a zöld. A zászlók azonban még nem kerültek véglegesen a sutba: alkalomszerűen még indítottak velük futamokat.
AZ ÉV LEGJEI
A legnagyobb csoda
Niki Lauda szinte ember feletti teljesítményt produkált, amikor augusztus 1-i, nürburgringi balesete után 42 nappal ott volt az Olasz Nagydíjon, és 4. lett. Laudát a Német Nagydíjról a Mannheimi Klinikára szállították, ahol annyira nem bíztak az életben maradásában, hogy a család kérésére a pap feladta neki az utolsó kenetet. De roppant ellenállónak bizonyult, és le tudta győzni a főleg a benzingőzből a szervezetébe került mérgező anyagok hatását. Willi Dungl pedig szintén csodát tette, amikor edzőprogramja segítségével versenyképes pilótát varázsolt a világbajnokból Monzára, aki közben több plasztikai műtéten is átesett. Ennek ellenére a sisakot csak úgy tudta feltenni égett fejére, ha szivaccsal körbeburkolták.
A legagresszívebb bajnok
Hunt többször is meglehetősen agresszíven viselkedett azok után, hogy egy-egy versenyen idő előtt búcsúzni kényszerült. Long Beachben hosszú körökön át a betonfal mellől rázta az öklét Depailler-re, akivel összekoccant, és emiatt az angol versenyének vége lett. Amikor Monzában kicsúszott, a segítségére siető olasz pályaőröket lökdöste dühödten, igaz, utóbb a vállukat veregette. A legdurvább jelentre Kanadában került sor: a karambolos McLarenből előmászó Hunt a neki segítő pályaőrnek szabályszerűen bemosott egy akkorát, hogy a férfi hanyatt vágódott. A hirtelen haragú Hunt érezhette, hogy ez túlzás volt, mert utána percekig vigasztalta a kárvallottat.
A legkitartóbb próbálkozó
Az új-zélandi Chris Amont mindig is a Forma-1 egyik legpechesebb tehetségének tartották, akiben a legtöbb szakértő szerint egy világbajnok veszett el - sajnos, teljesen. Olyannyira, hogy a népszerű pilóta 1963-1976 között 96 versenyen egyszer sem tudott nyerni, holott 5-ször indult első kockából, 19-szer első rajtsorból, számos futamon vezetett is, de a technika ördöge mindannyiszor megtréfálta. Amon legjobb éveit a Ferrarinál töltötte 1967-1969 között, majd a Marchnál és Matránál is ért el kisebb sikereket. Sajnos, pályája vége felé abba a hibába esett, hogy nem tudta, mikor kell abbahagyni, még saját istállóval is próbálkozott. Az 1976-os Német Nagydíjon indult utoljára.
A legnagyobb újdonság
A szezon tán legnagyobb technikai újdonsága és szenzációja Ken Tyrrell csapatának új kreációja, a hatkerekű P34-es autó volt. Derek Gardner ötletét a Spanyol Nagydíjon vetették be: elöl négy, a szokványosnál kisebb, az elképzelés szerint a kanyarodást és a tapadást segítő kerék jellemezte az új gépet. A P34-es Tyrrell-lek végig versenyképesek voltak, és a 4. futamot, amin indultak, kettős győzelemmel meg is nyerték (Scheckter, Depailler). De többre nem futotta tőlük, sőt, az 1977-es év már katasztrofálisan gyengén sikeredett.
A legfurcsább baleset
Lauda furcsa éve voltaképp már a tavasszal elkezdődött, amikor a Spanyol Nagydíj előtt a Salzburg melletti Hof dombjain épült háza kertjében kistraktorral furikázott, és felborult. A több mázsás gép a világbajnokra esett, akinek három bordája is megrepedt, belső vérzése volt. Egyedül fel sem tudott kelni, és természetesen a lapok is azzal voltak tele: a Forma-1 világbajnoka fejre állt egy traktorral! Ekkor lépett be Lauda életébe a masszőr és csodadoktor Willi Dungl, aki ekkor még nem is sejtette, hogy négy hónap múlva a halálból kell visszahoznia a világbajnokot.
A legnagyobb csalódás
Egy nagy pályafutás első tragikus jele volt, amikor Emerson Fittipaldi a Belga Nagydíjon nem tudta minősíteni magát a versenyre. A kétszeres világbajnok nagy reményekkel szerződött át a McLarentől a bátyja, Wilson által alapított és irányított brazil nemzeti csapathoz. Amikor Long Beachben 6. lett, még lehetett is bizakodni, hátha lesz ebből valami. Ãm a belgiumi "Non Qualification" súlyos foltot ejtett Fittipaldi addig oly dicső pedigréjén. Holott - mint utóbb kiderült - nem ez volt az első ilyen gyászos alkalom.
A leggyengébb visszatérés
Újból visszatért a Forma-1-be az Alfa Romeo, noha csak motorszállítóként. A bajnokság történetének első két évben győztes márka a Bernie Ecclestone vezette Brabham istállóval kötött házasságot, és maga Bernie is azt remélte, hogy a hagyományos olasz módra, 12 hengerrel tervezett Alfa-motorok majd olyan jók lesznek, mint a Ferrarik. Ebben keserűen csalódnia kellett, sem egy pole-t, sem egy győzelmet nem tudtak szerezni a pilóták, sőt, Reutemann a monacói futamon a legutolsóként kvalifikálta magát.
A legfoghíjasabb szezon
Érdekesen alakult az éve Mario Andrettinek: a szezont egy futam erejéig a Lotusnál kezdte, majd miután úgy ítélte meg, hogy a kocsi gyenge, fogta magát is visszament tavalyi munkaadójához, a Parnellihez. Ãm itt is csak két versenyt töltött, miután a Parnelli tönkrement, tehát megint beült a Lotusba. Monacót kihagyta, mert az Indy 500-on indult, majd a Svéd Nagydíjtól már végigversenyezte az évet Colin Chapmannél. Sőt, az év végére úgy összeszoktak, hogy versenyt is nyert Japánban.
A legveszélyesebb versenypálya
A régi, 1927-ben épített Nürburgring már hosszú évek óta a legveszélyesebb versenypálya kétes jelzővel büszkélkedhetett. A majdnem 50 év alatt, amíg hivatalosan használatban volt, 168 autó- és motorversenyző lelte halálát a Zöld Pokolnak is nevezett katlanban, ami egyben a világ leghosszabb pályája is volt: 22,8 kilométer, több mint száz kanyarral. Olyan nagy nevek szereztek itt legendás győzelmeket, mint 1935-ban Tazio Nuvolari az Alfa Romeóval a jóval esélyesebb Mercedesek és Auto Unionok ellenében, vagy Juan Manuel Fangio 1957-ben egy Maseratival a nagymenő Ferrarikat verve el. A "™70-es évekre azonban a Nürburgring elöregedett, és az iszonyú távolságok miatt lehetetlen volt megoldani a korszerű pályafelügyeletet és mentést. A Lauda-baleset egyben a régi Nürburgring végét jelentette. Az új pályát 1984-ben adták át.
A legnagyobb taktikázás
A Brit GP startbalesete után a szervezők rögtön kapcsoltak, és lefújták a versenyt. Amíg azon ment a vita, hogy kinek van joga a tartalékautóban indulni, a McLaren szerelők kijavították a nagy esélyes Hunt versenygépét, és ő így ott lehetett az újraindításnál, sőt meg is nyerte a versenyt. Azonban több csapat is tiltakozott: szerintük szabályellenes volt Hunt autójának szerelése a két start között. A nemzetközi szövetség csak nagy sokára, szeptemberben döntött véglegesen az ügyben: Hunttól elvették az 1. helyet, és Laudát hirdették ki győztesnek. Csakhogy akkor már egészen másról szólt a nóta"
