Bajnok csapattársak
Raikkönen és Fernando Alonso révén a Ferrarinak jövőre két világbajnok pilótája lesz. Ez a mezőny egészét nézve is meglehetősen ritka felállás, de a maranellóiaknál ez eddig csupán egy szezonban fordult elő, méghozzá 60 évvel ezelőtt.
1953-ban csapatonként még kettőnél több autó nevezése is megengedett volt, és a vörösök színeiben a Formula-1 első, 1950-es kiírását megnyerő Giuseppe Farina és a címvédő Alberto Ascari az idény minden futamán rajthoz álltak, amelyekre a Ferrari nevezett. A nyolc versenyből hatot is ők nyertek: egyet, Farina, ötöt pedig Ascari, amivel utóbbi be is biztosította önmaga második, és az olasz pilóták máig utolsó világbajnoki címét.
Ez volt az első alkalom a sport történetében, amikor két világbajnok szerepelt ugyanazon csapatban, és azóta sem gyakran volt rá példa. Következőként 1967-ben a Lotus párosította össze Jim Clarkot és Graham Hillt, akik 1968 tavaszáig, Clark végzetes kimenetelű F2-es balesetéig voltak csapattársak.
Ezt követően azonban egészen máig már csak egyetlen csapat, a McLaren volt annyira merész, hogy egy fedél alá gyűjtse az adott korok legjobbjait. 1974-ben Emerson Fittipaldi és Denny Hulme, 1986-ban Alain Prost és Keke Rosberg, 1989-ben pedig Prost és Ayrton Senna révén ők is két világbajnokkal teljesítették a szezont. Legutóbbi és egyben leghosszabb ilyen húzásuk pedig a közelmúltban Lewis Hamilton és Jenson Button összehozása volt. A két brit pilóta partnersége három szezonon, azaz 58 futamon át tartott, de egyben ez volt a legkevésbé gyümölcsöző világbajnoki felállás is, hiszen ezen három idény alatt egyikük sem tudta tovább növeli címeinek számát. Ezzel szemben érdekes megjegyezni, hogy az összes korábbi esetben, amikor két világbajnok csapattársként teljesített egy szezont, valamelyikük kezében landolt a végső diadal is.
Visszatérő Ferrari-pilóták
Raikkönen négy év kihagyás után ölti magára ismét a Ferrari overallját. Szintén nem sokakkal esett még meg, hogy távozásuk után visszatérhettek a patinás olasz istállóhoz, és még kevesebbekkel, hogy mindkét szakaszban futamot is nyertek.
Még az 1950-es évek leghűségesebb Ferrari-versenyzői, Alberto Ascari és Mike Hawthorn is tettek egy-egy rövid kitérőt, mielőtt ismét visszaültek volna a piros autókba, bár azokban az időkben sokkal könnyebb és elfogadottabb volt csapatok között ingázni, mint manapság.
A két győzelmével máig a legsikeresebb mexikói pilótaként számon tartott Pedro Rodriguez szintén eltöltött két rövid szakaszt az olaszok kötelékében, noha hét dobogójának egyikét sem velük érte el. Később Jacky Ickx és Clay Regazzoni is azon kivételezettek közé tartoztak, akiket távozásukat követően még visszafogadott Enzo Ferrari, és ez a második szakasz mindkettőjük számára sikeresebben is alakult.
Mario Andretti két ferraris etapja között telt el a leghosszabb idő, hiszen 1972-es távozása után az 1982-es szezon végén hívta őt vissza a csapat, amely két élversenyzője, Gilles Villeneuve és Didier Pironi szomorú elvesztése után igyekezett valakivel betölteni az általuk hagyott űrt.
Az olaszok legutóbbi visszatérőjét pedig Gerhard Bergernek hívják, aki 1987-89, illetve 1993-95 között két hároméves szakaszt húzott le a Ferrarival. A csapat autói ezekben az években nem számítottak a mezőny legjobbjainak, s Berger a hat szezon alatt összesen öt győzelmet tudott összeszedni.
Raikkönen visszafogadása tehát nem teljesen példanélküli a Ferrarinál, még ha annak fényében kissé furcsán is fest, hogy 2009 végén a csapat éppen azért fizetett extra milliókat a finnek, hogy ne töltse ki 2010-ig szóló szerződését, és adja át a helyét Fernando Alonsónak.
