Abban az évben Damon Hill és a későbbi világbajnok csapattársa, Jacques Villeneuve az FW18-assal 12 futamgyőzelmet, 12 pole pozíciót, 11 leggyorsabb kört, 21 dobogót és 25 első soros indulást szerzett a szezon 16 futamán. Ez 72.5%-os eredményt jelent, ami hihetetlen, sőt még egy kicsivel jobb is, mint a Red Bull RB7-es 2011-es 70%-a, vagy a Ferrari F2002-es 69.5 %-a.
A Williams FW18-as uralma jó alapokra épült, eltekintve az autók oldalfalának magasságára vonatkozó szabályváltozástól az FIA ugyanis az 1996-as szezonra nem változtatta meg jelentős mértékben a technikai szabályokat. Ezért a Williams dizájn gurui Adrian Newey és Patrick Head úgy döntöttek, hogy egy radikális új autó helyett inkább az előző 1995-ös FW17-est finomítják tovább. Bár akkor őket biztonsági játékkal vádolták, de ha figyelembe vesszük, hogy az FW17-es is top autó volt, akkor ez nem több mint pragmatista gondolkodás.
Az FW18-asnál megtartották az FW17B keresztben elhelyezett sebességváltóját, míg ezzel szemben az ellenfeleik, így a Benetton és a McLaren kitartott a hosszanti elhelyezés mellett. Ez az elhelyezés azonban az aerodinamika mesterének Neweynak nagyobb helyet adott arra, hogy a diffúzor tekintetében jelentős fejlesztéseket hajtson végre. Newey a magas orrt is megtartotta, az aerodinamikailag hatékony megoldás pedig a következő évek meghatározó eleme lett, miközben Patrick Head kitartóan dolgozott a felfüggesztés finomításán. "A legkritikusabb terület az aerodinamika és a felfüggesztési rendszer integrációja volt" - nyilatkozta akkor Newey. "Nem előnyős a hatalmas leszorító erő, ha a felfüggesztés nem elég jó ennek a kezelésére. De ugyanúgy nem ér semmit a tökéletes futómű geometria, ha az autón nincs elég leszorító erő."
E két elem mesteri kombinációja pedig azt eredményezte, hogy az FW18-as kiválóan vezethető volt és jelentős mértékben nagyobb elszorító erőt termelt, mint bármelyik más akkori autó, ami az ellenfelek boszorkánykonyháiban készült. E felől pedig a szezon második futamát követően más senkinek sem lehetett kétsége, amikor is a Brazil Nagydíjon, a rövid interlagosi pályán Damon Hill majd egy másodperccel volt gyorsabb az időmérő edzésen, mint a legjobb nem Williamses pilóta.
"Nagyon kellemes volt versenyezni egy ilyen jó autóval" - emlékszik vissza Hill. "Az egyensúly pedig fontos, mert az több szabadságot ad neked, és ha az autó ideges, akkor azzal nehezebb felérni a csúcsra. Az FW18-as azonban igazán jól kiegyensúlyozott volt, és az egész karrierem során ez volt az egyetlen autó, amibe káromkodás nélkül is befértem. Adrian különleges erőfeszítéseket tett azért, hogy megfelelően passzoljon rám az autó, ami nagyon kedves volt a részéről! Hogy őszinte legyek úgy ültem az autóban, hogy abban aludni is tudtam volna, sőt sokkal kényelmesebben éreztem magamat, mint az ágyban!"
Az autó erejét a Renault brutális 67 fokos hengerszögű V10-es erőforrása szolgáltatta, ami a teljesítményt és a megbízhatóságot is ötvözte magában egy olyan időszakban, amikor bizony a motorok gyakran elfüstöltek még. "Vezethető volt, erős, és az egész csomag jó volt" - meséli Hill. "A Renault nagyon keményen dolgozott a Williamsszel a súlyelosztáson és így ez nem volt egy nehéz motor."
A Renault e mellett a hidraulika rendszer átalakításában is a Williams segítségére volt, ami megölte a műszaki hibákat, amik az 1995-ös szezon elején sokszor lecsaptak Hillre. A Williams FW18-as azonban nem csak a karosszéria alatt volt kitűnő. És a régi F1-es mantra "ha valami jól néz ki, az akkor jó is" az FW18-asra nem is lehetett volna helytállóbb.
"Egy gyönyörű autó volt, mert nagyon minimalista volt" - mosolygott Hill. "Fél automatikus sebességváltója volt, de semmi más sem volt túl kifinomult, vagy bonyolult rajta. Nagyon tiszta, de mégis szép autó volt a széles nyomtávjával. Én úgy tekintek a méreteire, mint a klasszikus Formula-1-es autó dimenzióira."
Ezek után nem volt meglepetés, hogy a bajnoki címért folyó küzdelem gyorsan kétszereplős, házon belüli csatává vált Hill és az újonc Villeneuve között. "Ez egy olyan korszak volt, amikor nem volt szokatlan, hogy a technikai előnyre szert tevő csapat be is zsebeli a világbajnoki címet" - magyarázza Hill. "Te erre biztosan azt mondod, hogy unalmas, de a pilóta szemszögéből, szerencsésnek érzed magadat, hogy egy ilyen versenyképes autód lehet, és te ebből a legtöbbet akarod kihozni. És ez sokkal könnyebb, amikor a legfölényesebb autó a tiéd."
Az FW18-as pedig pusztítóan gyors, durván szép és megszállottan megbízható volt ahhoz, hogy mindkét világbajnoki címet megszerezze a Williamsnek. Egy Formula-1-es autótól pedig ennél többet nem kívánhatunk.
Az FW18-as műszaki adatai:
Legyártott autók száma: 6
Karosszéria: Szénszálas monocoque
Motor: 3 literes V10-es Renault RS8
Teljesítmény: 750 lóerő
Sebességváltó: Williams 6 sebességes félautomata
Fék: Szénszálas kerámia
Üzemanyag: Elf
Gumiabroncs Goodyear
Pilóták: Damon Hill, Jacques Villeneuve
Futamok: 16
Futamgyőzelmek: 12
Pole pozíciók: 12
Dobogók: 21
Leggyorsabb körök: 11
