Európában lassacskán kezd visszatérni az élet a normális kerékvágásba, de Észak-Amerikában továbbra sem fényes a helyzet. Az elmúlt (illetve odaát még előttük álló) hetek senkinek nem voltak egyszerűek, de különösen megviselhették a sportolókat, akiknek egyszerre kellett lemondaniuk a megélhetésükről és az életformájukat meghatározó mozgásról.
Ez a motorsportban sincs másképp, a volán mögött komoly fizikai igénybevételnek vannak kitéve a pilóták. Az élet persze az autógyártók számára is felfordult: többen papírmakettek tervezésére adták a fejüket, hogy egyszerre kössék le saját kreatív energiájukat és otthon unatkozó gyermekeiket.
Ezt a két tényezőt – a kínzó mozgáshiányt és az automobil origamivá lényegülését – ötvözte Stephan Papadakis abban a házi bajnokságban, amelyet még valamikor májusban rendezett meg az istálló boszorkánykonyhájában, ahol többek között a következő szezonra épített 1000 lóerős Toyota Supra is megszületett.
A papírversenyautó természetesen a Toyota Supra volt – a szponzorok színében, de alig tenyérnyi méretben, hegesztés helyett ragasztott karosszériával. Stephan gyorsan hajtogatott még néhány ellenfelet (többségükben felismerhető a korábbi versenyautójuk alapját adó Toyota GT86), és már indulhatott is a futam.
Stephan Papadakis becsületes sportember, ezért nem vádolhatjuk azzal, hogy befolyásolta a verseny kimenetelét. Az azonban tény, hogy az eredmény a valóságot tükrözte: a Papadakis Racing sárga-fekete Toyota Suprája gyorsan az élre tört, és az akadályokkal tarkított pályán is végig meg tudta őrizni elsőségét, míg ellenfeleit bedarálta, felaprította a kíméletlen tempó.
