Nem lehet azt mondani, hogy Carlos Sainz rivaldafény nélkül nőtt fel: még meg sem született, amikor édesapja már kétszeres világbajnokká vált a WRC-ben (1990, 1992), sőt, kisfiúként már ott járt-kelt az F1-es paddockban. A spanyol 2005-ben még ájtatos szemekkel nézte, hogy mit csinál példaképe, Fernando Alonso, és ahogyan teltek az évek, szépen lassan ő is kiérdemelte az esélyt arra, hogy bemutatkozzon a Forma-1-ben.
2014-es, World Series by Renault 3.5-ös bajnoki címe jelentette a végső belépőt a száguldó cirkuszba, amikor a Red Bull Junior Team tagjaként bizonyíthatott a Toro Rossónál. Sainz azóta többször is bizonyította már, hogy érdemes egy versenyképes ülésre – legutóbb, Monacóban hatodik helyre kvalifikált, és ott is ért célba, a „vert mezőny” legjobbjaként, Lewis Hamiltont megelőzve. Kijelenthető, hogy az elmúlt években Sainznak sikerült kilépnie édesapja árnyékából, a hírnévnek azonban eddig igen sokszor megtapasztalta az árnyoldalait is.
„Eddig még nem voltam olyan népszerű, mint most” – nyilatkozta a spanyol az F1 hivatalos weboldalának. „Néha belefutok olyan zavaró helyzetekbe, mint például ha étterembe megyek, nem tudok nyugodtan étkezni, mert mindenki engem bámul. Az emberek nem mondanak semmit. Még csak autogramot sem kérnek, csak rád néznek. Kicsit furcsa, de ilyenek nem csak Spanyolországban történnek. Londonban, ahol élek, ott is folyamatosan felismernek az utcán!”