Jó ideje vita tárgyát képezi, hogy a női pilóták mennyi eséllyel rendelkeznek ahhoz, hogy bekerüljenek a száguldó cirkuszba, vagy akár valamelyik előszobájába. Fizikálisan bizonyára vannak, akik megütnék a kellő szintet, ám a férfiak világában nagyon nehéz érvényesülni a gyengébbik nemnek, főleg azért, mert többnyire lenézik őket a kezdetektől, ahogy erről nemrég a Sauberrel tesztelő Tatiana Calderon is beszélt.
A korábbi évtizedekben többször is indultak a Formula-1-ben, Lella Lombardi a ’70-es években pontszerző helyig is eljutott. Ám 1992 (Giovanna Amati rettentő gyenge próbálkozása) óta nem neveztek hölgyversenyzőt nagydíjhétvégére a száguldó cirkuszban, és ez jövőre sem változik.
Más versenyágakban viszont már jelentkeztek komolyabb teljesítménnyel női pilóták, gondoljunk Danica Patrickra, vagy az IndyCarban (és a Formula-E-ben is) néhány éve próbálkozó Simona de Silvestróra. Maradandót egyikük sem alkotott, de Silvestro nevét hallva egy nagyon komoly tűzesettel járó baleset vésődhetett emlékezetünkbe. A versenyző szerencsére nem sérült meg, bár a tűzoltócsapat annyira későn kezdte meg az autó oltását, hogy ez a modernkori autósportra nézve egészen ijesztő.
„Szerintem a W Series nem éppen a legjobb megközelítés a fejlődés elősegítése céljából. Úgy vélem, jobb lenne, ha nem ilyen sorozatokba öntenék a rengeteg pénzt. Sokkal jobb lenne egy olyasmi tehetségkutató és gondozó programot indítani, mint például a Red Bull juniorok felkarolása, ami már bizonyítottan működőképes” – nyilatkozta de Silvestro a Motorsport szaklapnak.
„Azok a versenyzők, akik ilyen program részeseként kerülnek egyre feljebb, általában győztesekké válnak és többségük a Formula-1-ig is eljut, nemritkán élcsapathoz kerül. Miért nem terjesztjük ki ezt? Ha a saját pályafutásomat nézem, a legfőbb dolog az lenne, hogy valaki topcsapatnál kaphasson lehetőséget, de ez a női pilótákkal szinte soha nem történik meg. Pedig szerintem ez a hiányzó rész, hogy összeállhasson a mozaik” – tette hozzá a harminc esztendős versenyző.
