A verseny folyását alapvetően a taktika határozta meg - a lágy keverékeken rajtolók néhány kör után a mezőny élén csoportosultak, majd a kerékcserék után az üldözők előretörése következett. A rajt pillanatai részben az eltérő abroncsok miatt igen mozgalmasan alakultak. Bár Ekström a keményeken indult, néhány kanyar után mégis le tudta gyűrni a lágyakat választó, de a pályáról lecsúszó Miguel Molinát, ám csak néhány pillanatig maradt az élen, hiszen a hajtű után már Jamie Green kezében volt a vezetés.
A svéd nem is volt agresszív a más taktikán lévő versenyzőkkel, s kerülte is a csatákat azokkal, akik az abroncsok miatt nagyjából 1,5 másodperccel gyorsabb köridőre voltak képesek. Viszont ő vezette a keményeken rajtolók csoportját a bokszkiállások előtt, vele pedig egyedül Mike Rockenfeller tudta tartani a lépést.
Az élen Green is el tudott szakadni üldözőitől, a második helyen pedig a Mercedesszel kiváló rajtot vevő Pascal Wehrlein állt, akit Timo Scheider követett. A verseny féltávján elérkező bokszkiállásoknál aztán mindenki az ellentétes abroncsra váltott, így a fejük tetejére fordultak az erőviszonyok - az immár lágy gumikon lévő üldözők Ekström és Rockenfeller vezetésével elkezdtek közeledni az előttük állókra. Wehrlein már nem részesülhetett a visszapillantójában feltűnő Audik látványából, mivel áthajtásos büntetést kapott azután, hogy a csapata felelőtlenül engedte őt el a kerékcseréje után, és kis híján összekoccant Scheiderrel.
„Eki” és az őt árnyékként követő „Rocky” hamar a 2. és 3. helyen találták magukat, ekkor azonban Green még 9 másodperces előnnyel rendelkezett, miközben 9 kör volt hátra a versenyből. A páros valószínűleg mindenképp utolérte volna a britet, ám még a biztonsági autó is a segítségükre volt, amikor 5 körrel a leintés előtt beküldték azt Daniel Juncadella kicsúszása után. A különbségek eltűntek, így végül azok jártak rosszul, akik a lágy gumikon rajtoltak, hiszen az utolsó két körre elengedett versenyen többen is könnyű prédává váltak.
Green a várakozásoknak megfelelően elveszítette előnyét, de a harmadik helyet még ki tudta védekezni a középmezőnyből előretörő Paul di Restával és Marco Wittmannal szemben a leintésig.
A bajnoki címét már két futammal ezelőtt bebiztosító Wittmann mögött Ekström megőrizte második helyét a pontversenyben, Rockenfeller pedig felugrott az egyéni összetett harmadik pozíciójába.
Köszönhetően a hármas dobogónak és a BMW gyenge szereplésének, az egész szezon során az üldöző szerepében lévő Audi 30 ponttal átvette a vezetést a gyártók versenyében, ezzel pedig megnyerte ezt a bajnoki címet.
A verseny végeredménye:
# | Versenyző | Márka | Hátrány |
1 | Mattias Ekstrom | Audi | 1:08:37.604 |
2 | Mike Rockenfeller | Audi | 2.402 |
3 | Jamie Green | Audi | 3.914 |
4 | Paul Di Resta | Mercedes | 4.163 |
5 | Marco Wittmann | BMW | 4.962 |
6 | Timo Scheider | Audi | 6.540 |
7 | Martin Tomczyk | BMW | 7.526 |
8 | Robert Wickens | Mercedes | 10.344 |
9 | Miguel Molina | Audi | 11.104 |
10 | Antonio Felix da Costa | BMW | 12.198 |
11 | Gary Paffett | Mercedes | 14.781 |
12 | Timo Glock | BMW | 15.179 |
13 | Bruno Spengler | BMW | 15.838 |
14 | Nico Muller | Audi | 15.973 |
15 | Christian Vietoris | Mercedes | 17.497 |
16 | Joey Hand | BMW | 17.769 |
17 | Augusto Farfus Jr. | BMW | 23.024 |
18 | Vitaly Petrov | Mercedes | 1 kör |
19 | Adrien Tambay | Audi | 1 kör |
20 | Pascal Wehrlein | Mercedes | 2 kör |
21 | Daniel Juncadella | Mercedes | 6 kör |
22 | Edoardo Mortara | Audi | 11 kör |
- | Maxime Martin | BMW |