Lanier Floridában nőtt fel, és csak 24 évesen, 1978-ban vágott bele autóversenyzői karrierjébe sportautókkal, amikor az IMSA GT-hez csatlakozott. Nem tartozott a tehetősebb versenyzők közé, így nem is tudott teljes szezonokat teljesíteni, 1984-re azonban váratlanul létrehozott egy saját privát csapatot Blue Thunder Racing néven, és 5,7 literes V8-as Chevrolet motorokat szerelt autóiba. Lanier abban az évben kimagasló teljesítménnyel megnyerte az IMSA sorozatot, legyőzve a komoly anyagi háttérrel rendelkező istállókat és gyártókat. Senki nem tudta, miből fedezte csapata sikeres működtetését, de sokan sejtették, hogy valamilyen illegális tevékenység húzódik meg a háttérben.
Lanier a következő évben formaautózásra váltott a CART sorozatban, ahol legjobb eredménye egy 6. hely volt, és 1986-ban az Indianapolis 500 legjobb újonca is lett.
Élete azonban hamarosan zsákutcába futott, miután lebukott nagy mennyiségű marihuána nemzetközi kereskedésével, ami azonnal magyarázatot is adott arra, hogy miből finanszírozta versenyzését.
Bűntársával együtt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, ám 26 év után, 2014 októberében, egyelőre nyilvánosságra nem hozott okokból mégis szabadlábra helyezték őt. Jelenleg még három éven át megfigyelés alatt áll, amelynek idejére megtiltották neki az alkoholfogyasztást és a fegyverviselést.
A versenyzéshez való visszatérése elé azonban senki nem gördített akadályt. Sőt, néhány csapat érdeklődni is kezdett iránta, ő pedig el is fogadta a felkéréseket, és idén októberben meg is ejtette visszatérését különféle sportautó- és hosszútávú versenyeken. Saját bevallása szerint majdnem 30 éves kihagyása ellenére tempója mit sem kopott, és a múlt sötét emlékein is már csak felszabadultan nevetett, amikor régi képeket mutogatott a vele interjút készítő Jalopniknak: „Ez a Road Atlanta-i verseny volt. Erre nem tudtam eljutni, mert azon a héten pont egy marihuána-szállítmányt vártam!”
