Majdnem hússzor győzött már vörös színekben, többször harcolt világbajnoki címért és a Ferrari-rajongók előtt, Olaszországban is nyert futamokat Michael Schumacher, aki azonban a 2000-es szezon elején továbbra sem mondhatta el magáról, hogy a csapat színeiben, amellyel ötödik szezonját taposta, sikerült hazai közönsége előtt, német földön nyerni. Pedig az ország két versenynek is otthont adott, a Német Nagydíjat Hockenheimben, az Európai (egy ideig Luxemburgi) Nagydíjat a Nürburgringen rendezték meg akkoriban.
Utóbbi pályán tartották a 2000-es év hatodik versenyét. A korábbi öt futamból hármat megnyerő Schumacher 14 pontos előnnyel vezette a bajnokságot az előző két címet megszerző Mika Hakkinen előtt, az időmérők azonban rendre a McLarennek kedveztek: az Európai Nagydíj szombatján is David Coulthard volt az, aki megszerezte a pole-pozíciót. Schumacher és Hakkinen követte őt negyed másodpercen belül, a negyedik Rubens Barrichello, valamint Ralf Schumacher, Jarno Trulli és a többiek hátránya már jóval tetemesebb volt. Ralf játszotta az időmérő ügyeletes rosszfiújának szerepét, miután az edzés végén feltartotta a mögötte haladó versenyzőket, így Giancarlo Fisichella, Jacques Villeneuve és Ricardo Zonta sem tudott felérni utolsó gyorskörére.
Ahogy a kvalifikáció, az ezen a napon rendezett futam is esőfelhők alatt zajlott. A bealvó Coulthard rémesen, csapattársa, Hakkinen kiválóan rajtolt. A finn versenyző összeért Michael Schumacherrel, miközben ellentmondást nem tűrően az elő helyre ugrott – a német panaszkodott is vetélytársa agresszivitása miatt. A harmadik pozícióba hátraeső Coulthard kénytelen volt Barrichello ellen védekezni. Hátrébb Villeneuve vett remek rajtot, kilencedikről az ötödik helyre fellépve.
A 11. körben Hakkinen és Schumacher párosa már négy másodperccel vezetett, mikor megjelentek az esőcseppek a pályán. Az időjárásból a Ferrari tudott hasznot húzni, ebben a körben Schumacher átvette a vezetést, a következőben pedig Barrichello előzte meg Coulthardot. A skót nyitotta meg pár kör múlva a kiállások sorát, melyet az élmezőny többi tagja is követett. Hakkinen bokszlátogatása egészen lassúra sikeredett, és Coulthard mögé jött vissza.
Michael Schumacher félig itt szerezte meg a győzelmet, ugyanis vetélytársai innentől már nem kerültek vissza elé. Coulthard körönként egy másodpercet veszített váltóhiba miatt, Hakkinen pedig alternatív stratégiával próbálta megverni a németet, jóval tovább maradt kinn nála. A kiállás után 11 másodpercről 5-re csökkentette hátrányát, ennél többre azonban ő sem volt képes, a leintésnél ismét 13 másodpercre nőtt a differencia.
Hakkinenen kívül azonban mindenki más kört kapott, így a dobogó legalsó fokára álló Coulthard és Barrichello is, akinek a pályán kellett visszaelőznie a mögötte végző, még pontot szerző Giancarlo Fisichellát és Pedro de la Rosát, hogy meglegyen az negyedik helye. Barrichello késői kiállásánál veszített sok időt.
A nagydíj 21 résztvevőjéből mindössze 9-en értek célba: az időjárás alaposan megtizedelte az indulókat. A legemlékezetesebb baleset három autót is kivont a forgalomból: Jos Verstappen Eddie Irvine-t akarta előzni, a Jaguar-pilóta azonban nem emelte el a gázt, a páros így összeütközött, és Ralf Schumacher is eltalálta Irvine autóját. Johnny Herbert és Alex Wurz párban estek ki, a futam végén utóbbi ütötte ki vétlen versenytársát. Trulli az első körben ütközött Fisichellával, és kitört a felfüggesztése. Csapattársa, Heinz-Harald Frentzen a második körig bírta, amikor is motorhiba állította meg. Salo, Villeneuve, Gené és Button futamának szintén technikai probléma vetett véget. Nick Heidfeld pedig el sem rajtolhatott: az időmérőt követően kizárták a hétvége további részéből.
A jég megtört otthon Michael Schumacher számára, aki a következő évben a Német Nagydíjat is megnyerte, 2004-ben és 2006-ban pedig duplázni tudott: mindkettő hazai futamán győzelemre vitte a Ferrarit.
