„Semmi sem jobb annál, mint győzni egy Ferrarival. Ők a családom, én pedig a legjobbat fogom kihozni magamból annak érdekében, hogy a Ferrari megtartsa az egyes rajtszámot” - 2002. február 6-án Michael Schumacher ezekkel a szavakkal köszöntötte a maranellói istálló legújabb F1-es gépét, az F2002-est.
A vörös gárdát 2000-ben még úgy-ahogy sikerült megizzasztania a McLarennek, egy évvel később azonban kenterbe verték a mezőnyt, és már négy versennyel a szezonzárás előtt magukhoz ragadták mindkét világbajnoki címet. Semmi sem utalt arra, hogy ez változhat 2002-re, és az járt jól, aki nem fűzött sok reményt az új szezonhoz.
Mint minden nyertes szezon után, a Ferrarinál ezúttal is óvatosan bántak a szavakkal az évad előtt, az elnök Luca di Montezemolo úgy vélte, hogy az ellenfelek képesek lesznek megizzasztani csapatát. „Nem tudtuk fejleszteni a tavalyi autónkat, ezért a teljes megújulás kockázatos útjára kellett lépnünk. De magabiztosak vagyunk, és éhesek a sikerre. Kemény küzdelem vár majd ránk, és hiába új az egész autónk, kockáztatnunk kellett. Ez is része az F1-nek.”
Jean Todt, a Ferrarinál tizedik szezonját kezdő francia csapatfőnök hasonlóan tartott a riválisoktól. „Nagy gyártók ellen küzdünk, akik természetesen nem azért vannak az F1-ben, hogy veszítsenek. Nálunk alapvető tulajdonságnak számít, hogy nem becsüljük le őket, és kifogásnak sem lehet őket használni vereség esetén.”
A Ferrari, annak érdekében, hogy tökéletesíteni tudja az F2002-t, úgy döntött, hogy a szezon első versenyein a tavalyi autó némileg módosított változatát viszi pályára a szezon első versenyein. Michael Schumacher már Brazíliában, az évad harmadik futamán kezéhez kapta az új gépet, Barrichellónak viszont Imoláig várnia kellett rá. Ennek ellenére a csapat fenomenális tempóban kezdte a szezont.
A csapat alatt itt Schumacher értendő, hiszen a brazilt folyamatosan problémák hátráltatták: a vehemens Ralf Schumacher miatt számára egy körig tartott az Ausztrál Nagydíj, Malajziában motorhiba, hazai futamán a hidraulika miatt adta fel a futamot. Schumacher mindeközben a kenguruk földjén és Brazíliában is a győzelemig vitorlázott, Sepangban pedig úgy lett harmadik, hogy a futam elején első szárnyat kellett cserélnie.
A „nyögvenyelős” kezdés után jött egy Schumi-mesterhármas, mely alatt Barrichello kétszer volt második, egyszer pedig, Barcelonában el sem tudott rajtolni - illik megjegyezni, hogy Spielbergben második helye helyett az ismert, „sajnálatos események” miatt nem ünnepelhetett győzelmet.
Monacóban a Ferrari elszenvedte a szezon második, egyben utolsó vereségét David Coulthardtól - ezt követően nem múlt el egy verseny sem vörös diadal nélkül. Kanadában Schumacher, a Nürburgringen Barrichello, az esős silverstone-i futamon megint Schumacher nyert - ezzel a győzelemmel pedig karnyújtásnyira került a Juan Manuel Fangio rekordját beállító ötödik világbajnoki címtől.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva, Magny-Cours-ban elhódította a titulust, és nem csak a rekordnak számító ötödik alkalommal, hanem már júliusban, azaz rekordkorán, hat versennyel a szezonzárás előtt. Barrichello ezt követően három ajándékgyőzelmet is zsebre tehetett, Schumi másik három diadala mellett - a Ferrari elhivatottságát, és az F2002-es képességeit jól mutatja, hogy a világbajnoki címek tudatában sem adták alább: az utolsó öt futamon zsinórban nem adták ki kezeik közül az első két helyet!
A következő szezont ismét módosított modellel, az F2002B-vel kezdték a maranellóiak, de a szakma a 2003-as szezon első négy versenyének eredményeit is az F2002-esekhez sorolja. Ausztráliában, Brazíliában és San Marinóban pole, és ez utóbbi futamon győzelem zárta az F2002-es karrierjét, mielőtt átadta a stafétát az F2003-GA-nak.
Az F2002-es minden idők egyik legsikeresebb autójává vált: 19 versenyéből 15-öt megnyert, összesen 11 első rajthelyet, 15 leggyorsabb kört és 28 dobogós helyezést szereztek a volánja mögött.
