Tudtad róla, hogy?
- Ő máig az egyetlen olyan versenyző, aki két és négy keréken is világbajnok tudott lenni.
- Élete első versenyét egy oldalkocsis motorkerékpárral teljesítette apja oldalán, amit meg is nyertek, ám amikor meglátták, hogy egy gyerek száll ki az oldal kocsiból, és megtudták, hogy hány éves, utólag kizárták őket a versenyből.
- 15 évesen a salakmotorozás elődjének számító grasstrackben teljesítette élete első önállóan futott versenyét. Annak idején Bernie Ecclestone is versenyzett ebben a sorozatban!
- Nemcsak a versenyzéshez, de a motorok műszaki oldalához is nagyon értett. Apja motorkereskedésében már egészen kis gyerekként közel került a kétkerekű járgányokhoz, majd 1950-ben, mindössze 16 évesen a Vincent motorkerékpár-gyárban töltötte szakmai gyakorlatát – önszorgalomból!
- 1951-ben, még mindig csak 17 évesen, egy hazai, brit motorversenyen megszorongatta Geoff Duke-ot, a Norton akkori sztárpilótáját, aki abban az évben az 500 és a 350 köbcentis kategóriában is világbajnok lett. Később, 1955-ben Surtees gyári versenymotort kapott a Nortontól.
- A gyorsasági-motoros világbajnokságon 1952-ben, mindössze 18 évesen debütált egy 6. hellyel.
- 1956-ban az MV Agusta gyári versenyzője lett, és az olasz márkával egyből első évében világbajnoki címet ünnepelt. Ez volt saját maga és egyben az MV Agusta első vb-címe az 500 köbcentis királykategóriában.
- Első becenevét az MV Agustától kapta, az olaszok csak „il figlio del vento”, azaz „a szél gyermeke” néven emlegették. Később, már autós pályafutása alatt „Big John”, azaz „Nagy John” néven vált ismertté.
- Az 1958 és 1960 között eltelt három évben az 500 és a 350 köbcentis kategóriában is legyőzhetetlennek bizonyult az MV Agustával a világbajnokságon, összesen hat vb-címet besöpörve. A három év alatt 39-ből 32 vb-futamot megnyert. Emellett máig ő az egyetlen olyan versenyző (és most már nyilván az is marad), aki zsinórban három évben megnyerte a Senior TT-t és a legendás Man-szigeti TT-t is.
- Az autóversenyzés irányába először az Aston Martin próbálta elcsábítani, ám ő visszautasította a Le Mans-i 24 óráson való indulást, mondván: „Nem, én motorversenyző vagyok.”Ezt később bánhatta, hiszen néhány évvel később, 1966-ban már annyira szeretett volna elindulni a világ legrangosabb hosszú távú versenyén, hogy az e körül kialakult nézeteltérés miatt szakított a Ferrarival.
- Nemcsak az Aston Martinnak mondott nemet motorversenyzőként, de elsőre bizony a Ferrari ajánlatát is visszautasította, akik már 1959-ben az F1-be csábították volna. Kevesen lettek volna, akik visszautasítanak egy ilyen ajánlatot, ő azonban egy időben ragaszkodott ahhoz, hogy csak két keréken szeretne versenyezni.
- Végül 1960-ban, Colin Chapman és a Lotus invitálására már nem tudott nemet mondani, és az az évi Monacói Nagydíjon bemutatkozott az F1-ben.
- F1-es bemutatkozása előtt mindössze három futamot teljesített versenyautókkal. Az elsőt Ken Tyrrell Formula Junior-csapatában futotta, majd két verseny erejéig kipróbálta magát a Formula-2-ben, ekkor kapta az említett ajánlatot Colin Chapmantől.
- 1960-ban párhuzamosan versenyzett az F1-ben és a gyorsasági-motoros vb-n, utóbbi bajnokságnak ráadásul két kategóriájában is indult, és mindkettőben világbajnok lett!
- Első F1-es versenyét, az 1960-as Monacói Nagydíjat még ugyan technikai probléma miatt feladni kényszerült, ám második futamát, a Brit Nagydíjat már a 2. helyen zárta Jack Brabham mögött, a harmadik F1-es versenyén, a Portugál Nagydíjon pedig élete első pole-pozícióját is megszerezte, és csak egy újabb műszaki hiba gátolta meg első győzelmének megkaparintásában.
- Az élete első F1-es versenyét megelőző hétvégén még a gyorsasági-motoros vb Francia Nagydíján indult, ahol az 500 köbcentiben nyert, míg a 350-esek között dobogóra állt. Az első F1-es dobogóját hozó Brit Nagydíj előtt két héttel még Spában nyert két keréken vb-futamot, majd két hétre rá ismét a gyorsasági-motoros vb-n aratott újabb győzelmet. A Portugál Nagydíjat és első F1-es pole-ját megelőző hétvégén szintén jelenése volt a motoros vb-n, és a legendás Ulster GP megnyerésével hangolt újabb négykerekű bevetésére.
- Ezzel a hihetetlenül zsúfolt, de legalább annyira izgalmas kettős élettel 1960 év végén felhagyott, és 1961-től kezdve már csak a négykerekű versenyzésre koncentrált. Két idényt Reg Parnell csapatában húzott le tapasztalatszerzés céljából, míg 1963-ban úgy érezte, most már készen áll arra, hogy a vb-címért harcoljon, ezért igent mondott a Ferrari újabb megkeresésére.
- Soha nem akart első számú pilóta lenni, noha Enzo Ferrari erre a posztra szánta. „Azt mondta, azt szeretné, ha én lennék az első számú versenyzője. Én azt feleltem, majd a stopperóra dönt, kié lesz az első szám” – emlékezett vissza később Surtees.
- Rögtön első évében megszerezte első F1-es nagydíjgyőzelmét a Ferrarival, mindössze hat versenyt kellett várnia a sikerre. Máig ezt tekinti élete legnagyobb győzelmének, pedig volt belőlük egy pár!
- 1964-ben mindenidők egyik legdrámaibb végjátékában szerezte meg a világbajnoki címet, nevető harmadikként, úgy, hogy néhány körrel a leintés előtt még esélye sem mutatkozott erre. Az eset kísértetiesen hasonlított Kimi Raikkönen későbbi, 2007-es vb-címéhez, már csak azért is, mert mindkettőjük sikeréhez kellett az is, hogy ferraris csapattársuk elengedje őket az utolsó versenyen.
- 1965-ben kis híján ott hagyta a fogát egy kanadai teszten, amikor a Lola T70-es sportautójának tesztelése közben bukott hatalmasat. Miután kiszedték a roncsok közül, csontjai olyan szinten ripityára törtek, hogy testének egyik oldala 10 centiméterrel rövidebb lett, mint a másik. Később az orvosok ezt az eltérést műtéti beavatkozás nélkül, különféle nyújtógyakorlatokkal 1 cm alá tudták szorítani.
- A következő évben, 1966-ban visszaült a Lola T70-be, és begyűjtötte vele a Can-Am sorozat első bajnoki címét, olyan sztárpilótákat megelőzve, mint Phil Hill vagy Bruce McLaren.
- Ugyanabban az évben Jack Brabham mögött a 2. helyen végzett a világbajnokságon, úgy, hogy Monacóban például az élről esett ki műszaki probléma miatt. A Spában, szakadó esőben aratott győzelméről máig legendákat zengnek.
- 1966-ban került sor emlékezetes szakítására is a Ferrarival. A maranellóiak nem nevezték őt a Le Mans-i 24 órásra, és amikor Surtees megkérdezte, miért maradt ki a keretből, az akkori csapatmenedzser, Eugenio Dragoni azt a választ adta neki, hogy mert előző évi balesete folytán szerintük nem elég fitt egy ilyen hosszú távú versenyhez. Surtees ezen annyira felhúzta magát, hogy azonnal otthagyta a Ferrarit, és ezt az idényt már egy Cooper-Maseratival teljesítette, így lett második az év végi összesítésben.
- 1967-ben a Hondához igazolt, és Monzában Jack Brabhamet emlékezetes módon, a célegyenesben a szélárnyékából kibújva, a leintésnél két tizedmásodperccel megelőzve megnyerte a versenyt. Ez volt a Honda mindössze második győzelme az F1-ben Richie Ginter 1965-ös mexikói sikere után, míg a következő győzelemre egészen az 1985-ös USA GP-ig, Keke Rosberg győzelméig kellett várnia a japán gyártónak.
- Az 1967-es monzai első hely egyben Surtees utolsó F1-es nagydíjgyőzelmét is jelentette. A brit legenda azon kevesek közé tartozik, akik három különböző csapat három különböző márkájú versenygépével is győzni tudtak az F1-ben.
- 1970-ben saját csapatot alapított, noha 1972-ig maga is folytatta a versenyzést. Csapata 1978-ig indult az F1-ben, az F2-ben és a Formula 5000-ben, legnagyobb sikerét 1972-ben aratta, Mike Hailwood ekkor az ő színeikben nyerte meg az F2-es Európa-bajnokságot. Hailwood ellen korábban Surtees még a gyorsasági-motoros vb-n versenyzett, és később az ő példája vette rá a kilencszeres világbajnokot, hogy kettő után négy keréken is kipróbálja magát versenyzőként. Hailwood az F1-ben két dobogóig jutott.
- Surtees soha nem távolodott el igazán a versenyzéstől, az F1 után különféle amatőr versenyeken indult el régi versenymotorjaival, majd 2005 és 2007 között a brit A1GP csapat elnökeként dolgozott.
- A legnagyobb boldogtalanság 2009-ben érte azzal, hogy túlélte saját szeretett fiát. Henry Surtees ígéretes fiatal formulaautó-versenyző volt, aki épp az F2-ben bontogatta szárnyait, amikor egy Brands Hatch-i baleset alkalmával tragikus módon életét vesztette.
- Johnt 1996-ban felvették az International Motorsports Hall of Fame halhatatlan legendái közé, ahová amerikai versenyzőkön kívül tényleg csak mindenidők legnagyobbjai közül kerültek be néhányan. 2003-ban a FIM (Nemzetközi Motorkerékpár Szövetség) is beválasztotta őt halhatatlan legendáinak táborába.
- 2014-ben kiadta önéletrajzi könyvét My Incredible Life On Two And Four Wheels címen, melyhez az előszót Valentino Rossi és Sebastian Vettel írta.
- A Formula-1 legidősebb élő világbajnoka volt haláláig 2017 márciusában.