A 27 éves német jövőre a sport legnagyobb hagyományokkal rendelkező csapatának tagja lesz, és ezt már azóta tudja a világ, hogy a Japán Nagydíj szombat reggelén a Red Bull közleményt adott ki a szakításról. Mindez azonnal komikus felfordulást kreált, hiszen a Ferrari még koránt sem állt készen arra, hogy bejelentse Fernando Alonso távozását és az új jövevény érkezését. A forró kását heteken át kerülgető, megmosolyogtató nyilatkozatok, na meg az egyéb suzukai történések aztán valahogy el is vonták a figyelmet az indokokról, hiszen mindenki a hivatalos bejelentést várta, nem is gondolva az eseménysorozat mozgatórugójára.
Itt az idő viszont, hogy nyomatékosítsuk magunkban az új felállást, és elképzeljük Vettelt vörös overálban, Alonsót pedig vörös overál nélkül, olyanban, amilyet majd a McLaren és a Honda egyesülése megkíván. Ez a két nagy átigazolás pedig alapjaiban bolygathatja meg az F1-es erősorrendet annak ellenére is, hogy 2015-re a szabályok alig változnak.
Vettel élete során több időt töltött a Red Bull kötelékében, mint amennyit nem: 12 évesen került be az energiaitalosok nevelőprogramjába, 19 évesen már az F1-ben debütált - igaz, a BMW-vel -, majd ezt követően a Toro Rossóval és az anyacsapattal teljesítette összes versenyét. A sikereit már nem is kell részletezni: négy világbajnoki cím, 39 futamgyőzelem, fiatalsági rekordok és dominancia-rekordok tömkelege. Mindennek pedig csapattársai, elsősorban Mark Webber voltak a kárvallottjai.
Idén azonban Vettel új helyzettel találta szembe magát, hiszen a Red Bull olyan versenyzőt nevelt ki és ültetett be mellé Daniel Ricciardo személyében, aki még nála is gyorsabb. Legalábbis ebben az évben az új technikával, ami nem passzol a német eddigi vezetési stílusához és lenullázza korábbi erősségeit - de persze ez nem a szabályok hibája, és egy világbajnok idővel képes is alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Könnyű gyávaságként felfogni, hogy az előző évek sikerembere azonnal kereket old, amint első gyengébb évében alulmarad a csapattársával szemben. Talán valóban tart attól valamelyest, hogy a következő szezonokban is nehéz dolga lenne az új autóra jobban ráérző Ricciardo legyőzésével, de a távozásának okait bizonyára egy másik szemszögből kell keresni. Valójában ugyanis nehéz lenne olyan forgatókönyvet elképzelni az idei évre, amely után ne lenne kézenfekvő döntés Vettel számára a váltás. Akár egy idei ötödik világbajnoki cím esetén is, hiszen a német rég elérkezett abba a szakaszba, ahol már semmit nem kell bizonyítania jelenlegi közegében, és akármilyen furcsán is hangzik, nem teszi őt kisebb vagy nagyobb versenyzővé, ha zsinórban három, négy vagy öt bajnoki címe van a Red Bull színeiben.
Talán az osztrákok képesek lesznek még valamikor a jövőben visszajutni a mezőny élére, de jelen állás szerint úgy tűnik, hogy erre rövid távon vajmi kevés esély adódik, köszönhetően a Renault motorhátrányának, na meg az átszervezésnek a Red Bull technikai részlegében. És láttunk már olyan privát csapatokat, amelyek lassú építkezés után feljutottak a csúcsra, majd az álomcsapat fokozatos felbomlásával ugyanolyan kis léptekben vissza is csúsztak az erősorrendben - elég csak a Benettonra gondolni két évtizeddel ezelőttről. Persze nem csak ez az egy életút létezik egy csapat számára, és elhamarkodott is lenne egy konstruktőri második hely után azonnal beskatulyázni a Red Bullt, de talán a jelek inkább mutatnak most egy hanyatló, mint egy javuló tendencia felé.
Vettelnek így a fentiek alapján nem is kell különösen magyaráznia, hogy miért vágyott új környezetre, azt pedig végképp nem, hogy miért pont a Ferrarira esett a választása. Tény, hogy az olaszok sincsenek életük formájában, de a vörös autókat sikerre vezetni minden versenyző számára különleges élmény volt a történelem során, ha pedig Vettel az évek múltán megvalósítaná azt, amit példaképe, Michael Schumacher is tett Maranellóban, akkor annál aligha létezne szebb F1-es pályafutás. Rengeteg év áll még előtte ehhez. Ha pedig nem sikerülne, legrosszabb esetben is négyszeres bajnokként vonulhatna vissza a sport egyik legmeghatározóbb alakjaként.
Persze a négy világelsőségnek is vannak különféle árnyalatai, és a jövőbeli megítélésére komoly hatással lehet, hogy mennyire tud a Ferrarinál is kiemelt helyzetbe kerülni aktuális csapattársaival szemben. És ebből a szempontból döntő fontosságú lesz a 2015-ös év Kimi Raikkönen oldalán. A finn idén nem tűnt különösebb veszélyfaktornak Alonso mellett, de ahogy azt ő maga is mondja, vezetni nem felejtett el, hiszen tavaly még a dobogókat halmozta a Lotusszal, és amíg a pályán volt, végig a bajnoki tabella első négy helyén tanyázott. Tulajdonképpen Raikkönent is hasonló módon ejtették csapdába az új szabályok, mint Vettelt - a stílusához nem illeszkednek a megváltozott fékezési követelmények, így a kanyarokba mindig bizonytalanul érkezik meg. Jövőre azonban meglesz az az előnye, hogy a csapat már az ő visszajelzéseit felhasználva építi meg az új autót - ami idénre még nem történhetett meg -, ezért okkal számíthatunk arra, hogy a 2007-es bajnok teljesítménye látványosan feljavul. Nem is beszélve Alonso távozásáról, aki kisugárzásával különös módon szinte mindig képes volt elnyomni csapattársait. Így most a finn lesz a „főnök”, ő fog otthonosabban mozogni az istállóban, ami ismét felvillanyozhatja a lelkesedését.
Ám éppen Raikkönen idei feledhetőformája miatt Vettel egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy jövőre alulmaradjon vele szemben. Olyan helyzetben érkezik ugyanis a csapathoz, amikor a finn közel sem képes kihozni az autóban rejlő potenciált, így ha jövőre nem tudja majd legyőzni őt, elkerülhetetlenül negatív összehasonlítások tárgyává fog válni, a kritikusok pedig ismét megkérdőjelezik korábbi eredményeinek létjogosultságát. Mert rendben van, hogy egy berobbanó fiatal, Ricciardo legyűrte őt egyszer, de ha jelenleg nem túl fényes renoméval rendelkező Raikkönentől is kikap, azt már nehezen magyarázhatja - függetlenül attól, hogy a finn tényleg feljavul-e, amire pedig minden esélye megvan.
Az elmúlt években nem voltunk híján a világbajnok pilótapárosoknak, hiszen Hamilton-Button és Alonso-Raikkönen után jövőre egy Vettel-Raikkönent is kapunk (sőt, akár három ilyen páros is összejöhet 2015-re, ha Button marad a McLarennél, Rosberg pedig bajnok lesz a Mercedesnél). Mindenképpen izgalmas lesz figyelni, hogyan alakul majd a Ferrari két versenyzőjének csatája az egész szezonon át, azt az egyet viszont már biztosra vehetjük, hogy viták, szurkálódások nem lesznek közöttük. Hamilton és Rosberg barátságát mindenki csontig rágta idén, de Vettel és Raikkönen is jó kapcsolatot ápolnak - még ha ők nem is gyerekként gokartoztak együtt, hanem felnőttként ugranak át egymáshoz olykor tollaslabdázni Svájcban.
Vettel révén pedig nem csak egy újabb erős ellenfél érkezik Raikkönen mellé, hanem egy olyan humorforrás is, aki az interjúk során is remek összhangban lesz a finnel. Amikor Abu Dhabiban a sajtótájékoztatón a németet arról kérdezték, szerinte könnyen össze tudnak-e majd dolgozni új csapattársával, a négyszeres bajnok így reagált:
„Igen.”
Majd tíz másodperc várakozás után hozzátette: „És azt hiszem, ő is pontosan ugyanígy válaszolna.”
