Pekingben amellett, hogy egy ismeretlen pályát kell megszoknia a mezőnynek, az is újdonságot jelent majd, hogy a szombati időmérőt áthelyezték vasárnap reggelre. Magyarán a hétvége leglényegesebb részei egyetlen napba lesznek sűrítve. Ugye az előző szezon végéig vasárnap délelőtt még 15 perces bemelegítő edzést rendeztek, tehát a WTCC pilótái hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a futamok napján reggel is van program. Persze a reggeli bemelegítés nem megy tétre és rövidebb is az időmérőnél. Igazi problémát azonban két másik szempont okozhat:
1. Tudat alatt óvatosabbnak kell lennünk az időmérőn, hiszen ha sérül az autó, nem lesz egy teljes éjszakájuk a szerelőknek az "életmentésre", mindössze egy-két óra alatt pedig nem biztos, hogy csodát tudnak tenni.
2. Emlékszem, 2010-ben Makóban fordult elő az, hogy a Q1 alatt besötétedett, sok volt a baleset, ezért a Q2-t másnap reggelre halasztották el. Nem azzal volt a baj, hogy ez megterhelő lett volna, hanem azzal, hogy az éjszakák mindig kizökkentik a pilótát az érzésből. Minden egyes nap tapogatózással, a ritmus keresésével indul a pályán, és nem könnyű mindjárt csúcsformát hozni. De ez nemcsak az autósportban van így, a munkahelyen is kell kis idő a munkaritmus felvételéhez reggelente.
Hogy ebből ne legyen probléma, azaz a vasárnap reggeli időmérőn is a legjobbat tudjam kihozni magamból, extra bemelegítésre lesz szükségem. Ãltalában ez kimerül a nyújtásban, a karok, a lábak és a törzs átmozgatásában, most viszont a vérkeringésemet is felpezsdítem majd intenzívebb gyakorlatokkal, mert ez garantálja a frissességemet, a dekoncentráltság elkerülését.
Az elején említettem, hogy maga a pálya is új a versenynaptárban, így nehéz megmondani, hogyan alakulnak majd az erőviszonyok. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján nekünk az új helyszíneken jobban megy az átlagosnál, ebben most is bízhatunk. A pekingi nyomvonal rövidebb a megszokottaknál, ami azt jelenti, hogy az egyenesek is arányosan rövidebbek. Mivel kevesebb a hosszú egyenes és az azokat követő kemény féktáv, ráadásul az aszfaltcsík is keskenyebb a többi pályához képest, valószínűleg nem lesz könnyű előzni rajta. Ez abból a szempontból mindenképpen pozitívum, hogy a Citroënek mondjuk egy második futamos kilencedik-tizedik helyről nem valószínű, hogy olyan könnyedén át tudnak gázolni a mezőnyön, mint néhány korábbi helyszínen.
Az sem utolsó szempont, hogy a rövidebb egyenesek miatt talán a Honda motorerő-lemaradásából fakadó hátránya sem lesz olyan szembeötlő. Persze azt még nem tudjuk, hogy a Pekingre érkező motorfejlesztés mekkora pluszt jelent, de nem hiszem, hogy olyan mértékű lesz, hogy innentől önerőből küzdhetünk a dobogós helyezésekért. A legfontosabb, hogy a remélhetőleg megnövekedő motorteljesítményt főleg a lassabb kanyarokból kigyorsítva hatékonyan át tudjuk vinni a talajra, ami elsősorban beállításbeli feladat lesz.
Legutóbb Argentínában második lettem, és ezután nem szívesen mondom azt, hogy csak a pontszerzés a cél. Ugyanakkor a realitás az, hogy minden olyan helyezésnek örülnék, ami az első hatban van. A pozitív tendencia azonban érzékelhető, a Honda fejleszt és mi is egyre jobban kiismerjük a technikát. Ha ez folytatódik, remélem, eljutunk odáig, hogy azt mondhassam, a dobogónál nem adhatjuk alább. Ezért dolgozunk!
