Hiába szelektáltok azonban gondosan, mégsem lehet száz százalékban kiszűrni azokat az egyedeket, akik, diplomatikusan fogalmazva, plusz színt hoznak a programba.
Ennek szellemében az alábbiakban összegyűjtöttük a tizenhárom plusz egy legidegesítőbb karaktertípust, amelynek képviselőivel ráadásul nem csak élőben, de az online világban is nagy eséllyel összefuthatsz.
A szakértő
Ő az, aki mindig, mindent a legjobban tud. Egy pálya szélén vesztegelő autót ábrázoló állóképről a másodperc tört része alatt megállapítja, hogy adott gépben a váltó mondta fel a szolgálatot, és természetesen azon melegében fel is vázolja, hogy a csapat mit cseszett el, ami végül idáig vezetett. Egy személyben mérnök, stratéga és tulajdonos, akihez képest Roger Penske vagy épp Mike Hull csak az amatőr szintet üti meg. Az esetek nagy részében csak a hibákat keresi, ha pedig végképp nem tud belekötni semmibe, akkor mentori hangon dicséri meg az autó tervezőjét, amiért végre rájött a kézenfekvő megoldásra, amit emberünk természetesen már régen tudott.
A bajnok
Általában a fiatalabb korosztályból kerül ki a született, ámde soha fel nem fedezett csempiön. Önjelölt szimulátorvirtuóz, vagy hobbi gokartos, akinek egy fedélzeti kamerás felvétel elég ahhoz, hogy az utolsó ezredmásodpercig kielemezze - és kritizálja - bármelyik hivatásos pilóta vezetési technikáját. Lényegében ő 'a szakértő' versenyző-verziója, a közös futamnézések Stigje, csak éppen bőbeszédűbb formában. Nincs az a tökéletesen kivitelezett kör, amelyen ne találna fogást, és ezt követően ne magyarázná el, hogy miként lehetett volna abból további tizedeket (századok, vagy ezredek nála nem játszanak, ő ennél többet verne bárkire adott technikában) kihozni.
A tinilány
10-16 éves, aki rajongásának tárgyát szinte kizárólag annak külső adottságai alapján választja ki. Megnézi a futamokat, azonban a pályán történteknél nagyságrendekkel jobban leköti kedvence fotóinak rendezgetése és posztolása különböző fórumokon. Gyakran saját rajongói oldalt is üzemeltet, ahol számtalan többé-kevésbé jól sikerült photoshop alkotás is helyet kap, a legelvetemültebbje pedig még a fan fictionök írásától sem riad vissza, melyek szinte kivétel nélkül romantikus hangvételűek (a 12 évesek által megírt, pornográf sztoriktól most tekintsünk el). Szerencsére ezt a korszakot a legtöbben kinövik, azonban a neten fellelhetők olyan alkotások is, melyeknek szerzője bőven a harmincas-negyvenes éveiben jár. Ilyenkor sírjuk vissza Taigetoszt.
A vérszomjas
Bevallottan, vagy sem, de ez a típus kizárólag a nagy balesetek lehetősége miatt néz technikai sportokat. Nem hozza lázba sem egy előzés, sem egy szoros befutó, big one láttán viszont spontán képes euforikus állapotba kerülni. Kedvenc futamait aszerint rangsorolja, hogy hol voltak a legbrutálisabb ütközések, minél több darabban végzi egy autó, annál élvezetesebb számára maga a verseny is. Ha esetleg egy baleset személyi sérüléssel is jár a pályán, akkor 'a vérszomjas' maga is a biztonság fokozásáról kezd el értekezni minden lehetséges platformon, de nála ez csak a következő futamig tart, ahol ha nem dobja el senki az autóját, máris ott folytatja a picsogást, ahol abbahagyta, mondván ez is milyen pocsék verseny volt.
A divatrajongó
Mindig az aktuális bajnoknak és a legjobb csapatnak szurkol, ezért nem ritkán évente változik kedvencének a személye. Ő azonban minden alkalommal úgy tálalja imádatának tárgyát, mintha már annak a kezdetek óta a megrögzött híve lenne. A legelvetemültebb altípus még arra is képes, hogy horribilis összegeket rááldozva, szezononként lecserélje a póló/sapka/zászló és egyéb csapatrelikviákból álló oltárát, csak, hogy az jól tükrözze legfrissebb örök kedvencének mivoltát. Miután azonban ő a sportra csak divatirányzatként tekint, annak részleteiről jószerivel semmit nem tud. Ez a tény azonban nem kényszeríti meghátrálásra, sőt, ellenkezőleg. Képes leállni valódi hozzáértőkkel vitázni, és egyáltalán nem zavarja, hogy egyetlen szurkolói közösség sem veszi már komolyan.
A bennfentes
Ő az, aki ismer valakit, akinek az egyik ismerőse messziről látott már egy autóversenyzőt (akkor is hátulról), ezáltal pedig máris bennfentesnek képzeli magát. Úgy véli, csakis neki áll egyedül jogában, hogy véleményt nyilvánítson a hazai és nemzetközi szériákról, aki pedig ezzel nem ért egyet, az hülye. Általában ismer néhány sajtóakkreditációval rendelkező médiamunkást (akik azonban őt nem ismerik), tudja a legfrissebb átigazolási pletykákat (csak nem mondhatja el, mert az ugye top szikret) és adott széria felső vezetésének tagjait csak a keresztnevükön emlegeti, mintha évszázados haverok lennének. Közös futamnézések alkalmával elvárja, hogy megkülönböztetett figyelemben részesítsék, te pedig érezd megtisztelve magad, hogy - ha csak pár óráig is - egy levegőt szívhatsz vele.
A bulvárkullancs
Ez a típus még a divatrajongónál is rosszabb egy fokkal. A folyton az aktuális legjobbat imádó legalább be tudja azonosítani az autókat és ismeri a csapatok pilótáinak a nevét, a bulvárkullancstól viszont ilyen mélységeket ne várjon senki. Az ő sportról való ismerete a nullával egyenlő, nem érti ami a pályán zajlik és nem is érdekli. Ellenben odáig van a sztárpletykákért, és természetesen a profi sportvilág szereplőiről is a bulvárlapokban szerez tudomást. Felismeri, hogy körülrajongott milliárdosokról van szó, akiknek élete a magazinok szerint csupa csillogás, ezért rögtön ő maga is bálványozni kezdi őket. Lövése sincs viszont arról, hogy mit tettek le eddig az asztalra, számára Lewis Hamilton csak egy celeb partyállat, Tony Kanaan az a csávó, aki hasonlt Vin Diesel-re, a Driven pedig szerinte jó film. Isten óvjon, ha egyszer ezzel a típussal kell közösen futamot nézned.
A legendagyáros
Ős- AJ Foyt/Schumacher/Earnhardt Sr. stb. rajongó, aki képes még egy globális felmelegedésről szóló vitába is belecsempészni kedvence nevét. Számára nem létezik még egy olyan versenyző, aki felérhet bálványa szintjére, a mai generáció pedig egyenesen csirákból áll. Elképesztő intenzitással és szenvedéllyel képes ecsetelni, hogy az ő bajnoka mi mindent elért, ha pedig szóba kerülnek előtte nem túl dicsőséges momentumok, a legendagyáros akkor sem esik kétségbe, és védőügyvédeket megszégyenítő szófordulatokkal bármilyen helyzetből képes nyertesként kihozni kedvencét. Rajongásának tárgyára már-már úgy tekint, mintha az valamiféle istenség lenne, aki tévedhetetlen, a végtelenségig profi, soha nem hibázott, de ha mégis, akkor azért valójában más (versenyzőtárs, autó, csapat, naptevékenység stb.) volt a felelős, ergo az univerzum felett áll.
Az elvakult
Lényegében ugyanaz, mint a legendagyáros, csak az ő bálványa aktív pilóta. Ha kedvence nyer, az kizárólag a tehetségének és munkamoráljának köszönhető, ha viszont legyőzik, akkor az csakis egy utolsó, mocskos csaló banda műve lehet. Függetlenül attól, hogy idolja hány éves és mit tett le eddig az asztalra, az elvakulttól már rég megkapta a 'legenda' jelzőt, aki pedig nem ért ezzel egyet, az sík debil a sportághoz. És punktum. Gyakran órákig képes vitázni különböző fórumokon és közösségi oldalakon, miközben azt hiszi, hogy mindenki hülye és csak ő helikopter. Általában azonban rendes pacákról van szó, akivel el lehet beszélgetni normálisan, de csak addig, amíg meg nem kérdőjelezed imádottja kvalitásait, mert akkor előbújik belőle az állat.
Az őskövület
Ő az, aki szerint a mai kor autósportja egy talicska trágyát nem ér. Bezzeg a régi szép időkben! Akkor még férfiak vezették az autókat, nem rinyapuncik, akkor még meg kellett fizetni a hiba árát, ma viszont olyanok az autók és a pályák nagy része, hogy egy idióta is végig tudna menni rajtuk. Régen egy szál kezdetleges sisakban gyepálták egymást, olyasmik, mint SAFER fal és HANS még gondolatban sem léteztek, ma viszont már egy kis esőtől eltörik a mécses.
Az olyan mellékinformációkkal, mint például a sebesség drasztikus növekedése, valamint a biztonságtechnikai fejlődésnek hála ezzel fordítottan arányosan a halálos balesetek számának csökkenése, nem törődik.
Előszeretettel nosztalgiázik, ennek köszönhetően viszont sok érdekes sztorit tud, amit még kérni sem kell, hogy elmeséljen, megteszi azt magától is.
A lexikon
Fejből vágja a legképtelenebb statisztikai adatokat is és minden helyzetre ott lapul a tarsolyában egy érdekes tény. Egy ideig szórakoztató és informatív, de eljön az a pillanat, amikor már azelőtt ökölbe szorul a kezünk, hogy egyáltalán kinyitná a száját. Nem tudja, vagy nem akarja felfogni, hogy egy ponton túl senkit nem érdekel - pláne közös futamnézés alkalmával - ,hogy ki lett az 1957-es USAC Syracuse 100 pole pozíciósa, különösképpen, ha ezen információt pont egy three-wide csata kellős közepén óhajtja megosztani. A jó szándék és az exhibicionizmus egyaránt vezérli, a külvilág szemében azonban rekordidő alatt csak egy kis okoskodó nyügverccé válik.
A barát/barátnő
Vagy más néven matrica, aki annak ellenére elkíséri szíve választottját a közös futamnézésekre, hogy lövése sincs a technikai sportokról.
Szerencsésebb esetben, miután nem tud hozzászólni a látottakhoz, csendben meghúzza magát a sarokban, rosszabb esetben viszont hülyébbnél-hülyébb kérdésekkel képes bombázni. Neked pedig, ha nem akarsz egy bunkó neandervölgyinek tűnni, normális hangnemben, nyugodtan kell válaszolnod rájuk, miközben gondolatban már a lábánál fogva lógatod ki a delikvenst a tizedikről.
A kommentátor
Futamnézés közben konkrétan be nem áll a szája. Létfontosságúnak tartja, hogy a képernyőn történő minden egyes mozzanatot kommentáljon, gyakran ötvöződik benne a 'szakértő', a 'bajnok' és a 'lexikon', legrosszabb esetben pedig még a 'bennfentes' típusának jegyeit is magán hordozza. Ha valaki merészel rászólni, hogy ugyan állítsa már takarékra egy kicsit magát, azt ő nem figyelmeztetésnek veszi, hanem a nézők bekapcsolódásának interaktív közvetítésébe.
Az egyetlen védekezés ellene a nem meghívás lenne, azonban különleges radarjának köszönhetően úgyis kiszagolja, hogy hol és mikor tervezünk társaságban futamot nézni és megjelenik. Szájkosár alkalmazása viszont elgondolkodtató.
+1: Ez a típus nem fog felbukkanni társas összejöveteleken, de mivel virtuálisan mindenhol jelen van, ezért kihagyhatatlan.
A troll
Számára csak egy széria/versenyző létezik, az összes többi szar. Ezzel még nem is lenne semmi baj, ha ennek hangoztatásával nem trollkodná szét az általa utált sorozatok/pilóták rajongói oldalait. A nemes cél érdekében attól sem riad vissza, hogy komplett idiótát csináljon magából. Előszeretettel fitogtatja tájékozatlanságát és ontja magából az ezerszer megcáfolt sztereotípiákat, még akkor is, ha valójában tisztában van azzal, hogy valótlant állít. A troll azt hiszi, attól, hogy felidegesít másokat, ő faszagyerek. A szomorú igazság azonban az, hogy valójában csak egy vergődő kiskölyök, aki egyedül a gép mögé bújva meri hergelni az embereket, a való életben viszont csak egy gyáva véglény. Egyetlen ellenszer ellene, ha nem foglalkozik vele senki. Akkor ugyanis nem kapja meg az áhított figyelmet és csendben elsunnyog.
Valld be, hogy volt olyan típus, amelyben egy kicsit magadra ismertél. :)
