A Forma-1 évek óta a még mindig csak húsz éves Max Verstappen szereplésétől hangos, két éve Pascal Wehrlein 21. születésnapja előtt lett a Német Túraautó Bajnokság legfiatalabb győztese, a ralivilág pedig máris többszörös világbajnokként tekint a 16 éves, kétszeres lett bajnok Kalle Rovanperára – a tinédzser finn jövőre a WRC2-ben fog indulni a Skoda színeiben. A terepraliban azonban mindig is az idősebbek vitték a prímet: idén januárban Stephane Peterhansel 51 évesen aratta 13. sikerét, az utóbbi húsz év során pedig a dél-afrikai Giniel de Villiers nyert legfiatalabbként, 2009-ben, 36 éves korában.
Hogy miért megy ilyen jól az „öregeknek” a Dakaron, arra ki más adhatná meg a választ, mint a legendás rali legeredményesebb versenyzője? „Némi bölcsességre és higgadtságra van szükség ahhoz, hogy ne legyünk túl hamar bosszúsak, ez pedig nehéz a fiatalok számára” – nyilatkozta Peterhansel a Motosport-Totalnak. „A hosszútávú ralik nagyon sok tapasztalatot igényelnek. A fiatalok gyorsak, de híján vannak a megfelelő reflexeknek, és nem tudják helyesen kielemezni az egyes helyzeteket.”
Ezt Peterhansel egyébként kilencszeres rali-világbajnok, peugeot-s csapattársának, Sebastien Loebnek is meg kellett tapasztalnia élete első két Dakarján 2016-ban és ’17-ben. „Néha el kell fogadni, hogy időt kell veszíteni azért, hogy célba tudjunk érni. Ha nem, és valami hülyeséget csinálunk, kiestünk. Úgy értem, bölcsességgel” – mondja a francia, aki még ötvenen túl is csúcsformában érzi magát. „Motiváció? Soha nem teszem fel magamnak ezt a kérdést. A versenyzés mindig is szenvedélyem volt, és jó mókának tartottam.”
„Különösen akkor, ha egy olyan remek autót vezethetek, mint a Peugeot 3008 DKR, hiszen olyan élményt nyújt, hogy tudom, minden versenyen a győzelemért harcolhatok vele. Egyedül erre van szükségem, hogy motivált maradjak. Jól akarom érezni magam, hiszen imádom az adrenalinlöketet” – tette hozzá Peterhansel.
