Kosztanajból Kazahsztán fővárosa, Asztana felé vette az irányt a mezőny a negyedik versenynapon, amikor két részre osztott szelektív szakaszt kellett teljesíteni. A reggeli 149 kilométeres összekötő után előbb 214 kilométeren át, majd újabb 44 kilométernyi összekötő után további 159 kilométeren keresztül viaskodhattak a stopperrel, illetve az elemekkel, merthogy az eső ide is elkísérte a versenyt. Csak az első felvonás eleje és a második vége volt tiszta, egyébként folytatódott a dagonyázás…
„Reggel minden simán ment, bár a három órás óraátállítás miatt csupán négy óránk maradt alvásra. Azt gondoltuk, hogy a tegnapi határátlépéssel végre magunk mögött hagytuk az esőt és már csak a port fogjuk nyelni, de menet közben újra utolért bennünket az égi áldás. Mivel itt nem gyakran van ilyen, a döngölt földutak nem sártengerré, hanem korcsolyapályává alakultak át. A mai menet első fele dimbes-dombos, gödrökkel tarkított mezőkön át vezetett, a második részen pedig hatalmas búzatáblák között mentünk. Biztosak vagyunk abban, hogy a helyi kolhoz aktivistái nem fognak örülni a látványnak, amikor holnap dolgozni mennek, a többség ugyanis megpróbált rövidebb utat választani… Sikerült mindvégig megőriznünk a hidegvérünket, amit nem mindenki mondhatott el magáról, erre következtetünk az út során látott incidensekből. Sugawara volt egyébként a játszótársunk a mai napon, oda-vissza kerülgettük egymást, a nap végén pedig segítettünk jóbarátunknak, Gerard de Rooy-nak, akit be kellett vontatnunk, mert a kamionjából kifogyott az üzemanyag” – értékelt a nap végén Kovács Miklós.
A Scania-egység 4 óra 46 perc 27 másodperces idővel zárta a napot, ami a kategóriában a 10. helyre volt jó, ugyanakkor előre repítette a dunaszentbenedeki gárdát. Kovács és két állandó társa az előző napi 10. helyről a 7. pozícióba lépett elő a kamionos világelitet felvonultató mezőnyben, így olyan ászokat előznek meg jelenleg az összesített tabellán, mint például a kétszeres Dakar-győztes Kamaz-menő, Eduard Nyikolajev vagy épp a Tatra-klasszis Ales Loprais. A monstrumok között egyébként ismét a Buggyra-Tatra versenyzője, Martin Kolomy nyerte a szakaszt, aki ezzel megerősítette vezető pozícióját az összesítésben.
Arról, hogy nem mindenkinek sikerült megőriznie a hidegvérét, jól árulkodik, hogy bukott például a Peugeot nagyágyúja, Stephane Peterhansel, a franciák gyári csapatának Silk Way-címvédője, Cyril Despres belecsúszott egy tóba. Szalay Balázs és Bunkoczi László, az Opel Dakar Team kettőse éppen annyi kockázatot vállalt, amennyit az ésszerűség határain belül lehetett: ennek köszönhetően a napot a 14. helyen fejezték be, az összetettben pedig előreléptek a 9. pozícióba. „Megint az volt a legnehezebb, hogy az úton tartsam a Mokkát, s mindig azt néztem, hátha valahol kivilágosodnak a felhők, és eláll végre az eső. Nem tette meg ezt a szívességet, és mivel ekkora sárra nem készültünk gumikkal, teljesen kimerített, hogy az alapvetően kőre való abroncsokkal küzdjek a sártengerben. Sokszor annyira csúszott az út, hogy hiába nyomtam a féket és gyorsultunk tovább, máskor meg nem tudtunk be fordulni a kanyarokba. Szóval nem volt könnyű szakasz, de örülünk, hogy itt vagyunk a célban, mert jó néhányan pórul jártak. Ráadásul az összetettben már a top tízben vagyunk, úgyhogy jövünk előre!” – értékelt az Opel Mokka pilótája.
A július 22-én, a kínai Hszianban lezáruló Silk Way Rally ötödik versenynapján Asztanából Szemej felé visz az út. A mezőny egy 174 kilométeres összekötővel kezd, majd megfutják az eddigi leghosszabb, 484 kilométeres szelektív szakaszt, amelynél a tervezett menetrendben is csak egy hosszabb várható. A mért táv után további 191 kilométernyi összekötőt kell majd teljesíteni a táborig.
