Szalay Balázs, ha nem is hatódott meg, de fülig érő szájjal, a piros-fehér-zöld zászlót lobogtatva érkezett meg az Africa Race céljába navigátorával, Bunkoczi Lászóval.
„Örülök, hogy itt vagyunk, hogy végigküzdöttük a távot, s bár volt olyan szakasz, amelyik nem úgy alakult, ahogy terveztük, minden maratoni versenynek az a célja, hogy teljesítsük a távot, és ez most sikerült” – mondta az Opel Dakar Team pilótája.
A mezőnyre ezen a napon már csak egy húsz kilométeres szakasz várt, amely a versenybe nem számított ugyan bele, de presztízs szempontból mindenkinek fontos volt. Már csak azért is, mert tízesével rajtoltak, vagyis ezúttal nem a stopper volt az ellenfél, hanem tényleg egymással csatázhattak, ami az ilyen típusú viadalokon ritkán esik meg.
„A rajttól elsőként jöttünk el, de amikor a tó körüli részre fordultunk, el kellett engednem az egyik buggyst, mert ő volt a belső íven a kanyarban. Ádáz harc zajlott, senki sem akarta feladni, senki sem akart engedni. De ez így is van jól, azért jöttünk ide, hogy versenyezzünk” – folytatta Szalay.
„Olyanok voltak, mint a vadlovak, amelyeket felsorakoztattak a startvonalra, mintha nem is a mögöttünk lévő hatezer kilométer, hanem csak az utolsó húsz számítana” – tette hozzá Bunkoczi, aki nem híve az esztelen száguldásnak, de ezt most hagyta. Persze, nem is nagyon volt más választása.
S hogy összességében milyen volt a versenyük?
Nehéz. Az útvonal is tartogatott kihívásokat, a technika ördöge is hozzátette a magáét, és persze ők is követtek el hibákat, amelyek eredményeként defekteket kaptak – elsősorban a verseny elején.
„Nehéz is volt, meg aztán magunknak is megnehezítettük. De megyünk előre, és biztos vagyok benne, hogy ezt a versenyt egyszer még megnyerjük” – jelentette ki Bunkoczi.
„A tizenharmadik hellyel annak tudatában elégedett vagyok, hogy mennyi gondunk volt, mert ha az ember hibázik, vagy a technika elromlik, akkor annak a sivatagban következménye van. A lényeg azonban, hogy itt vagyunk. A Rózsaszín-tó ezeknek a versenyeknek mindig is az ékköve volt, s most is nagyon nagy dolog itt lenni” – értékelt Szalay, majd elnézett a tó irányába, ami, mintha csak asszisztálni akarna az ünnepi pillanathoz, éppen akkor változott rózsaszínre (a benne lévő algák és a napfény hatására), amikor az első motorversenyző átgurult a céldobogón.
